A százéves háború egyik legfontosabb ütközete – a crécy csata

Az Árpád-házi leszármazottak

1346. augusztus 26-án került sor a százéves háború egyik legfontosabb ütközetére Crecy mellett. Az angol oldalon III.Edvárd (aki édesanyja, Szép Fülöp lánya, Franciaországi Izabellarévén igényt tartott a francia trónra) és Edvárd nevű fia, a későbbi Fekete herceg állt, a másik oldalon pedig többek között VI. Fülöp francia király és I. János cseh király.

(Apró mellékszál, de III. Edvárd szülei révén Árpád-házi leszármazott volt, hiszen Szép Fülöp II. András magyar király lányának Jolántának volt az unokája, másrészt apja leszármazottja volt Szent István magyar királynak leányágon, de VI. Fülöp apja, Valois Károly, szintén Jolánta unokája volt – I. János testvére pedig Károly Róbert magyar király harmadik felesége volt.) (A leszármazási táblák a poszt végén)

A ‘francia’ sereg jelentős fölényben volt, hiszen 30.000 lovag mellett 6000 fő genovai zsoldos is jelen volt, míg az ‘angol’ oldalon 2000 gyalogos, 7000 íjász, 500 lovas és 1500 karddal felszerelt gyalogos volt.

A ‘francia’ seregben navarrai, cseh, luxemburgi, baleári és flamand lovagok, az ‘angol’ seregben pedig német és dán lovagok, valamint walesi íjászok is voltak.

Az angol király azonban bevetett egy új fegyvert is, az ágyút, amelynek elsősorban lélektani hatása volt, hiszen a francia lovak még sohasem hallottak hasonló robbanásokat, így megijedtek, amely a hadrend felbomlásával járt.

Az angol király azonban elsősorban az íjászaiban bízott, akik percenként akár 20 lövést is le tudtak adni – s talán nem is volt véletlen a bizalom. A genovai számszeríjászok már előző nap is megütköztek az angolokkal, s úgy érezték kisebb győzelmet arattak, azért kissé elbízták magukat.

A crécy csata

A francia sereg délután négy óra körül érkezett a harcmezőre, s rendeződni kezdtek ugyan, de nem várták meg, amíg teljesen kialakul a harci rend, hanem azonnal támadni kezdtek, könnyű győzelmet remélve a sokszoros túlerő miatt.

A genovai számszeríjászokat azonban zavarta az eső, amely ártott a fegyvereiknek, s egy angol krónikás szerint egyetlen nyilvesszőjük sem talált célt. Ezzel szemben az angol íjászok kivárták a megfelelő pillanatot és megsemmisítő nyílzáport zúdítottak az ellenfélre.

A genovaiak menekülni kezdtek, a ‘francia’ lovagok pedig szinte keresztülvágtattak rajtuk, de természetesen elakadtak az embertömegben és a sárban. Hamarosan lovagok ezrei fetrengtek a sártengerben, ahol egymást taposták el vagy az újabb nyílzáporokban haltak meg. Mindezt tetézte az ágyú hangjától megriadó lovak bukása, s újabb százak vesztek oda. Ha valaki mégis eljutott az angol seregig, akkor a kihegyezett karók várták őket, a lovagokról és karddal felszerelt katonákról nem is beszélve.

A jelentős látszámbeli fölényben lévő franciák azonban megállíthatatlanul özönlöttek előre, s már az akkor 16 éves trónörökös biztonságát is veszélyeztették. A király viszont nem küldött segítséget – hadd tanulja a fiú a harcot.

Az angolok végül valóban minden támadást visszavertek, s a sebesült francia királyt késő éjjel a környezete beszélte le az újabb támadásról.

Legalább húszezer fő odaveszett a francia seregből, de ez akár harmincezer is lehet, s nemcsak egyszerű katonák, hanem 1542 nemes is, szemben a csekély angol veszteségekkel. Az angolok 2 nemes lovagot és 80 katonát veszítettek el.

A legismertebb halott a vak cseh király, János volt, akinek lovát két lovagja vezette a csatában a biztos pusztulásba.

 Leszármazási tábla – Jolánta magyar királyi hercegnő

Leszármazási tábla – Ágota magyar királyi hercegnő