Szent István király uralkodása I. – az első évtizedek
Az első királyunk szülei Géza fejedelem és Sarolt voltak, s születése után (kb. 969-975 között) eredetileg a Vajk nevet kapta, amely egyes történészek szerint hőst vagy vezért jelent törökül. Végül is az apja fejedelem, anyai nagyapja pedig erdélyi gyula (ez török méltóságnév) volt.
Géza nagy munkát szánt fiának, hiszen azt tervezte, hogy Vajk fogja befejezni azt a keresztény államalapító munkát, amelyet szimbolikusan a 973-as quedlinburgi követküldéssel kezdett meg. (A Szent Jobb kápolna – Balatonalmádi)
A kalandozások vereségei és szövetséges bolgár cár veresége és behódolása után, az éppen trónra kerülő Géza belátta, hogy csak a kereszténység lehet az egyedüli út, ezért ez a küldöttség szimbolikusan az ő megkeresztelését is előkészíthette, s ezzel az országét is.
Géza bizonyosan tisztában volt Quedlinburg jelentőségével, s tudta, hogy I. Ottó számára különösen fontos volt a város, hiszen korábban itt koronázták meg, majd lánya lett a város hercegnője, végül 973. május 7-én itt is hunyt el.
Vajk eljegyzése és István házassága
Eközben Henrik bajor herceg számos támadást indított a magyarok ellen, s Géza egy mesteri diplomáciai fordulattal, a herceg lányát kérte feleségül éppen megszületett fia számára. Ennek eredményeképpen éppen legádázabb ellenfelével kötött békét, ugyanakkor az ország továbbra is független maradt.
Magát a fejedelmet egyébként valószínűleg Sankt Gallen-i Szent Brunó keresztelte meg.
Az évszámokat látva megállapíthatjuk, hogy Vajk közel egyidős volt a kereszténységhez való közeledéshez.
995 körül Vajk és Gizella eljegyezték egymást (ahogy fentebb egy későbbi ábrázoláson láthatjuk), majd az előzmények szellemében Vajk huszonévesen megkeresztelkedett, mielőtt feleségül vette Gizella bajor hercegnőt, aki tehát Civakodó Henrik bajor herceg (később német ellenkirály) lánya volt. A keresztelője vélhetően a prágai vértanú, Szent Adalbert volt.
Az új király
A fejedelem 997. február 1-én bekövetkezett halála után a fejedelemválasztás idejéig az irányítás Sarolt kezébe került, akinek székhelye Veszprém volt. Mindez nem esett az erős jellemű nő nehezére, hiszen a rossz nyelvek szerint sokszor már a férjét is ő irányította a hátérből.
A magyar előkelők közül sokan a keleti, sztyeppei népekre vonatkozó szeniorátus elve (a nemzetség legidősebb férfitagja örököl) alapján Koppányt tekintették örökösnek. E régi elv alapján Koppány feleségül akarta venni az elhunyt Géza feleségét Sarolt fejedelemasszonyt.
Sarolta és családja azonban a nyugati világban szokásos primogenitura (az elsőszülött fiú örököl) elve alapján a fiúnak vagyis Vajknak/Istvánnak szánta az uralkodói címet. (Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése)
Koppány korábban egy hatalmas területet kapott, hogy lemondjon a trónigényről, de ez nem igazán zavarta, így 998-ban hadat indított Veszprém ellen és megostromolta a várost.
A trónharcok
István közben Esztergomba hívta össze a hozzá hű főurakat és értesítette Gizella bátyját, Henrik bajor herceget is, aki egyébként nemsokára német király, aztán német-római császár, majd halála után szent lett. Maga István is Esztergomba ment, ahol egyházi szertartás keretében felövezték a nagyfejedelmi karddal.
A két sereg (legalábbis a hagyomány szerint) Sóly környékén csapott össze, Veszprém és Várpalota között, ahol István serege legyőzte a pogány sereget. Maga Koppány is elesett a harcban, akinek testét a győztes vezér felnégyeltette, s a négy legjelentősebb vár fokára tűzték ki, üzenetként a vele szembenállóknak.
Koppány legyőzése után István úgy érezte, hogy hatalma megerősödött, s 999-ben elküldte Asztrik pannonhalmi apátot Rómába, hogy az éppen regnáló II. Szilveszter pápával elismertesse hatalmát, ugyanakkor koronát és apostoli áldást is remélt.
Mivel István sokat tett a kereszténység terjesztéséért, s közben befejezte a pannonhalmi apátság építését, a pápától kapott egy koronát. A koronázás végül 1000 karácsonyán (vagy 1001 január 1-én, esetleg 1001. augusztus 24-én) Esztergomban történt meg.
Az ország legnagyobb része ekkortájt még a törzsfők kezén volt, s a királyi hatalom szerette volna az egész országot az uralma alá hajtani.
Az új király ezt követően több hadjáratot is indított azon törzsfők ellen, akik ellenálltak, főként Erdélyben. Egy-egy ilyen hadjárat után szép lassan megalapításra kerültek a területen a püspökségek is, a kereszténységét terjedését segítően.
1003-ban nagybátyja, az erdélyi gyula ellen vezetett hadjáratot, majd a dél-erdélyi Keánt győzte le, akit akkortájt leginkább erdélyi vajdaként emlegettek.
1008-ban a Délkelet-Dunántúlon élő fekete magyarok (feltehetően a kabarok) ellen viselt hadjáratot, s az elfoglalt területen alapította meg 1009-ben a pécsi püspökséget, majd a kalocsai érsekséget is.
A diplomáciai érzék
István is jó diplomáciai érzékkel rendelkezett, s az ország északkeleti részét uraló Abákat úgy szerelte le, hogy egyik nővérét (vagy húgát) feleségül adta hozzá egyikükhöz.
Legutoljára 1028-ban a Maros vidékén uralkodó Ajtonnyal számolt le hű hadvezére Csanád, s a király megalapította a marosvári püspökséget.
A harcok következtében 10 püspökség (majd ebből 2 érsekség) alakult, így az ország egyházjogilag is önálló egyházkerületet képezett. Ennek első jogi aktusa 1009-ben történt meg a pápa legátusa, az ostiai püspök jelenlétében.
Mindez azért volt különösen fontos, mert az ostiai püspök a kardinálisok között kiemelt helyet foglalt el, az ő feladata volt a megválasztott pápa megáldása és felszentelése. Vagyis, ő volt a pápa után következő megmagasabb egyházi méltóság.
Megalakultak lassan a vármegyék is, amelyeket egy-egy ispán vezetett.
Két törvénykönyve is a kereszténység terjesztését tűzte ki célul, s maga is jelentős összegeket költött építkezésekre, de elvárta az alattvalók hozzájárulását is „tíz falu építsen egy templomot”. Apátságokat, monostorokat és a zarándokok számára vendégházakat épített. (A székesfehérvári bazilika építése – nkp.hu)
Gizella és István házasságából több gyermek is született. Sajnos a források hiányosak és sokszor egymásnak is ellentmondóak, de a jelenlegi ismeretek alapján két (vagy három) fiú és három lány született a házasságból. Az első fiúgyermek Ottó volt (valószínűleg az éppen regnáló német-római császár tiszteletére), de ő még kisgyermekként elhunyt. A másik fiú Henrik volt (Gizella apja és bátyja tiszteletére) aki később Szent Imre lett.
A trónörökös nagyon gondos neveltetésben részesült, s az ő nevelője volt a később szentté avatott Gellért püspök. A király az ő számára foglaltatta össze a legfontosabb uralkodói tennivalókat az “Intelmekben”, amely nagyon fontos kordokumentum. Egyes források szerint született egy Bernát nevű fiú is.
A királyi párnak több leánya is született, akikről általában nagyon kevés hiteles információ maradt meg, még a nevük sem teljesen biztos. A leghíresebb közülük minden bizonnyal az az Ágota, aki az 1016-ban orvul meggyilkolt Vasbordájú Edmund egyik fiának felesége lett. Sokan kétségbe vonják Ágota származását, mert a korabeli források (szokás szerint) sokszor ellentmondásosak voltak ezzel kapcsolatban. (Ezzel kapcsolatban itt olvasható egy gondolatmenet)
Ágotának három gyermeke volt, akik közül a fia, Edgár egy rövid időre angol király is lett, míg Hódító Vilmos el nem űzte, egyik lánya apátnő lett, a másik viszont Skócia királynéja, Skóciai Szent Margit.
Minderről magának Skóciai Szent Margitnak az életrajza is jól tanúskodik, valamint fiának Szent Dávidnak a krónikása is. Talán az is alátámasztja mindezt, hogy az István király által alapított kalocsai érsekség egy történeti kiállításán is szerepet kapnak (Skóciai Szent Margit és a fia, Szent Dávid is), mint Árpád-házi szentek.
Skóciai Szent Margit egyik lánya, Edit (Matilda vagy Maud néven) egyébként I. Henrik angol király felesége lett, s ezzel az összes angol uralkodó ősanyja – beleértve pl. Oroszlánszívű Richárdot is.
A másik (valószínűleg) két lányról sokkal kevesebbet tudunk. Az egyiket talán Hedvignek hívták, a másiknak a neve sem maradt fenn.
István királyságára az igazi nehézségek Imre halála után következtek … de erről majd néhány nap múlva.
