A trónkövetelő Borisz herceg veresége a Sajó mentén
Borisz herceg
1132. július 22-én ütközött meg II. Béla magyar király és III. Boleszláv lengyel fejedelem serege, aki a trónkövetelő Borisz hercegnek akarta a magyar trónt biztosítani.
Könyves Kálmán állítólagos fia évtizedeken keresztül próbálkozott a magyar királyi korona megszerzésével. Trónigényét arra alapozta, hogy Könyves Kálmán magyar király és Eufémia kijevi nagyhercegnő fia volt. Eufémia a második felesége volt a magyar királynak, aki azonban házasságtöréssel vádolta és eltaszította magától, az 1113 körül születendő fiát pedig nem ismerte el sajátjának.
II. István halálával a vak (és sokak szerint magatehetetlen) II. Béla került a trónra, aki helyett jórészt Ilona királyné uralkodott. A királyné hívei a véres aradi országgyűlésen 68 nemest lemészároltak, akik szerepet játszottak férje megvakítattásában. Ez belső zavargásokkal járt, amely a trónkövetelő kezére játszott, így 1132-ben megindult Magyarország felé orosz csapatokkal és Boleszláv lengyel fejedelem támogatásával.
A magyar király és felesége III. Lipót osztrák őrgróftól kért és kapott jelentős katonai segítséget (amelyet az őrgróf fia, Albert vezetett) és I. Szobieszláv cseh fejedelem támogatásként feldúlta Sziléziát, amely akkortájt lengyel kézen volt.
A csata
A magyar király még itt sem hagyta abba a nemesek vegzálását, hiszen a katonai táborban is körbejárt és akik nem tartották fattyúnak a trónkövetelőt azokat rövid úton eltettette láb alól. Lampért ispánt a testvére, Hypolit ütötte úgy fejbe egy székkel, hogy a feje kettéhasadt, a fiát, Miklóst pedig lefejezték. Több magyar főúr csatlakozott a trónkövetelőhöz, közülük Sámson betoppant a királyhoz is, hogy megalázza: “Mit csinálsz, te hitvány kutya az országgal?! Jobb lesz ha átadod a királyságot a te uradnak, Boricsnak, te pedig elmész kolostorodba barátnak, úgy ahogy apád tette.” – mondta neki a krónika szerint.
Mire a király udvartartása felocsúdott, Sámson már elmenekült, de Bud ispán üldözőbe vette, Sámson a Sajóba ugratott, de nehéz páncélinge miatt nem tudott elmenekülni, így az ispán leszúrta.
Az orosz-lengyel sereg egyébként Késmárkon, Lőcsén és Branyiszkón keresztül ért a Hernád völgyébe, ahonnan a Sajóig vonult.
Magát a csatát feltehetően a mai Felsőzsolca környékén vívták meg, ahol a magyar király az utolsó percig próbált hatni a lengyel fejedelemre, aki habozott is Borisz támogatásával.
Egyes krónikások szerint végül nem is ütköztek meg, míg mások szerint a magyarok véres ütközetben diadalmaskodtak. Béla király, az osztrák csapatok támogatásával döntő győzelmet aratott, s maga Boleszláv és Borisz herceg is csak alig tudott elmenekülni. Igaz, a következő években visszatért hadakozni, bár 1135-ben Lothár császár közvetítésével békét kötött a magyarokkal.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!