Károly Róbert kalandos trónra kerülése – akit háromszor is megkoronáztak
Károly Róbert trónra kerülése
Caroberto, akit Magyarországon helytelenül ugyan, de módszeresen Károly Róbertnek hívunk (s hívom sokszor én is), Nápolyban született, s nem véletlenül került a magyar trónra, hiszen nagyanyja IV. Béla magyar király unokája, V. István magyar király Mária nevű lánya volt.
Már az apja, Martell Károly (aki tehát V. István unokája volt) is bejelentkezett a magyar trónért, de neki nem sikerült, így amikor 1295-ben pestisben meghalt, a trónigénye a fiára szállt. Az ő nyomdokait követve szeretett volna magyar király lenni Caroberto
Caroberto olyannyira készült az uralkodásra (lévén jogtalannak tartotta az akkori király uralkodását), hogy már 1300 augusztusában készen állt a trónharcra, s megérkezett Spalatoba (Splitbe). Ekkor még az utolsó Árpád-házi királynak tartott III. András javában uralkodott, aki 35 éves lévén még nem készült meghalni. Aztán pár hónappal később, hirtelen meghalt – sokan rebesgették a méreg szót, mint okot.
A király halála után Károlyt gyorsan Esztergomba vitték, ahol az esztergomi érsek egy alkalmi koronával megkoronázta. Így aztán ez nem lett az igazi. Ezt maga Károly is tudta, így pár év múlva még kétszer megpróbálkozott a koronázással. Eközben VIII. Bonifác 1301. május 13-án egy bullát bocsátott ki Károly támogatására, s Magyarországra küldte Niccolò Boccasinit, a későbbi XI. Benedek pápát, hogy támogassa Károly Róbertet.
Trónharcok
Károly ugyan meg lett koronázva, de mégsem lett igazi király, mert közben a cseh Vencelt is megkoronázták (aki szintén rendelkezett Árpád-házi felmenőkkel, hiszen nagyanyja IV. Béla Kunigunda nevű unokája volt, az első morvamezei csata járulékos következményeként), csak őt a Szent Koronával, de nem az esztergomi érsek. Elkezdődött a pár évig tartó interregnum.
A pápa tehát Károlyt támogatta és némi hadakozás után Vencel lemondott a magyar trónról (talán úgy gondolta, hogy elég neki a cseh és lengyel királyi cím tizenhat évesen). A koronát azonban Ottó bajor hercegnek adta át, aki szintén trónkövetelő volt, IV. Béla Erzsébet nevű leányának a fia. (Ha szorosan nézzük, talán még ő volt a legközelebb a férfi ághoz a trónkövetők közül)
Károly újra harcba lépett, s lassan elfoglalta a fél országot, miközben Ottó Erdélyben Kán László erdélyi vajda fogságába esett, s szabadulásáért cserébe otthagyta a koronát.
A pápa Rómába hívta Ottót egy kis fejmosásra, Károlyt pedig 1307. október 10-én a rákosi országgyűlésen királlyá választották. A főurak az új király és a főpapok jelenlétében esküt tettek, hogy őt és utódait elfogadják királyuknak. Sok kiskirály ott volt, de a legjelentősebbek (pl. Csák Máté vagy Kán László vajda) nem.
Károly Róbert és a koronázások
A bíboros némi előkészületek után 1308 májusában ért Spalatoba, ahonnan szeptemberben Zágrábba ment. Ott találkozott Németujvári Henrik nagyúrral, aki Ottó híve volt, miközben Károly Róbert is odaérkezett egy kisebb hadsereggel, hogy a bíborost Budára kísérje. A bíboros még Zágrábból írt egy levelet László erdélyi vajdának, hogy egyeztetni szeretne vele. Budáról a bíboros üzent a legnagyobb főúrnak, a közel harminc várat birtokló Csák Máténak is, hogy találkozni szeretne vele, aki azonban nem mert Budára jönni. Gentilis végül a Visegrád közelében álló kékesi pálos zárdában beszélt vele 1308. november 10-én, ahol egyenesen nekiszegezte a kérdést, elfogadja-e Károly Róbertet királyának.
1308. november 27-én Pesten a domonkosok zárdája mellett a szabad ég alatt országgyűlést tartottak, amelyen Németujvári Henrik személyesen megjelent, de Csák Máté és Kán László csak követeket küldött. Itt Gentilis tartotta a legfontosabb beszédet, amelynek végén a jelenlévők Károly Róbertet királynak kiáltották ki, s erre esküt is tettek a bíboros előtt.
Mivel a Szent Korona még a Kán Lászlónál volt, a bíboros újat készíttetett, s az előzőt (az eredetit) megfosztottnak tekintette.
1309. június 15-én tehát újra megkoronázták, de most Budán – így újra nem sikerült teljesen jóra, ráadásul a Szent Korona még Kán Lászlónál volt Erdélyben.
A pápai követ, megtapasztalva milyen nagy a Szent Korona tisztelete, Kán Lászlónál újra próbálkozott, de ő kissé akadékoskodott, mire a legátus 1309 karácsonyán kiközösítette. Ez hatott, hiszen 1310. április 8-án elfogadta Károlyt királyának, s visszaadta a Szent Koronát is.
így aztán 1310. augusztus 27-én az esztergomi érsek, a Szent Koronával, Székesfehérvárott megkoronázta Károlyt – végre sikerült érvényesen. (Végül is három a magyar igazság :))
Zách Felícián merénylete
Eközben Csák Máté dúlta a királyi birtokokat, de még a templomokba menekült időseket, nőket és gyerekeket is megölte. Így Gentilis 1311. július 6-án kiközösítette. Őt azonban ez nem nagyon hatotta meg, magát princepsnek, vagyis uralkodó hercegnek kezdte el nevezni, s hadjáratot vezetett a király és az esztergomi érsek ellen.
A helyzet normalizálódott, bár Zách Felicián 1330. április 17-én merényletet kísérelt meg ellene. Ennek oka a krónikák alapján az volt, hogy Károly Róbert negyedik feleségének öccse, Kázmér lengyel herceg, a királyné egyik udvarhölgye, a szép Zách Klára iránt bűnös szerelemre gerjedt, s (egyes krónikák alapján) meg is ejtette az ártatlan leányt, s erről a királyné is tudott, sőt segítette is – állítólag.
A húsvét után szerdán az idős Zách Felícián, aki egyébként korábban Csák Máté híve volt, ebédidőben meglátogatta a királyi családot. Az ebédlőbe érve azonnal kardot rántott, s a király felé vágott, aki saját kardjával felfogta a csapást, de könnyű sérüléseket így is szerzett. A támadó ezután a királyné felé csapott, s négy ujját levágta a jobb kezén. A következő csapás a királyfiakat érte volna, de őket a nevelők saját testükkel védték. Csupán egyiküknek egy hajfürtje esett áldozátául, s az egyiknek a saruját érte a kardcsapás. A támadót leszúrták és kegyetlen bosszút álltak a családon.
Károly lassan felépítette a maga királyságát, a királyi birtokok lassan az ország egyharmadára terjedtek ki, s a 300 várból már 160-at ő birtokolt. Új nemesség alakult ki, amely már Károlynak volt elkötelezett.
Nem csak itthon, de külföldön is folyamatosan hadakozott, s eközben 1326-ban megalakította a Szent György-lovagrendet, amely az első világi lovagrend volt nemzetközi szinten is.
Nagy esemény volt az 1335-ös királytalálkozó is, amely egy magyar-cseh-lengyel megállapodás volt az egyre erősebb Habsburgok ellen.
Uralkodása alatt az ország sok tekintetben átalakult, megerősödött és nemzetközileg is fontosabb lett.
Megerősödött a lovagi kultúra, amelynek kiemelkedő képviselője volt az őt a magyar trónon követő harmadik (vagy negyedik?) fia, Nagy Lajos király. A királyi sereg létszáma legkevesebb 25 ezer fő volt, amely abban az időben tekintélyes seregnek számított. Bár a királyi trón megszerzésében kiemelt fontossága volt az egyháznak, s főként a pápának, uralkodóként igyekezett a egyház hatalmasságainak befolyását csökkenteni. Ezen intézkedései miatt többször is összeütközésbe került a püspökökkel, érsekekkel és részben a pápával is.
A hivatalok szervezettségével egyre több királyi oklevél került kiadásra, s megszervezésre került az írásoktatás is. Fejlődött a bányászat és firenzei mintára aranyforintot vertek, amely Közép-Európa egyik legkedveltebb pénze lett.
Összesen négy felesége volt, s több gyermeke is született, a negyedik felesége révén pedig fia igényt formálhatott a lengyel trónra. Végül 1342 július 16-án hunyt el Visegrádon és a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el. Halála után öt nappal megkoronázták fiát, Nagy Lajost, aki aztán negyven éven keresztül uralkodott.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
