A Kensington-rendszer szorításában
Viktória hercegnő születése
Viktória nagyon sivárnak és magányosnak nevezte gyermekkorát, amely talán több, mint meglepő egy brit uralkodótól. Mindez azonnal érhetővé válik, ha megnézzük, milyen rendszert is alakítottak ki köré, a jövendőbeli uralkodó köré, anyja és elsősorban Sir Conroy. Ez volt a Kensington-rendszer.
Viktória tulajdonképpen egy véletlennek köszönheti az egész létét, hiszen ha Lipót herceg felesége, Sarolta hercegnő, III. György törvényes örököse nem hal bele a szülésbe és nem hal vele együtt az újszülött is, a kenti hercegnek talán eszébe sem jut, hogy megnősüljön – mint ahogyan erről néhány hete már szóltunk.
Így azonban a kenti herceg megnősült és megszületett Alexandrina Viktória hercegnő, aki akkor már az ötödik volt a trónutódlási sorban, s hamarosan a harmadik helyre lépett, apja váratlan és a király már régen várt halála után.
A herceg halála után, az anya szinte korlátlan hatalmat adott Conroy kezébe, hogy az tetszése szerint szervezze meg a kislány életét. Az elsőrendű cél az volt, hogy “megvédjék” Drinát nagybátyjai rossz szellemétől – itt elsősorban az erkölcsi “botlásokra” gondoltak, de valójában Conroy a befolyásának növelésére találta ki az egészet, s hogy elszigetelje a kis Drinát a külvilágtól.
Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a kis Drina anyja nem bízott saját magában, s úgy beszélt magáról, hogy “nem vagyok alkalmas erre a szerepre, nem, nem vagyok” – mondta. “Csak egy öreg hülye liba vagyok.” – s ekkor jött Conroy, aki mindig mindent megoldott, s akiben, mint férje régi munkatársában – megbízott.
Sir Conroy
E rendszernek tehát legfontosabb eleme Conroy volt, de ide tartozott többek között Lehzen bárónő, lady Flora Hastings és még néhányan, többek között ide tartoztak Conroy lányai (Victoire és Elizabeth Jane) is. Ők szinte egyetlen játszótársai voltak a kicsi hercegnőnek, hiszen Feodora már élte a tinédzser kori életét majd 1828-ban férjhez is ment, s unokatestvéreit is távol tartották tőle. Rajtuk kívül, nagyon ritkán fordultak meg más gyerekek a palotában.
Ez volt a Kensington-rendszer, a hercegnő neveltetési helye, a Kensington-palota után, s már 1820-ban elkezdődött a rendszer működése.
Nézzük miből is állt…
A régi angol pedagógiai elveinek megfelelően a rendszer nagyon szigorú volt, s nem állt messze a fizikai erőszak alkalmazása sem tőle.
A kisgyermekkor
Az első életéveiben Brock asszony volt a dadája, de a kor főnemességének szokásaitól eltérően, Drinát édesanyja szoptatta. Rajta kívül még Spaeth bárónő volt a közelében, aki anyja szolgálatába tartozott, majd ötéves korától nevelésbe vette Lezhen bárónő, akit eléggé szembeállt Conroyjal.
A kis Drina (ekkor még így nevezték, s csak trónra lépése után döntötte el, hogy a Viktória nevet használja majd) naponta háromszor kapott enni, nem túl bőséges és nem túl ízletes ételt. Estére már csak tejet és kenyeret kapott, a vaj és a dzsem csak ritkán fordult elő, a tea pedig csak ünnepnapokon. A normál hétköznapokon és majd “azokon” a napokon, tilos volt süteményt és friss kenyeret ennie, mert úgy tartották, az erősíti az érzékiséget. A kis hercegnő ekkor esküdött meg arra, hogy felnőttkorában mindennap eszik húst és süteményt, amelyet nagyon tisztességen be is tartott – ez látszott is a súlygyarapodásán :).
Az étkezés mellett szinte minden idejét beosztották, s nagyon kevés ideje maradt játszani és később tizenévesen, Dash-sal, a kedves kis spánielével foglalkozni. Szinte egyetlen percre sem maradhatott tétlen, ahogyan szinte egyetlen percre sem maradhatott egyedül, felnőtt felügyelet nélkül – talán ezért volt első uralkodó parancsa, hogy hagyják egyedül.
Természetesen egy trónörökösnek megfelelő kényelem vette körül, s közel 130 porcelánbabája volt, amelyekkel szívesen játszott, ha éppen ideje engedte. De a babák pl. csak akkor kaphattak új ruhát, ha feltétlenül szükséges volt.
Csak olyan személyekkel találkozhatott, akiket anyja (s legfőképpen Conroy) a közelébe engedett, s természetesen csakis felnőtt jelenlétében beszélhetett velük (legalábbis elvileg :))
Ő azonban szinte sohasem mehetett sehová, legfőképpen a királyi udvarba, pedig nagybátyjai szerették – Drina azonban fogoly volt a palotában.
Az aranykalitka is kalitka …
Lehzen és Viktória
Lehzen eszményképe I. Erzsébet királynő volt, s ennek megfelelően nevelte a kislányt, erősítette az akaratát, tágította világlátását és támogatta egyes dolgokban a makacsságát.
Lezhen szinte egész nap mellette volt, s a reggelinél, majd a vacsoránál felolvasott neki.
Drina formális oktatása már 1823-ban megkezdődött, amikor George Davys már néhány alkalommal ellátogatott hozzá és elsősorban vallási alapokat, de írást és számolást is tanított neki. 1827-től ezek a látogatások hivatalosan lettek és kiegészültek a történelem, földrajz, természettudomány, költészet és latin, majd később a görög tanulásával.
Mivel hároméves koráig szinte csak németül beszéltek vele, a némettel nem volt gondja, de a francia, olasz és angol nyelvet is alaposan megismerte (persze még felnőttkorában sem volt igazán jó helyesíró) s Davys igyekezett kijavítani németes akcentusát. Ez a fajta tanulás napi több órát vett igénybe (naponta 9:30-11:30 és 15:00-17:00 óra között), hetente hat napon keresztül, de a nap többi része sem volt unalmas, hiszen zongorázni és énekelni tanult Mrs. Mary Anderson és John Sale vezetésével, festeni és rajzolni Richard Westall irányításával (ebben a kis Drina tehetséges volt) és táncolni Madame Bourdin mellett.
Egy tinédzser viszontagságai
1830-ban a kenti hercegnő a londoni és lincolni püspököket felkérte, hogy vizsgálják meg lánya tanulmányainak haladását, akik nagyon pozitívan nyilatkoztak Drináról, s nyilvánosan is megdicsérték. Nem sokkal ezután Lehzen (szándékosan így intézve) egy történelem foglalkozás alatt megismertette az ország jelenkori uralkodóinak leszármazási táblájával. Akkor a kislány rádöbbent, hogy ő az elsőszámú trónörökös, de nagy hidegvérrel csak annyit mondott, hogy “Úgy látom, hogy közelebb vagyok a trónhoz, mint gondoltam … jó leszek “ – de később naplójában bevallotta, hogy sokat sírt, amikor megtudta.
A Kensington-rendszer tovább szigorodott.
A tanórák folytonosságát időnként a színház és opera meglátogatása enyhítette – természetesen komoly védelmi előkészületek után. Szerette Bellini, Donizetti és Rossini zenéjét, ahogyan Guilia Grisi szopránját, Luigi Lablanche baritonját vagy Marie Taglioni balettjátékát is. Később Lablache 1834-ben meghívást kapott a Kensigton-palotába, majd 1836-tól magán énektanára lett a kis hercegnőnek.
Tizenéves korában az anyja utasítására, elkezdték az országot járni, hogy népszerűsítsék és megismertessék az emberekkel a trónörököst. Mindez a királynak nem tetszett, mert látta és tapasztalta, hogy Drina fáradt és kimerült az utaktól. Semmilyen örömet nem okozott neki az utazás, de a kenti hercegnő (vagyis hát Conroy) hajthatatlan volt – így menni kellett.
Az egyik ilyen úton betegedett meg a fiatal hercegnő. Conroy végül nem törte meg, hála Lehzen gondoskodásának és lelki támaszként nyújtott segítségének.
Igazán erős egyéniségre vall, hogy a rendszer nem törte meg a hercegnőt, s túlélte a lelki terrort.
Lipót, a nagybácsi
Lezhen mellett sokat segített neki édesanyjának testvére, Lipót, aki a néhai Sarolta hercegnő férje volt, s aki szinte születése óta támogatta őket évi háromezer fontnyi (jelentős) összeggel. Megtehette, hiszen az elhunyt hercegnő férjeként évi ötvenezer fontot kapott, majd 1831-ben elfoglalta Belgium trónját, így saját jogán is komoly bevételei voltak.
Lipót és Drina sokat leveleztek, s a nagybácsi gyakran meg is jelent Londonban az ő kicsi Drináját meglátogatni. Conroy nem tehetett ellene semmit, az évi háromezer font visszatartotta. A fiatal hercegnő úgy jellemezte Conroyt leveleiben, hogy “szörny és démon” egyszerre.
A királyt dühítették az országjáró túra állomásain tapasztaltak. Conroy rendszeresen úgy mutatta be a kis hercegnőt, mint jövendő uralkodót (ami persze igaz volt). Mintha a király már nem is létezne, így a király próbálta az utakat betiltani, de romló egészsége sok mindenben megakadályozta.
A fiatal Drina sem örült ezeknek az utaknak, folyamatosan fáradt és kimerült volt. Conroy hol szép szavakkal, hol parancsokkal, hol zsarolással próbálta irányítani.
A királyi pár
A Kensington-rendszer legfőbb ellenzője a király és Adelaide királyné voltak, akik nagyon szerették a kislányt. Eleinte sokkal jobb kapcsolatban voltak a kenti hercegnővel, mint a többiekkel, s amikor IV. Vilmos trónra lépett, elismerte Drinát, mint törvényes utódját. Sőt jóváhagyta az anyja régensi kinevezését is (a béke kedvéért).
Remélték, hogy Drina rendszeresen ott lesz az udvarban, s 1831. február 24-én meg is jelent egy formális bemutatáson. A koronázáson anyja tiltása miatt nem vehetett részt, amely mélyen felháborította a királyt és királynét. 1834. július 30-án a király szerette volna elválasztani Conroyt a kis Drinától, így a St. James palotába rendelte. Ez sem oldotta fel a feszültséget, majd 1836 augusztusában egy vacsorán kifakadt, s nyilvánosan sértegette a kenti hercegnőt. Már csak azt remélte, hogy nem lesz szükség régensségre, mert él még kilenc hónapot.
A király ki akarta szabadítani a lányt Conroy karmaiból, s évi tízezer fontnyi önálló jövedelmet, háztartást ajánlott neki, de a kenti hercegnő ezt elutasította. Azt parancsolta lányának, hogy írjon a királynak, amelyben lemond erről – de a király persze rájött, hogy valójában nem Viktória válaszolt.
Végül sikerült IV. Vilmos célja – megélte Viktória nagykorúságát.
A Kensington-rendszer
Paradox módon, a Kensington-rendszer minden hibájával és minden erőszakosságával, segítette Viktóriát az uralkodásában. A rendszerben töltött évek alatt kitanulta, hogyan lehet célt érni makacsságával és különböző országjáró utakon szerzett ismertségét és népszerűségét kihasználva. Elődei nem túl népszerű személyének ellenpólusát látták benne, s bíztak abban, hogy a négy láb 11 hüvelyk magas kicsi lány megoldja a birodalom gondjait – s ő valóban naggyá is tette az országot.
A Kensington-rendszer nyolc szabálya, amely Viktória királynő gyermekkorát szabályozta
- Viktóriának nem szabad egyedül töltenie az időt, és mindig az anyja szobájában kell aludnia.
- Viktóriának nem szabad a földszintre lemenni, anélkül, hogy egy felnőtt kezét fogná, hogy ne essen el. (Viccesen hangzik, de a királynő később valóban megerősítette, hogy ezt a szabályt be kellett tartania.)
- Viktóriának nem volt lehetősége idegenekkel vagy harmadik féllel találkozni anélkül, hogy a rendszer egy felnőtt tagja jelen lenne.
- A fiatal lánynak be kellett írnia egy „Viselkedési könyv”-be, hogy hogyan viselkedett aznap, hogy az anyja értékelje előrehaladását. Néha jó volt, néha „NEM NAGYON JÓ”.
- Victoria csak a gondosan, színpadiasan megszervezett „reklámtúrák” alkalmával jelenhetett meg a nyilvánosság előtt. Ennek célja az volt, hogy eltávolítsa nagybátyáitól, IV. Györgytól és IV. Vilmostól, és hogy „a nemzet reménységeként” mutassa be.
- Viktóriának nem engedték táncolni a botrányos és intim új táncot, amely a keringő volt, még a királyi családtagokkal sem. Soha nem keringőzött, amíg feleségül nem ment Albert herceghez.
- Viktóriának folyamatosan erősítenie kellett azáltal, hogy edzett többek között görgőkkel és súlyokkal, és sokszor friss levegőn kellett, hogy legyen. Egész életében nyitott ablak mellett aludt.
- A hercegnő étkezését szigorúan szabályozták. Engedték, hogy kenyeret, tejet vagy egyszerű birkapörköltet egyen, de megtiltották a kedvenc dolgainak: édes húsok és gyümölcsök fogyasztását.
Talán a Kensington-rendszertől való menekülését mutatja, hogy Drina – Alexandrinából Viktória lett.
