A nápolyi életművész – négy férj és néhány gyilkosság
Anjou Johanna
Fiú örökös híján (mivel Johanna apja a kislány hároméves korában elhunyt) nagyapja őt jelölte örökösének Nápoly trónjára, így 1343. január 20-án, tizennyolc éves kora körül trónra lépett, bár az éppen ekkor magyar királyként uralkodó Károly Róbert jogos igénnyel lépett fel. Az ő apja, Martell Károly, Johanna nagyapjának a bátyja volt.
A pápa Johannát támogatta, de nem lehetett figyelmen kívül hagyni Károly Róbert igényét sem, hiszen ekkortájt a Magyar Királyság komoly erőt képviselt, így (még Johanna trónra lépése előtt) egy szerződést kötöttek – a magyar és a nápolyi király. Ebben rögzítették, hogy Károly Róbert második fia, András herceg eljegyzi Johannát és együtt fognak uralkodni, vagyis András ténylegesen nápolyi király lesz.
A megállapodást a pápa is szentesítette, de Károly Róbert halála után, a nápolyi király (szintén Róbert nevű) megváltoztatta a végrendeletét, s csak Johanna lett a trón örököse. Nagy Lajos még túl fiatal és tapasztalatlan volt, hogy komolyabban beleszóljon az ügybe, ha egyáltalán tudott róla.
András herceg és Johanna királynő
Johanna tehát kitúrta Andrást trónról, s egyedüli uralkodó lett nagyapja halála után.
András herceget nyilvánosan sértegették, ezért anyja Nápolyba utazott egy jelentős aranykészlettel fiát támogatni. VI. Kelemen ígéretett tett a királlyá koronázásra, s királyi címet meg is kapta a herceg, de nem sokkal később eléggé tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.
Johanna a későbbiekben sem habozott, ha valaki az útjában állt.
Johanna tehát özvegy lett, majd kisfia is elhunyt, de az özvegység kevéssé zavarhatta, hiszen egy év sem telt el, amikor újra férjhez ment – ezúttal Tarantói Lajoshoz. Éppen a kisfia halálakor született az első kislánya, aki egy éves kora előtt elhunyt, majd két év múlva egy újabb kislány, aki szintén elhunyt egy éves kora előtt. Közben a királyi párt megkoronázták Rómában, de a férj fejéről a szertartás közben leesett a korona – egy héttel ezután hunyt el második kislányuk.
A következő tíz évben a királynő már nem esett teherbe, bár férjének ágyasaitól született még két lánya.
A második férje halála után Johanna újra férjet keresett és talált IV. Jakab mallorcai király személyében, aki egyébként szintén leszármazottja volt Jolánta magyar királyi hercegnőnek, így rokonok voltak. Az új férjet a pápa ajánlotta, s ugyan Jakab 11 évvel fiatalabb volt, jó fizikumú, de mentálisan retardált. Ebben bizonyára közrejátszott, hogy nagybátyja, IV. Péter aragóniai király 13 éven keresztül egy vasketrecben tartotta, így csak névlegesen volt uralkodó.
A királynő hamarosan teherbe esett, de a gyermeket nem tudta kihordani és elvetélt. A házasság hamar megromlott, s Johanna elűzte Nápolyból férjét, akinek egyre gyakrabban voltak dührohamai. Jakab különböző szövetségeket kötött, hogy visszaszerezze trónját, s trónharcok közben halt meg 1375-ben. Johanna tehát harmadszor is özvegyen maradt, de nem adta fel.
Az utolsó férj
Negyedszer is férjhez ment, ezúttal Braunschweigi Ottó volt a kiválasztott. Hogy ez sem legyen egyszerű, a legújabb férje, az előző férje mostohaanyjának az özvegye volt.
Ötvenévesen már nem gondolhatott utódokra, s közben húga, Mária is elhunyt egy gyermekszülésben, ráadásul neki is csak lányai voltak.
A már betegeskedő király, akinek szintén csak lányai voltak, Mária (későbbi magyar királynő) és Hedvig (későbbi lengyel királynő) unokaöccsér, Durazzói Károlyt jelölte ki a nápolyi trónra, aki egyébként Johannának is unokatestvére volt. Károlyt, aki a magyar udvarban nevelkedett (s aki később II. Károly néven egy rövid ideig magyar király is volt) Nápolyba küldte egy nagyobb sereggel, ahol a trónfosztott Johanna alkudozni akart. Károly azonban Muro várában megfojtatta 1382. május 22-én (más források szerint július 27-én). A teljesség kedvéért hozzátartozik, hogy pár év múlva őt is meggyilkolták.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
