Az első védőoltás születése – éppen 225 éve – Történelmi cikkek a honlapon
A fekete himlő áldozatai
A fekete himlő hosszú évezredekig emberek millióit ölte meg, s már ie. 10 000 körül megjelent, s az egyiptomi múmiák némelyikében már vannak a himlőre emlékeztető elváltozások.
| Járványos betegségek a múltban – a fekete himlő, a kolera, a lepra, a pestis és a tífusz |
Európába a középkor kezdetén került, s gyakran okozott komoly járványokat.
A 18. században évente közel 400.000 ember halt meg csak Európában és a túlélők közel harmada megvakult. A felnőttek esetében a halálozási arány 20-60% volt, de a gyerekek esetén akár a 80%-ot is elérhette. A himlő osztályfüggetlen volt, hiszen a legszegényebb rétegektől a legmagasabb körökig bárki elkaphatta és bárki meghalhatott.
A korszak két jelentős királyi családja is megszenvedte a himlőt, hiszen Mária Teréziának több gyermeke és egyéb rokona is elhunyt a fekete himlőben. III. György angol király családjában már a himlő elleni védekezés okozott problémát, hiszen okulva a korábbi eseményekből a két legkisebb fiút beoltották, de az oltás utáni heves reakcióba belehaltak. Alfréd és Octavius hercegek halála nagyon sokban hozzájárult a király megőrüléséhez. Ha egy kicsit időben visszatekintünk, akkor az Anna királynő családja is megszenvedte a fekete himlőt is.
Ezek az események jelentősen felgyorsították a kutatásokat.
Azt már jóval korábban észrevették, hogy azok akik átestek a betegségen, immunisak lettek vele szemben. Már ie. 430-ban felszólították a túlélőket, hogy segítsenek be az ápolásba.
Egyes népek már a 17. században rájöttek, hogy ha az embereket szándékosan megfertőzik, akkor a legtöbb esetben nem alakul ki komoly betegség, viszont a védettség kialakul.
Lady Montagu – egy áldozat, aki hőssé vált
Lady Mary Wortley Montagu 1715 decemberében átesett a himlőn, amely komoly nyomokat hagyott az arcán, 20 éves öccse viszont másfél évvel korábban belehalt a betegségbe. Az angol hölgy férjét nagykövetté nevezték az oszmán udvarba, ahol megismerte a variolizáció módszerét, 1717 márciusában a szemtanúja is volt a műveletnek.
1718 márciusában megparancsolta a nagykövetség orvosának, Charles Maitlandnek, hogy oltsa be akkor ötéves fiát, aki gond nélkül átvészelte a fertőzést. 1721 áprilisában visszatértek Londonba, ahol akkor éppen himlőjárvány tombolt, így négyéves kislányát is beoltották.
Komoly vita indult az eljárásról, de Lady Montagu lelkes hívévé vált, s maga mellé állította a walesi herceg feleségét Ansbachi Karolinát is. Fél évnyi huzavona után Charles Maitland megkapta az engedélyt, hogy 1721. augusztus 9-én Newsgate börtönében hat (más források szerint hét) halálraítélten kipróbálhassa az eljárást.
A Royal Society és az Orvosi Kollégium tagjai előtt elvégezték az eljárást, s a foglyok valamennyien túlélték, így szabadon bocsátották őket. Ezután árva gyerekekkel kísérleteztek – sikerrel. A végső lökést az adta, amikor 1722. április 17-én a walesi hercegnő két kislányát (Amáliát és Karolinát) oltották be – egyes források szerint Charles Maitland, mások szerint Claudius Amyand.
A két hercegnő sikeres oltása után Lady Montagu álnéven publikált egy cikket, amelyben leírta a folyamat lényegét és sikereit.
Lady Montagu követői
Ennek következtében más királyi családok is elkezdték az oltást, 1768-ban II. Katalin beoltatta fiát a leendő Pál cárt. XVI. Lajos francia király és II. Frigyes porosz király is hasonlóan tett, sőt a porosz király az összes katonáját is beoltatta. Ezek után az összes brit katonát is beoltották. Magyarországon az egyik leghosszabban uralkodó Mária Terézia tette kötelezővé.
| A leghosszabb ideig uralkodó magyar királyok |
Ez az oltás azonban még korántsem volt tökéletes – hiszen a beoltottak esetében valódi himlő alakult ki, amely fertőző volt, s 2-3%-uk belehalt a fertőzésbe. Ebből következően most is kialakulhattak járványok, de halálozási adatok ugyan meredeken csökkentek, de még voltak. Ennek áldozata lett a korábban már említett Alfréd és Octavius királyi herceg is.
1757-ben egy nyolcéves kisfiút oltottak be Gloucesterben, aki enyhe tünetekkel vészelte át a fertőzést – Edward Jennernek hívták.
Edward Jenner és a tehénhimlő
Edward 1749. május 17-én született egy tiszteletes fiaként, de már ötévesen árván maradt. Gyermekkorától érdekelte a tudomány és 13 évesen egy vidéki sebészhez és patikushoz került a Bristol melletti Sodbury-ba dolgozni és tanulni. Ott hallotta egy fejőslánytól, hogy ők nem félnek a himlőtől, mert már átestek a tehénhimlőn. A fiú fejébe szöget ütött egy gondolat.
1764-ben George Harwicke-hez került tanoncként, ahol sebészeti és orvosi gyakorlatot szerzett. 1770-ben Londonba ment, ahol John Hunter tanítványa lett, aki a korszak leghíresebb orvosa, biológusa és kísérleti tudósa volt.
A két férfi között szoros barátság alakult ki, amely Hunter 1793-ban bekövetkezett haláláig tartott. Jenner hírneve felfelé ívelt, amelynek révén James Cook meghívta második útjára, de ő visszautasította, mert más tervei voltak.
Számtalan dologgal foglalkozott, hegedült és verseket írt, de megfigyelte a madarakat és a sündisznókat is – bekerült a Royal Society-be is.
Mindezek mellett foglakoztatta a tehénhimlős történet is.
1796 tavaszán arra jutott, ha a véletlen fertőzés védettséget ad, akkor a szándékos is, így a kísérletezés mellett döntött. Májusban talált egy Sarah Nelmest nevű fiatal tehenészlányt, akinek karjain friss tehénhimlő elváltozások voltak. Az ő karjából származó anyag felhasználásával oltotta be a nyolcéves James Phippset. A kisfiúnak enyhe láza volt és némi duzzanat alakult ki a hónaljában. A láz kilenc nap után elmúlt, de étvágytalan volt. Másnapra viszont helyreállt az egészsége.
Két hónappal később Jenner beoltotta a fekete himlővel, de nem alakult ki a betegség, így arra a következtetésre jutott, hogy a védelem teljes.
Az új módszer következményei
1797-ben egy közleményt küldött a Royal Society-nek, amelyben leírta a kísérleteit és megfigyeléseit, de elutasították.
„A Társaság Tagjának óvatosnak kellene lennie, és nem volna szabad kockára tennie megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt be a tanult testület elé, ami ennyire eltér az elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire hihetetlen.”
Ezután egy hosszabb kiadványban taglalta módszerét, s legfőbb bizonyítékként saját 11 hónapos fiát oltotta be. Ő találta ki a vakcina szót is, a tehén latin jelentéséből.
A módszere pár év alatt világszerte elterjedt, de ő nem akart belőle meggazdagodni, ő segíteni akart. 1802-ben a parlament 10.000 fontnyi összeget szavazott meg a számára, amelyet 1807-ben újabb 20.000 font követett. Ezek hatalmas összegek voltak abban az időben.
A hagyományos oltást (variolizációt) lassan felváltotta az új típusú oltást, amely 1840-ben már egyeduralkodóvá vált, mert az akkor már trónra kerülő Viktória királynő megtiltotta a hagyományos módszer alkalmazását.
A hírnevét talán jól mutatja, hogy Napóleon császár csak azért engedett el két angol hadifoglyot (két barátja – William Thomas Williams és Dr. John Wickham – esett fogságba), mert Jenner erre kérte. Állítólag a francia császár az válaszolta a kérésére „Jenner! Ah, semmit sem tagadhatunk meg ennek az embernek.”
A járványos betegségek azonban az ő családját sem kímélték, a tuberkolózis áldozatai lettek többen is. Ő maga 1823. január 23-án hunyt el agyvérzésben.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!