A ménfői csata – az első választott magyar király halála
Az előzmények
Szent István halála után Orseolo Péter lépett a trónra, akit Szent Imre herceg halála után. Maga István jelölt ki trónörökösként, sőt az esetlegesen fellépő Vazult meg is vakíttatta.
Péter azonban, aki István király lánytestvérének a fia volt, egyáltalán nem vette figyelembe a magyar főurak kéréseit, s az özvegy királynét is Veszprém várába záratta, így hamarosan menekülnie kellett.
A helyére István másik lánytestvérének a férje, Aba Sámuel került, aki vélhetően kun vagy kazár származású lehetett. Kézai Simon egyenesen Attila leszármazottjának tartotta. Mások szerint hvárezmi származású volt, de mindenképpen keleti, szemben Péterrel, akinek apja velencei dózse volt, akit egyébként szintén elűztek.
1041-ben tehát elűzték Pétert, aki III. Henrik német királytól kért segítséget, s Henrik már régen szerette volna a hűbéresévé tenni a magyar királyt.
Ekkor került Aba Sámuel a magyar trónra, aki azonban semmibe vette István törvényeit, s az általános adófizetés híve volt, amely nem tetszett a főuraknak. Aba azonban nem engedett, sőt egy Marosváron tartott tanácskozáson 1044-ben, félszáz főurat le is kaszaboltatott, azzal a felkiáltással, hogy összeesküvők.
Ilyen körülmények között érkezett el 1044 nyara, amikor Henrik újra megtámadta az országot. Újra, hiszen 1042-ben és 1043-ban Aba Sámuel sikeresen verte vissza a támadásokat, most azonban a főurak egy része elpártolt tőle. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy többször is próbált békét kötni a császárral, s eközben olyan területeket is felajánlott engedményként, amelyeket még Szent István foglalt el.
A ménfői csata
A német király a félszáz főúr lekaszabolásra hivatkozással 1044 júniusában Sopronnál nyomult be az országba, majd Győr felé vonult, s gyorsan átkelt a Rábca és Rába folyókon. Henrik bajor ellenzéke kapcsolatban állt Aba Sámuellel, s azt a hírt küldték, hogy a német sereg nem túl nagy létszámú. Ennek elsődleges oka az volt, hogy 1043-ban Csehországban és Németországban nagy éhínség dühöngött, s a lakosságnak akár harmada is odaveszhetett.
| Értelmetlen háborúk – Hihetetlen háborúk – Bizarr háborúk |
Aba úgy döntött megütközik az ellenféllel. Egyes krónikák szerint akár 200.000 fős seregek is lehettek, míg más (visszafogottabb) krónikák 18-20 ezer főre becsülik a seregeket. A német seregben ott volt Gebhard a harcias regensburgi és Bruno würtburgi püspök, valamint Adalbert osztrák őrgróf és Bretiszláv cseh herceg is. Aba követeket küldött Henrikhez, amelyben békét és engedményeket ajánlott, cserébe a magyar rendbontókért. Ugyanakkor ismerve Henriket, a seregeit Kapuvár környezetében gyülekeztette. A németek meglepődtek Kapuvár erős védettségén, de a seregükben lévő magyarok segítségével meg tudták kerülni a város védelmét, s jelentős élelmiszermennyiséghez is jutottak.
Végül Henrik a mai Ménfőcsanak közelében összecsapott az őt már váró magyar sereggel. Egyes krónikák szerint a harc kezdetekor egy hatalmas szélvihar támadt, amely megakadlyozta a magyar harcmodorra annyira jellemző nyílharcot, így azonnal hátrányba kerültek. A két sereg közel azonos nagyságú volt, de a németek az ilyen nyílt harcokban gyakorlottabbak voltak, s számtalan magyar főúr átállt a német oldalra vagy egyszerűen cserben hagyta a magyar királyt. Ez végül döntőnek bizonyult, mert amikor a magyar sereg egy része megfutamodott, a királynak is menekülnie kellett. Egyes krónikák szerint már a csatamezőn elfogták és megölték, mások szerint egy közeli faluban fogták el és ölték meg, míg az is lehet, hogy egészen Füzesabonyig menekült, s ott ölték meg. A krónikák szerint lefejezték.
A ménfői csata következményei
A holttestet először a feldebrői kolostorban helyezték el, majd évekkel később, amikor a sírt felnyitották, azt látták, hogy sebei begyógyultak, így átvitték az abasári monostorba, s a nép szentként kezdte tisztelni.
A csata és a magyar király halála után Péter a német királlyal Fehérvárra vonult, ahol ismét magyar királlyá emelték. Henrik személyesen ültette a trónra 1044 júliusában. Henrik elérte amit szeretett volna, hiszen Péter a német jogot léptette életbe az országban és 1045 május 26-án pünkösdkor, Péter kérésére Henrik újra az országba jött, egy aranyozott lándzsát és a koronáját ajánlotta fel a Henriknek, vagyis hűbéresnek ajánlkozott.
Mindez azonban csak két évig tartott, mert Vazul száműzött fiai visszatértek, s Péternek újra menekülnie kellett.
A ménfői csatával kapcsolatban jelentek meg az első írott magyar járványügyi intézkedések is: „A halottak bűze miatt két hónapig ember nem kelhetett át azokon a részeken, ugyanis az íjászok megölték őket.”
Ha tetszett a poszt – oszd meg!