A lány akit felakasztottak, aztán szült néhány gyereket
A vád és büntetés
Anne Greene egy angol cselédlány volt, akit 1650-ben csecsemőgyilkossággal vádoltak meg és ki is végeztek, vagyis hát megpróbálták. Persze, ha nem felakasztják, hanem lefejezik, akkor biztosan nem éli túl.
Anne 1628 körül született Steeple Bartonban, Oxfordshire-ben. Tizenévesen elhelyezkedett Sir Thomas Reed békebíró házában, akinek volt egy unokája, Geoffrey Reed. 1650-ben történt meg baj, amikor Anne 22 éves Geoffrey pedig 16-17 éves lehetett. A lányt “gyakran tisztességes ígéretek és más szerelmes csábítások érték” így teherbe esett, bár azt állította, hogy nem tudott a terhességéről, amíg tizenhét hetes korában el nem vetélt. Ekkor elrejtette a magzat maradványait, de felfedezték és meggyanúsították gyermekgyilkossággal.
Sir Thomas a munkaadója, eljárást indított ellene egy 1624-es törvény alapján, bár inkább az unokája tettét akarta védeni. Többen is mellette vallottak, egy szülésznő azt vallotta, hogy a magzat túlságosan fejletlen volt ahhoz, hogy éljen, s több olyan szolga is vallotta, hogy egészségügyi problémái voltak hetek óta, akik szintén a békebírónál dolgoztak. A békebíró a vallomások ellenére bűnösnek találta és halálra ítélte.
Az akasztást 1650. december 14-én hajtották végre az oxfordi kastélyban, s a lány kérésére a barátai igyekeztek megrövidíteni a szenvedéseit azzal, hogy beleakaszkodtak, hogy minél gyorsabban megfulladjon.
A feltámadás
Jó félóra múlva már mindenki úgy hitte, hogy Anne megfulladt, így levágták a kötélről és koporsóba rakták, s átadták az Oxfordi Egyetem két orvosának, William Pettynek (sebész és anatómiai kutató a képen) és Thomas Willisnek boncolásra – orvosi célokra.
A két orvos másnap reggel kezdett volna hozzá a boncoláshoz, de a koporsó felnyitása után gyenge pulzust és gyenge légzést érzekeltek. Azonnal két másik kollégájuk segítségét kérték, s a négy orvos mindent megpróbált elkövetni az újraélesztésért. Masszírozás, köpölyözés, mellkas-borogatás és a korban szokásos dohányfüstös beöntés is volt, majd egy meleg ágyba helyezték egy másik nővel, aki a testét melegen tartotta. Anna tizenkét óra múlva magához tért és beszélni kezdett, négy nap után pedig már szilárd ételt is evett. Egy hónap alatt épült fel teljesen, egyedül a kivégzés körüli időszakra nem emlékezett, amnéziája volt.
A hatóságok előbb felfüggesztették a kivégzést, majd felmentették. Közben a kivégzését követő három nap múlva a békebíró hirtelen elhunyt, így nem volt aki fellebbezetett volna a kegyelem ellen.
Felgyógyulása után Anne elköltözött, de magával vitte a koporsóját. Nem sokkal később férjhez ment és három gyermeke született – 1659-ben vagy 1665-ben azonban, szülés közben elhunyt.
