Kasztíliai Izabella, aki királynőből lett (sakk)vezér
A sakk
A sakkot az arabok honosították meg Európában a 8-9. században, de a modern szabályok hosszú fejlődés eredményeképpen jöttek létre. Hamar a nemesi, királyi udvarok kedvelt időtöltése alakult ki belőle. II. András lánya, Jolánta is szeretett sakkozni és talán ezért alakult ki olyan jó taktikai és stratégiai érzéke, hogy később férje, Hódító Jakab aragóniai király is gyakran tőle kért hadászati tanácsot. Ez persze még csak a 13. század elején történt.
Tőle azonban sokkal nagyobb szerepet játszott Kasztíliai Izabella, aki éppen 517 éve hunyt el, 1504. november 26-án.
Dr. Govert Westerveld sakktörténész szerint (aki korábban ifjúsági világbajnok is volt) a legerősebb figura, a vezér, a 15. században alakult ki, éppen akkor, amikor a középkor végén az egyik legjelentősebb ibériai uralkodónő, Kasztíliai Izabella uralkodott.
Akkortájt egy alferza nevű himnemű figura volt még a játékban, amely afféle segédtisztet vagy szárnysegédet jelentett a király mellett. Ez a figura gyenge volt és korlátozott mozgású. 1475 körül a figura nővé változott, de még csak egy-egy mezőt lépegethetett, mint a király. Ekkortájt koronázták meg Izabellát.
A szabályok első írásba foglalása 1495 körül történt, amikor Izabella éppen a fénykorát élte, s ekkor már a (sakk)királynő szabadon mozgott átlósan és oldalra is, akármennyi mezőn keresztül.
Westerveld szerint a sakk a valódi világ állapotát tükrözte, így nem lehet véletlen, hogy az egyetlen női sakkfigura éppen Izabella hatalmának csúcspontján bukkant fel koronával és uralkodói jelvényekkel. Izabellát akkortájt egész Európa csodálta.
Kasztíliai Izabella, a vezér
Abban az időben a sakk nagyon népszerű játék volt, amely a keresztény és arab csatákat jól szimbolizálta. Azzal, hogy a lassú és nehézkes királynőt nagyobb szabadsággal látták el, a játék kombinációs lehetőségeit megsokszorozták. Külön érdekesség volt, hogy a gyalog királynővé válhatott a végjátékban.
Az is érdekes, hogy éppen 1475-ben írták le egy hosszú, kissé humoros versben a sakkfigurák mozgásának szabályait, közöttük a királynőét is. Amellett, hogy ekkor koronázták meg Izabellát, a vers egyébként is tartalmaz konkrét utalásokat a korabeli spanyol udvarra.
A sakk VIII. Henrik udvarában is elterjedt volt, ami persze nem lehet véletlen, hiszen a király első felesége Izabella legkisebb leánya, Aragóniai Katalin volt. Katalinnak két elefántcsontból készült sakk-készlete is volt. De szeretett sakkozni Parr Katalin, a király hatodik felesége, Mária skót királynő és I. Erzsébet királynő is, hogy csak a szűk rokonságot emlegessük fel.
A sakk a későbbi korokban is kedvelt szórakozási forma volt az uralkodók között (is). I. Károly angol és skót király annyira kedvelte a borostyánból 1607-ben készült 70 cm-es oldalhosszúságú sakktábláját, hogy az utolsó útjára is magával vitte.
Amikor 1649. január 30-án kivégezték, a vérpadra a sakktábláját és a Bibliáját vitte magával. A legendák szerint akkor is éppen elmélyülten sakkozott, amikor jelentették neki, hogy a skótok elárulták a polgárháborúban – pedig ez a halálos ítéletét jelentette.
