Egy kicsiny útitárs 1957-ből – a Szutnyik-1 indulása
A Szputnyik megjelenése
A második világháború után az Egyesült Államok tűnt a legerősebb hatalomnak, hiszen a háborús években mind Anglia, mind Oroszország, mind Franciaország és Németország is komoly károkat szenvedett, így az újjáépítésre koncentráltak.
Ezzel szemben az Egyesült Államok a Marshall-segéllyel deklarálta, hogy sokkal jobb gazdasági helyzetben van, ráadásul a világháború idején komoly fejlődés következett be a tudomány és technika terén. Olyan magyar tudósok is alkottak ott, mint Neumann János, Szilárd Leó vagy Wigner Jenő
Megjelentek az első “igazi” számítógépek, amelyek alapvetően alakították át előbb a kommunikációt, majd szinte az egész életünket. Úgy tűnt, hogy az amerikai hegemónia töretlen, amikor 1957 őszén történt valami, ami gondolkodóba ejtette, sőt talán meg is ijesztette az amerikai tudósokat és a közvéleményt.
1957. október 4-én a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból, a moszkvai idő szerint 22 óra 28 perckor (magyar idő szerint 19:28-kor) indult az útjára az első műhold.
Technikai paraméterek
Ez a Szputnyiknak nevezett eszköz egy 58 cm méter átmérőjű és 83,6 kg tömegű csiszolt fémgömb volt, amely összesen 1440 fordulatot tett meg, 96,2 percenként megkerülve a Földet, és 92 napnyi működés után 1958. január 4-én esett szét és égett el az atmoszférában. A két félgömb 2 mm vastag alumíniumlemezből volt és egy 1 mm vastagságú hőpajzs is védte, amely alumínium-magnézium-titán ötvözetből készült. A félgömböket 36 csavarral kapcsolták össze.
A gömbnek két antennapárja volt, az egy pár 2,4 méter, a másik 3,9 méter hosszú antennákból állt.
A műszer energiaellátását három ezüst-cink akkumulátor biztosította, amelyek várható élettartamát két hétben állapították meg.
Az eszköz a 20005 és 40002 MHz hullámhosszokon működött, s a jeleket 0,3 másodperces impulzusokban továbbította. A jeleit viszonylag könnyen tudták venni a rádióamatőrök és összesen 22 napig sugározta ezeket. Az akkumulátorok 1957. október 26-án merültek le, de a Szputnyik még bő két hónapig keringett a Föld körül.
A biztonság kedvéért a 36 C-fok feletti hőmérsékleten egy ventilátor kapcsolódott be, ötven fok felett vagy nulla fok alatt pedig egy hőszabályozó kapcsoló aktiválódott. A műhold belsejében 1,3 atmoszféra nyomáson száraz nitrogén volt, de az esetleg fellépő nyomásproblémák miatt barometrikus kapcsolóval is rendelkezett.
Az eszköz viszonylag alacsony ellipszis pályára állt, s óránként 28 800 kilométert tett meg.
A Szputnyik hatása
Mindez elsősorban érzelmileg volt fontos a világ népeinek – a Szovjetunió népei lelkesedtek, a nyugati országok pedig jórészt megdöbbentek. Tulajdonképpen ekkor indult az űrverseny, amely azóta is tart, s a szovjetek hamar emelték a tétet.
A Szputnyik-1 keringése közben már élőlény is került az űrbe, hiszen alig egy hónap múlva (1957 (november 3-án) Lajka kutya a Szputnyik-2 fedélzetének utasa lett. A világhírűvé vált kutya azonban nem élt túl sokáig a kabinban, mert a fellövés után néhány órával a kabin túlmelegedett, amelyet már nem tudott elviselni.
Az orosz műhold fellövése nagy visszhangot keltett az egész világon, s az American Aviaton repülési magazin így írt: „A szovjet műhold fellövése nemcsak hatalmas tudományos eredmény volt, hanem az egész világtörténelem egyik legnagyobb eseménye”.
A sikerszéria hamar folytatódott, hiszen az első ember az űrben, az első nő az űrben, az első űrjármű a Holdon, az első űrséta, az első Vénusz-szonda vagy az első Marsra szállás is sikerült. Az amerikaiak már 1958 januárjában felbocsátották az Explorer 1-et, de igazán a holdraszállással zárkóztak fel, azonban ehhez bő évtized kellett.
A Szputnyik fellövése az első lépés volt Verne álmának a megvalósulása felé, amely szerint lehetséges ember által alkotott eszközzel kijutni a világűrbe, sőt ott hajózni is lehetséges – ahogyan ezt majdnem egy évszázaddal korábban megírta.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
Kapcsolódó posztok |