Puskin párbaja – a legnagyobb orosz költő halála
Puskin, a párbajhős
Az egyik legnagyobb orosz költő halálát különös misztikum ötvözi az orosz kultúrában, hiszen a legtöbb orosz kedvenc költője, a modern orosz irodalmi nyelv atyja egy különös, talán felesleges párbajban vesztette életét. Puskin eléggé impulzív ember volt, aki számos párbajt vívott élete során, 17 éves korától húsz év alatt 20 kihívást ő intézett, s 7 esetben őt hívták ki.
A halálát okozó Georges d’Anthest sem először hívta ki. Az orosz gárda francia tisztjével első alkalommal 1836 novemberében csapott össze, amikor kapott egy névtelen üzenetet, amely egyértelműen utalt felesége, Natalja Goncsarova hűtlenségére.
A szentpétervári pletykák szerint I. Miklós cár is kapcsolatba került Nataljával, de természetesen Puskin nem tudta kihívni a cárt egy párbajra. Éppen ezért egy másik lehetséges jelöltet választott, a francia tisztet. Amikor azonban d’Anthes feleségül kérte Jekatyerina Goncsarovát, Natalja nővérét, akkor visszavonta a párbaj-kihívást.
A végzetes párbaj
Az esküvő után azonban a pletykák újra elkezdtek terjedni, s a költő újra hitt a pletykáknak, amelyek elsődleges forrása Puskin szerint báró von Heeckeren lehetett, Hollandia oroszországi nagykövete. A báró, aki fogadott apja volt a franciának, egy eléggé maró gúnnyal megírt levelet kapott, így a kihívás újra érvénybe lépett.
A párbajra Szentpétervár egy külvárosában került sor, Csernaja Recskában és szokatlanul kemény feltételeket állapítottak meg. A szokásos 25-30 lépésnyi távolság helyett, amelyet abban a korban általában meghatároztak, mindössze 10 lépésnyi távolság volt a két fél közötti távolság.
Az első lövés a franciát illette, aki megsebesítette a költőt. Puskin a gyomorlövés után a földre esett és a párbaj ezzel tulajdonképpen el is dőlt.
A párbajokat azonban már Nagy Péter cár betiltotta, s a párbajon való részvétel büntetése súlyos volt, akár halállal is büntethették. A súlyos sérülést szerzett Puskinnak azonban sikerült elintéznie I. Miklós cárnál, hogy mégse büntesse meg komolyabban a párbajozókat.
Puskin végül két nap szenvedés után meghalt, s I. Miklós cár gondoskodott róla, hogy a családja ne szenvedjen hiányt semmiben. Kifizette Puskin adósságait és elrendelte, hogy a családnak, egyösszegű, 10.000 rubelnyi támogatást fizessenek ki, majd az özvegynek és lányainak nyugdíjat biztosított, de a fiairól is gondoskodott.
D’Anthest azonban megfosztotta katonai rangjától és száműzte Oroszországból. A száműzetésbe, amely révén tulajdonképpen hazatért Franciaországba, elkísérte felesége is (Puskin sógornője), s összesen négy gyermekük született. Otthon, Franciaországban aztán ragyogó politikai karriert futott be.
Sokak szerint a felesége hajszolta a halálba a költőt, s Marina Cvetajeva szerint a feleség „Egy szépség és semmi más, csak egy szépség, ész, lélek és szív nélkül. “
Egy évszázaddal később megjelent d’Anthes két levele, amely szerint Natalja „Szentpétervár legcsodálatosabb alkotása” volt aki azonban még nem áll készen „megszegni a férje iránti elkötelezettségét”. Ezek szerint Puskin feleslegesen párbajozott, bár ez még nem zárja ki, hogy a cárral kapcsolata volt a feleségének.
Puskin halála
A Puskin halála után napon, a Russzkij invalid című újságba, szokatlan módon, már a cenzúra által jóváhagyott lapba került be egy gyászkeretes, anonim nekrológ, amely, mint száz évvel később kiderült, Vlagyimir Odojevszkij herceg tollából származott.
“Költészetünk Napja leáldozott! Puskin meghalt, meghalt élete virágjában, jelentőségteljes pályája közepén!… Erről nincs erőnk többet mondani, de nem is kell; minden egyes orosz szív ismeri az árát ennek a pótolhatatlan veszteségnek, amely meggyötör minden egyes orosz szívet. Puskin! Költőnk! Boldogságunk, népünk dicsősége!… Hát valóban nincs már Puskinunk?… Ehhez a gondolathoz nem lehet hozzászokni! Január 29., 2 óra 45 perc”
(A dátum a régi számítás szerinti, a mai naptár szerint 1837. február 10-én hunyt el!)
