A tudományos-fantasztikus regény atyja – Jules Verne
Verne Gyula
Éppen 193 éve született a tudományos-fantasztikus regény (egyik) atyja Jules Gabriel Verne, vagy ahogyan gyermekkorunkban megismertük, Verne Gyula.
Apai nyomásra ügyvédnek tanult, de előbb (nagyapja után) hajós, aztán költő szeretett volna lenni, így lett színházi titkár, majd tőzsdei ügynök, aki szabadidejében írogatott.
Eleinte kevés sikerrel.
Első támogatója, a kor egyik legismertebb írója, Alexandre Dumas volt. Ő azonban anyagi segítség helyett leginkább azzal segítette, hogy bevezette azokba az irodalmi és művészi körökbe, amelyek az akkori Párizs színét-javát jelentették.
Verne fiatalkora
Verne ifjúkora mozgalmasra sikeredett, hiszen a császárság bukása utáni restaurációs korszakban született. Fiatal egyetemistaként saját szemével láthatta Párizsban a forradalom kitörését és a királyság bukását. Pár év köztársaság után pedig láthatta a császárság újjászületését, majd bukását.
Mindeközben a szomszédos Anglia igazi világbirodalommá vált a Vernével körülbelül egyidős Viktória királynő vezetése alatt. Amikorra az író ráeszmélt a világra, már Viktória volt az uralkodó, s majdnem egészen haláláig ő uralkodott.
Vernének több szempontból szerencsés időszakban született.
Harmincötéves korában szembejött egy kiadó, aki vállalta a kockázatot, hogy kiadja egy ismeretlen szerző, ismeretlen műfajú regényét. Sőt azt is vállalta, hogy egy hosszú távú (húsz évre szóló) szerződést köt vele, ezáltal megteremtve az írónak a nyugodt, stabil pénzügyi hátteret. Hetzel, aki korábban is jó érzékkel nyúlt a kezdő írókhoz, most sem tévedett, s új típusú regényt alkotott tanácsaival. Persze, ehhez kellett az író tehetsége, szorgalma és képzelőereje.
Az új típusú regény
Ezzel a kapcsolattal mindkét fél jól járt, így akár elégedettek is lehettek. Az első időszakban Verne még nagy mértékben függött a kiadótól, s ez a kapcsolatukban is megjelent. Szinte minden ötletet gondolkodás nélkül elfogadott, de később már egyre több önálló gondolata volt, s olykor keményen szembenállt a kiadó elképzeléseivel. Akkor már neves íróként, úgy gondolta, megteheti.
S talán igaza is volt, hiszen regényei száz évvel halála után is a legfordítottabb művek közé tartoznak.
Regény és valóság
Verne baráti köre jórészt tudósokból és művészekből állt, s az elképzeléseit könnyen meg tudta beszélni a kor legnevesebb személyiségeivel, akik nagyon praktikus tanácsokat tudtak neki adni. Így, az olvasónak úgy tűnt, hogy az író szinte minden tudományban járatos, holott csak arról volt szó, hogy alaposan felkészült a regényei írására, mindennek utánajárt, s igyekezett tudományos alapossággal írni. Persze, ez nem mindig sikerült, hiszen a kor tudományában még számos, azóta elavult elképzelés is volt.
Az is segítette, hogy szándékosan keverte a valóság és képzeletének eseményeit, s az olvasók sokszor az elképzelt történeteit is valóságnak képzelték. Számos tudománnyal foglalkozott, de érdekes, hogy például regényeiben nem szentelt túl nagy teret az akkoriban éppen fejlődésnek indult számítástechnikának, pedig ebben a korszakban alkotott az egyik legnevesebb angol matematikus, Charles Babbage és legjobb tanítványa, Ada Lovelace, aki egyébként Lord Byron egyetlen törvényes gyermeke volt.
A magánélete
A harmadik szerencsés mozzanat a magánéletének alakulása volt – bár lehetséges, hogy neki erről más véleménye lenne. Több, kevéssé szerencsés próbálkozás után, egyik barátja esküvőjén találkozott egy kétgyermekes özvegyasszonnyal, akit hamarosan feleségül is vett, s egyetlen közös gyermekük született. Honorine meg tudta teremteni a számára biztonságot nyújtó családi hátteret, s a kezdeti nehézségekben támogatta. Egy anekdota alapján ő akadályozta meg, annak a kéziratnak a tűzbe dobását, amely végül meghozta a várva várt sikert az írónak.
Felesége nagy társadalmi életet élt, amely Vernének nem tetszett, de végül is elfogadta, hogy az ő birodalmában ő a főnök, de a családi életben a feleségéé a vezető szerep – s talán nem is nagyon bánta. A házassága azonban nem volt teljesen boldog, s a rossz nyelvek szerint, volt egy házasságon kívüli kapcsolata, amelyből egy kislány is született, aki azonban hamar meghalt.
A negyedik szerencsés mozzanat talán az volt, hogy a hivatalos irodalmi élet nehezen fogadta be. Ez őt arra sarkallta, hogy minél jobb és jobb regényeket írjon, görcsösen próbált megfelelni az elvárásoknak. Ennek következtében születtek meg azok az írások, amelyek megalapozták hírnevét. A kor irodalmi személyiségeinek döntő többsége elfogadta, sőt örömmel fogadta műveit. Mivel azonban “ifjúsági regényeket” írt, a hivatalos irodalmi kánon nehezen adta meg magát. Ettől függetlenül azon kevés írók közé tartozott, akik jelentős vagyont szereztek irodalmi tevékenységükkel. Hírneve vetekedett Charles Dickens hírnevével, s az ő vagyona is milliárdokban volt mérhető (legalábbis mai árfolyamon forintban). Ami Angliában akkortájt Dickens volt, azt jelentette a franciáknak Verne.
Így tudta a negatívumokat a saját javára fordítania.
