Az angol királynő, aki elűzette apját a trónról
II. Mária gyermekkora
A királyi trónra, a király öccsének lányaként kevés esély mutatkozott esetében, hiszen az angol polgári forradalom után visszatért II. Károly angol király számos (vagy talán számtalan) utóddal rendelkezett, a probléma mindössze az volt, hogy egyik sem volt törvényes. Így nem léphettek trónra Károly halála után, ezért a királyt öccse, Jakab követte.
Jakab ugyan katolikus volt, de ígéretet tett arra, hogy tiszteletben tartja az angol törvényeket és ezzel az anglikán egyházat is. A trónra lépéséig (két feleségétől) összesen 13 (törvényes) gyermeke született, akik közül öt fiú volt, így Mária legnagyobb lányként is csak a hatodik lehetett volna a trónöröklési rendben. A 1685. február 6-án trónra lépő Jakabnak azonban már csak két élő gyermeke volt, Mária és Anna.
A “nagy trónkövetelő”
1688. június 10-én azonban megszületett Jakab Edvárd (a fenti képen édesanyjával), aki aztán meglehetősen hosszú életet élt, majd megszületett Lujza Mária Terézia is, aki szintén túlélte Máriát.
A nép elnézte Jakabnak, hogy katolikus, de azt már kevésbé, hogy egyre erőszakosabban próbálta a katolicizmust visszahozni. Ráadásul sokakat kivégeztetett, s közöttük volt II. Károly törvénytelen fia, James Scott is, aki népszerű volt a közemberek között. Bár olyan hírek is felröppentek, hogy ő volt a híres Vasálarcos, akit II. Jakab bízott unokatestvére, XIV. Lajos, vagyis a Napkirály gondjaira.
Mária így Anna Hyde, az első feleség gyermekeként öccse után szorult, bár ő (és életben maradt húga, Anna) protestáns volt (II. Károly kifejezett kérésére), míg újszülött öccse katolikus. (a képen Mária és Anna szüleikkel)
Mária azonban kételkedett, hogy valóban az apja fia-e a kisfiú. A kétkedés odáig terjedt, hogy ő is úgy gondolta sokakhoz hasonlóan, hogy a kisfiút becsempészték, vagyis valójában nem Jakab fia, s így is kezelte a helyzetet. A húga ráadásul kétkedésére azt írta, hogy “Lehet, hogy a testvérünk, de csak Isten tudja.” – vagyis ő is kételkedett.
Ő ekkor már több mint egy évtizede Orániai Vilmos felesége volt, de három terhessége vetéléssel vagy halva születéssel végződött, így nem volt közös gyermekük. Hollandiában éltek és a hollandok hamar megkedvelték, de férje gyakran megcsalta, így nem volt boldog a házasságuk.
II. Jakab elűzése
Az angol nép viszont változást kívánt, így 1688 június 30-án a “Halhatatlan hetes”, vagyis hét angol főúr levélben kérte a férjét, hogy menjen Angliába egy sereggel és zavarja el II. Jakabot a trón közeléből is.
Vilmos félt attól, hogy felesége királynő lesz, az ő kárára, de végül Mária meggyőzte és csapatai elindultak Angliába, ahol azonban nem ütköztek meg a király seregével, mert II. Jakab közben elmenekült.
Így afféle karácsonyi ajándékként Anglia a győztesek kezébe került – de Anglia Stuart maradt.
A parlament úgy döntött, hogy a király szökésével lemondott a trónról, s végül némi alkudozás után Mária és Vilmos közösen lettek a királyság uralkodói, ahogyan I. Mária és Fülöp spanyol herceg, még a Tudor-korban. (Ilyen csak a Máriák esetében volt, pedig Albert herceg is bizonyosan szerette volna Viktória férjeként :))
Persze nem ment minden egyszerűen, mert a canterbury érsek megtagadta a koronázást az apja elűzésére hivatkozva, így végül London püspöke, Henry Compton koronázta meg őket.
Mária halála
Az udvarban összetűzésbe került húgával, Annával, mivel attól félt, hogy Anna a trónt fogja követelni és Anna barátnőjével, Sarah Churchill-lel is sokat vitázott. Sokkal komolyabb probléma volt azonban, hogy a három sikertelen vetélés/szülés után nem esett újra teherbe.
Mivel Anna kitartott Sarah Churchill mellett, Mária őt is elküldte az udvarból, s az udvaroncoknak megparancsolta, hogy tartsanak tőle távolságot.
1692 áprilisában a királynő megbetegedett, s még a vasárnapi istentiszteletre sem tudott elmenni, miközben húga éppen újra vajúdott. Anna megszülte a gyermeket, aki azonban hamarosan elhunyt, s az addigra felgyógyult Mária felkereste húgát. De akkor is csak vitáztak.
Két évvel később azonban kissé másképpen alakultak a dolgok, mert a királynő elkapta a kor rettegettt betegségét a fekete himlőt. Mindenki abban reménykedett, hogy túléli és felépül, hiszen alig 32 éves és egyébként egészséges volt, ráadásul a legjobb orvosokat alkalmazhatta. Oltás azonban akkor még nem volt, így nem élte túl.
A húga, aki ismét terhes volt, meg akarta látogatni, de a személyzet egyik tagja eltüntette a levelet, így Mária sohasem tudta meg Anna szándékát.
Igaz, az első rohamot túlélte, s néhány nap múlva az arca is kisimult, a himlős elváltozások eltüntek, s Mária is kezdte magát jobban érezni. Néhány nap múlva azonban a betegség újra támadott, s még betegebb lett, mint korábban volt, majd a királynő 1694. december 28-án elhunyt.
Férje, aki talán sohasem szerette igazán, valóban meggyászolta, s egyik barátjának azt mondta, hogy „a legboldogabbból” a „legnyomorultabb teremtménnyé váltam a világon”.
III. Vilmos 1702. március 8-án hunyt el egy szerencsétlen lovasbaleset szövődményei nyomán, s valóban Anna követte királynőként, azonban 1714-ben, Anna halála után, a Hannover-ház évszázadai következtek.
Kapcsolódó