Karácsonyi vacsora a Tudor-korban
Angliában a Tudor-korban kezdett igazán elterjedni a karácsonyi időszak megünneplése, s az advent (engesztelés) a középkori egyház számára a vallási böjt 40 napos időszaka volt. A böjt időszaka alatt nem ehettek tojást, sajtot vagy állati eredetű terméket (bár a hal kivétel volt ez alól), sőt tejet sem ihattak.
Így aztán, amikor a böjti időszak elmúlt, s közben az időjárás is zordra fordult, az emberek örömmel gyújtottak tüzet és ettek-ittak, hogy a korábban felgyülemlett feszültséget feloldják. Kétszeresen is örültek a lehetőségnek az adventi korlátozások után. Sokak számára a karácsonyi időszak tizenkét napja (vagy akár még több) pihenéssel és lakomákkal, játékokkal telt.
A hagyományos angol karácsony a 9. századból származik, amikor Nagy Alfréd törvényben rögzítette az egyházi ünnepek megtartásának fontosságát. Azt parancsolta, hogy a karácsony napja és az követő 12 nap legyen ünnep, mert úgy hitték, hogy a három bölcs 12 napig utazott, hogy találkozzanak a kisded Jézussal. Ekkor senkit nem volt szabad munkára kényszeríteni. Az egyszerű emberek a Tudor-korban a legjobb tudásuk szerint próbálták ezt a jogukat érvényesíteni.
Karácsonyi vacsora a Tudor-korban
A 16. századig nem léteztek tipikus karácsonyi ételek, de természetesen voltak olyanok, amelyek az ünnepekhez és a (mások előtti) felvágáshoz illettek. A század végére azonban az ételek egy része egyre jobban kötődött a karácsonyhoz, így lassan kialakult a “karácsonyi menü”.
A legkedveltebb étel a brawn vagyis a vaddisznófej volt, amely jobb híján sertés vagy tehénfej is lehetett. Ez volt az első fogás, ahol a fejet kicsontozták és őrölt, sovány hús keverékével töltötték meg, mustárral megkenve, fűszernövényekkel és gyümölcsökkel beborítva (és sült almával a szájában). A fejet rozmaringgal, babérlevéllel, fűszerekkel, gyümölcsökkel vagy tojással és liszttel fehérített tiszafaággal díszitve. Ezt általában ünnepelyesen a családfő vitte be.
Megjelentek az első karácsonyi hatalmas, darált piték, amelyek húsban gazdagok voltak, de volt bennük bőven cukor, fűszer és minden más, amely nagyon tápláló és ízletes volt. Ezek a vagdalt lepények aprított húsmaradékból készültek, jellemzően birkahúsból, a Jézust meglátogató pásztorok emlékére. Összesen 13 összetevőnek kellett lennie Jézus és a tanítványok emlékére, tiszteletére.
A hatalmas pitéket kanállal vágták szét, mert úgy tartották, nem szerencsés késsel vágni. A gazdag családokban a pite még aranyozást is tartalmazhatott.
A karácsonyi szórakozás
Természetesen az étel mellett bőségesen fogyott az ital is, hiszen ennek a szezonja volt. Olyannyira, hogy William Prynne puritán író szerint, a karácsonyi mulatozás alapján Jézus “falánk, borivó ördög is lehetne”.
A királynak és a nemeseknek kötelessége volt a karácsonyi időszak napjain nyitott napokat tartani, nagy lakomákat rendezni és megvendégelni szolgáit. Olykor ezernél is többen vacsoráztak VIII. Henrik udvarában karácsonykor. Ilyenkor a mulatságot nem a király, hanem egy ceremóniamester irányította, aki VIII. Henriktől például uralkodása első évében pontosan 5 fontnyi összeget kért a költségeire, amely hatalmas összeg volt.
A tizenkettedik éjszakán ünnepi tortákat ettek, amely szárított gyümölcsöt, lisztet, mézet és fűszereket tartalmazott. A süteményben volt egy bab vagy pénzérme és egy borsó. A szeleteket férfiak és nők egyaránt megkapták. Akik megtalálták a babot vagy borsót, arra az estére a bab vagy borsó királyai és királynői lettek.
