Viktória hercegnő íróvá, majd trónörökössé válik – Történelmi cikkek a honlapon
Az előzmények
Amikor 1901. január 22-én, 82 éves korában elhunyt Viktória brit királynő és indiai császárnő, szinte mindenki úgy érezte, hogy ez egy lehetetlen esemény. A birodalom alattvalóinak túlnyomó többsége már akkor született, amikor ő a trónon ült.
Pedig száz évvel korábban senki nem gondolta volna, hogy Edvárd kenti herceg lánya lesz az, aki a század túlnyomó többségében uralkodik.
III. György király és felesége, Sarolta királyné mindent megtett azért, hogy ne legyen hiány trónörökösben, hiszen összesen tizenöt gyermekük született, kilenc fiú és hat lány, akik közül tizenhárom megérte a felnőttkort. Csak a tragikus sorsú Alfréd és Octavius hercegek hunytak el kisgyermekkorban.
1801-ben a másik tizenhárom gyermek (egy kivétellel) már felnőttkorú volt, s akár családot is alapíthatott volna. Akkortájt a király tudata is éppen tiszta volt, csak 1810 után, legkisebb lányának halála után őrült meg véglegesen.
A király gyermekei azonban nem iparkodtak (törvényes) trónörökösről gondoskodni, de ott volt Sarolta walesi hercegnő, a legnagyobb fiú, a későbbi IV. György lánya, aki akkortájt ötéves volt, s maga a királynő gondoskodott a neveltetéséről. Angliában ekkor már megszokott volt, hogy szinte menetrendszerűen érkeznek a női uralkodók, hiszen maga a Hannover-ház is egy női uralkodó, Anna királynő uralkodása után került a trónra. Ráadásul Edvard csak ötödik gyermek volt, s negyedik fiú, vagyis eléggé messze állt a tróntól.
| III. György brit király és Sarolta királyné gyermekei a hercegnők, a nagyobb hercegek és a kisebb hercege |
Viktória születése
Sarolta hercegnő 1817-es halála azonban kissé felforgatta a viszonyokat. A hercegek közül többen is megpróbáltak törvényes utódokat nemzeni, így több házasságra is sor került.
Ekkor vette feleségül Edvárd herceg Viktória német hercegnőt, s ennek nyomán született meg 1819. május 24-én Alexandrina Viktória hercegnő a Kensington-palotában.
Apja és leginkább anyja számíthatott rá, hogy uralkodó lesz. Még egy hosszú utazást is megtettek, csak hogy Angliában születhessen, pedig ott sokkal rosszabb körülmények között éltek.
Az első nevét keresztapja I. Sándor orosz cár után kapta, a másodikat pedig édesanyja után.
Persze ez sem ment egyszerűen, mert a régens megtiltotta, hogy a neve Erzsébet legyen, s nem engedték az Alexandrina Sarolta Auguszta nevet sem. Így lett Alexandrina Viktória.
Apja és a régens közötti feszültséget jelzi, hogy 1819 decemberében a család elhagyta a Londont és az udvart. Ekkor Sidmouthba, Devonba költöztek.
A születésekor már az ötödik volt a trónörökölési sorban, de ez gyorsan változott, hiszen még egy éves sem volt, amikor előbb édesapja majd nagyapja, a király is elhunyt.
A fiatal hercegnő
Az új király még ekkor sem tekintette Viktóriát potenciális örökösnek, pedig már harmadik volt a trónöröklési rendben. Felmerült az a pletyka is, hogy IV. György kinézte magának Viktória féltestvérét, a tizenkét évvel idősebb Feodorát feleségnek, de mivel nem tudott elválni Karolina hercegnőtől, ez tárgytalan lett.
A kenti hercegné eközben királynőnek nevelte a lányát, de a közvélemény szemében ő csak egy gyengeelméjű külföldi volt. Az apja halála után az első időkben édesanyja öccse, Lipót herceg adott nagyobb összeget számukra rendszeresen, aki egyébként a korán elhunyt Sarolta walesi hercegnő özvegye volt, így évente 30.000 fontnyi összeget kapott az angol kormánytól.
Amikor a kislány hatéves lett, a király (IV. György) meghívta a palotába, s megtetszhetett neki a kislány, mert engedélyezte a Kensington-palotában való berendezkedést.
Az angol illetve a brit trón későbbi uralkodójának apja a német származású Hannover-házból származott, anyja német hercegnő volt, nevelőnője német bárónő volt, férje német herceg lett. Talán ennek is köszönhető, hogy a zárt és komor palotai légkör ellenére egy egészséges lelkületű nő lett belőle. Sziklaszilárd kötelességtudattal és széleskörű (bár kissé felszínes) műveltséggel rendelkezett.
| A Hannover-ház uralkodása Angliában |
Hatalmas feladat állt előtte, hiszen az angolok nem igazán szerették elődeit, különösen IV. György pazarló életmódja és botrányai bántotta szemüket. Viktóriának ez olyan jól sikerült, hogy egy egész korszakot, sőt stílust neveztek el róla – igaz 63 évig ült a trónon, amely addig a leghosszabb időtartam volt.
Anyja komoly felügyelet alatt tartotta, s titkon abban reménykedett, hogy ő, pontosabban majd Sir John Conroy lesz a régens, ha még nem lesz nagykorú a hercegnő a trónra kerülésnél.
A szigorú felügyelet alatt nagyon kevesen látogathatták, s azok is csak Conroy választottjai, pl. lányai. Naponta háromszor ehetett, vacsorára csak kenyeret és tejet, s teát csak ünnepnap ihatott. Vajat, dzsemet vagy húst csak ritkán láthatott.
Idejét alaposan beosztották, s csak kevés szabadideje volt. Az ő luxusa a 130 porcelánbaba volt, amelyekkel szintén játszott, s rendszeresen új ruhákat varatott.
Az ifjú írónő és trónörökös
Tízéves kora körül az anyja és Conroy már gyakran járta a kis hercegnővel az országot, de Drina egyre gyakrabban szállt szembe anyjával. Lehzen bárónő, a nevelőnője, pár évvel később azt írta, hogy soha nem látott olyan makacs gyereket, mint amilyen a kis Viktória volt – de mint láthattuk, szüksége is volt rá. Emellett azonban Lehzen szoktatta rá a fegyelemre és rendszerességre, amelyet Viktória egész életében megtartott. Lehzen bárónő I. Erzsébetet tekintette példaképnek, s ennek megfelelően nevelte a kislányt.
IV. Vilmos trónra kerülésével szinte minden megváltozott, hiszen az új király és a királyné nagyon szerette a kislányt, aki szintén nagyon kötődött hozzájuk. Ennek eredményeképpen 1831. február 24-én hivatalosan is bemutatták a királynak és az udvarnak. A kislány ekkor már hivatalosan is elsőszámú trónörökös volt. Vilmos és felesége a sikertelen próbálkozások után, már lemondtak arról, hogy gyermekük születhet.
Ekkorra a már kislány előtt is világossá vált, hogy ő lehet következő uralkodó, s elszánta magát arra, hogy naplót ír. Ezt a szokását szinte élete végéig megtartotta.
Persze az írás nem volt szokatlan a számára, hiszen egy évvel korábban már egy kis gyermektörténetet is írt.
A “The Adventures of Alice Laselles” című történetnek egy tizenkét éves lány a főszereplője, akinek meghal az édesanyja, s apja oktalanul újraházasodik. A gonosz mostohaanya egy bennlakásos iskolába küldi, ahol különböző kalandokon esik át egy macska miatt. Természetesen a végén az iskola egyik legjobb tanulója válik a kislányból.
Bizonyosan vannak benne önéletrajzi ihletésű elemek.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!