Szókratész, aki még elszökni sem akart a halála elől
Egy görög filozófus
Szókratész ie. 399-ben történt halála eléggé elgondolkodtató. A 70 éves filozófust egy 500 fős esküdtszék ítélte halálra, holott ő egész életében csak tanított. A vád szerint “nem hajlandó elismerni az állam által elismert isteneket” és “megrontotta a fiatalokat”. (Szókratész tanít)
A perről tanítványai, Platón és Xenophon számoltak be, bár a történészek szerint nem mindenben tartották magukat a történeti hűséghez, a Szókratészt elmarasztaló bizonyítékokat nem igazán mutatták be.
Szókratész egy szobrász és egy bába fia volt, aki Periklész hatalomra jutása alatt volt fiatal. Látta, amikor Periklész létrehozta a népbíróságokat, újjáépítette az Akropoliszt és megépíttette a Parthenont.
Diogenész Laertiosz a 3. században azt írta, hogy Szókratész “erkölcsi kérdéseket vitat meg a műhelyekben és a piacon”. A nézeteit sokan nem kedvelték, s Laertiosz szerint „az emberek ököllel támadtak rá vagy a haját tépték”, de Szókratész „türelmesen viselte mindezen a rossz szokásokat”. (véleménynyilvánítás Szókratész tanításáról)
e. 423-ban Arisztophanész már úgy mutatta be Szókratészt, mint aki mezítláb leselkedik Athén utcáin, de egyébként, egy ártalmatlan városi karakter.
A komikus költő, Eupolis egyik szövegében így ír róla: “… utálom azt a szegénységtől sújtott szélzsákot, Szókratészt, aki a világon mindenen elgondolkodik, de nem tudja, honnan jön a következő étkezés…”
Később, az idősödő filozófus helyzete változott, amikor ie. 411-410-ben, majd ie 404-403-ban megpróbálták megdönteni az athéni demokráciát. Ezekben fontos szerepet játszottak Alkibiadész és Kritiasz, akik Szókratész egykori tanítványai voltak.
Szókratész a bíróság előtt
Ez utóbbi fontos szerepet játszhatott az elítélésében is, mert ie 345-ben Aechines azt mondta egy esküdtszéknek: “Athéni férfiak. Önök végezték ki Szókratészt, a szofistát, mert egyértelműen ő volt felelős Kritiasz, a harminc antidemokratikus vezető egyikének neveléséért.” – vélhetően nem véletlenül mondta.
Később egyre veszélyesebbnek tartották a tanításait, de ie. 403-ban általános amnesztiát hirdettek, így nem lehetett büntetőeljárás alá vonni.
Szókratésznek továbbra is sok követője maradt, s ie. 401-ben egy újabb antidemokratikus felkelés volt, amely miatt végül mégis eljárás indult ellene. (Szókratész a börtönben)
Szókratész hárman vádolták be, Melétosz, a költő és Anytus valamint Lycon.
Az eljárásban a bíró kihallgatta Melétoszt, aztán kihallgatta Szókratészt, majd ők tehettek fel egymásnak kérdéseket. Az eljárás végén megalapozottnak ítélte a vádat.
A tárgyalás 9-10 órán keresztül tartott a Népbíróságon, s az esküdtszék 500 olyan férfiből állt, akik már elmúltak 30 évesek, s akiket sorsolással választottak ki. A legtöbbjük feltehetően földműves volt, akik fapadokon ültek, elválasztva a nézők nagy tömegétől, akik között ott volt, az akkor 27 éves Platón is.
A tárgyalás reggelén felolvasták a Szókratész elleni hivatalos vádakat, majd a három vádlónak összesen három órányi ideje volt előadni a bizonyítékokat. A vádlók közül a legismertebb és legbefolyásosabb Anytus volt, egy tímárcsaládból származó politikus. Anytusnak személyes indíttatása volt, hogy a fia is tanítványa lett Szókratésznek, sőt az is lehet, hogy a filozófus, aki vélhetően biszexuális volt, másképpen is kapcsolatba került a fiúval.
Szókratész három órás védőbeszédében nem akart a bírák érzelmeire hatni, nem kért kegyelmet, ahogyan szokás volt, s nem hivatkozott arra, hogy mi lesz a családjával. Megemlítette, hogy van egy felesége, Xanthippe és három fia, de egyikük sem jelent meg a tárgyaláson, s nem könyörgött kegyelemért. (a képen Szókratesz és Xanthippe)
Szókratész halála
A per végén az esküdtek szavaztak, s az egyik urnában 280, a másikban 220 esküdt szavazata volt. A többség szerint bűnös volt.
Ezek után következett a büntetésnek a meghatározása.
A vádlók halálbüntetést javasoltak, a vádlott pedig azt, hogy jutalmazzák meg. Egy magyarázattal megmutatta, miért nincs igaza az őt elítélőknek és Platón szerint ingyenes étkezést kért egy Athén központjában lévő nyilvános étkezdében a hátralévő életére. Úgy tűnt meg akar halni, azért provokál.
Végül vonakodva egy ezüstpénzre büntette volna magát, de támogatói harminc ezüstre emelték az összeget.
A második szavazáson látszott, hogy az esküdtszék valóban megharagudott, mert 360 fő szavazott a halálbüntetésre és 140 a pénzbüntetésre. (Szókratész nem akar szökni)
Az utolsó szó jogán Szókratész azt jósolta, hogy az utókor szégyenletesnek fogja tekinteni ezt a pert Athénre nézve, bár ő maga nem haragszik az őt elítélő esküdtekre. Nem hivatkozott a szólásszabadságra, amelyre oly büszkék voltak az athéniak, nem akarta a rokonszenvüket kivívni, hanem meg akart halni az elveiért – nem ismert megalkuvást. (Szókratész vitázik Aspasiaval)
Feltehetően Szókratész nem akart megmenekülni, az esküdtek provokálására törekedett, így maga okozta a halálát. Ezt támasztja alá az is, hogy támogatói felajánlották, hogy lefizetik az őröket és megszöktetik, de ő azt mondta, hogy az igazságtalan lenne. (A méregpohár átvétele)
A halálos ital elfogyasztása után addig sétált, amíg el nem nehezedtek a tagjai, aztán lefeküdt és csendesen meghalt. A bürök nem gyorsan és fájdalommentesen, hanem lassan, a központi idegrendszerre hatva ölte meg a korszak egyik legnagyobb gondolkodóját.
