A levizelt bíborosok – Amikor a pápaválasztó bíborosokat levizelték

A választási probléma

A katolikus egyház 179. pápája, IV. Celesztin, 1187 körül született Milánóban Goffredo da Castiglione néven egy befolyásos lombardiai családban. Már fiatalkorában belépett a ciszterci rendbe, majd III. Orbán pápa unokaöccseként a pápai udvarba került dolgozni. Később a szerzetesi esküje alól felmentve, a milánói egyház kancellárja lett, 1227-ben pedig IX. Gergely pápa előbb presbiterré, majd bíborossá nevezte ki. Ebben a minőségében tárgyalt a toszkán és lombard városokban, de sikertelenül, mert a városok II. Frigyes német-római császárt támogatták.

Néhány év múlva azonban, 1241. augusztus 22-én IX. Gergely elhunyt és a bíborosoknak úgy kellett pápát választaniuk, hogy a császári seregek Róma határában táboroztak, afféle pszichológiai hadviselésként.

Az egyik bíboros, Giovanni Colonna teljes mértékben a császár mellett állt, mert szerette volna az Orsini-család kezéből az egyházi hatalmat átvenni. Ezt értelemszerűen Matteao Rosso Orsini, aki Róma szenátusának élén állt, nem szerette volna.

Ekkortájt összesen tizenkét olyan bíboros volt, aki választásra jogosult volt, ráadásul ketten (Giacomo da Pecorara és Oddone di Monferrato) II. Frigyes császár fogságába estek. A maradék tíz bíboros összeült a Laterán kényelmében és parttalanul vitázott. Senki nem akart olyan pápát, aki a császár bábja, de az egyik oldal engedényekebb, a másik határozottabb pápát akart. Mindkét csoportban öten voltak, így nem tudtak dönteni.

A levizelt bíborosok

Orsini azonban megunta a vitát és a tíz bíborost egy régi, romos palotába, a Septizodiumba (Septasoliumba) záratta, ahol nagyon rossz körülmények fogadták a bíborosokat.

De Rerum Gestarum — DEMOLISHING THE SEPTIZODIUM

A tető lyukas volt, s az esős, hideg időben több bíboros is megbetegedett, sőt az egyikük, az angol Robert of Somercotes, 1241. szeptember 26-án el is hunyt a körülmények miatt. Persze olyan hírek is voltak, amelyek szerint a pápai trónra is esélyes bíborost megmérgezték.

A konklávé azonban így sem tudott dönteni, így Orsini (a krónikák szerint) arra utasította az őröket, hogy vizeletüket a lyukas tetőn ürítsék, így az eső mellett, már vizeletben is áztak a bíborosok.

Végül talán ez döntött, mert 1241. október 25-én hét bíboros megválasztotta az új pápát Goffredo Castiglioni személyében, aki felvette a IV. Celesztin nevet. Az új pápa alig két hétig állhatott az egyház élén, s még arra sem volt idő, hogy felszentelhessék, hiszen 1241. november 10-én a megtört és beteg pápa elhunyt.

Ez alatt a rövid idő alatt is volt azonban arra ideje, hogy egyetlen emlékezetessé vált tette megmaradjon az utókorra, hiszen az őket levizeltető Matteo Rosso Orsinit kiközösítette.

A dolog kissé érdekes mellékszála, hogy Orsini személyes jóbarátja volt Assisi Szent Ferencnek, arról nem is szólva hány botrányos életű pápa volt a korszakban.

 A pápa, aki erotikus regényt írt

A tizenhatgyermekes pápa, aki vért ivott

A pápa, aki kiásatta elődje holttestét és bíróság elé állította – a hullazsinat

A pápa, aki a paráznaság közben halt meg – XII. János

Források – djp

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.