DJP-blog

A Viktória-tó felfedezése

Exploration of the Great Lakes. Artwork of Sir Richard Francis Burton (carried on a litter) and John Hanning Speke (right) arriving at Lake Taganyika, Africa, in 1858. The British pair made an expedition East Africa in 1856 with the intention of discovering the source of the River Nile. During the return trip, the pair separated after Burton became ill and Speke went on to discover another great lake which he named in honour of Queen Victoria. He suggested that this was the source of the River Nile, a theory that was proven during a later expedition.

A Viktória-tó felfedezése

A Viktória-tó felfedezése

John Hanning Speke (a fenti képen) fiatalkorától gyakran kirándult a Himalájában, elsősorban Tibet vidékén. A brit hadsereg tagjaiként már tizenhét évesen Indiába, a Pandzsáb tartományba vezényelték.

Huszonhatévesen csatlakozott Sir Richard Burton expedíciójához Szomáliába. Ott súlyosan megsebesült, így hazatért Angliába, de a gyógyulása után szinte azonnal jelentezett a krími háborúba önkéntesnek. Burton és Speke között már ebben az expedícióban ellenszenv alakult ki, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy továbbra is együtt kutassanak.

A krími háború után, 1856-ban Burton és Speke megszerezte a Királyi Földrajzi Társaság (British Royal Geographical Society) támogatását egy olyan expedícióra, amely a Nílus forrását szerette volna felfedezni. Az elméletük szerint a Nílus a Nyasza- (a mai Malawi-) tóból eredt.  (a képen Speke és Burton eléri a Tanganyika-tavat)

Végül olyan sikeres expedíciót szerveztek, amely számos földrajzi felfedezéssel gazdagította a tudományt. Az expedíció során találták meg a Tanganyika-tavat, azonban Burton egészségügyi állapota nem volt túlságosan jó, így Speke egyedül folytatta tovább az útját.

Végül 1858. augusztus 3-án fedezte fel (a nyugatiak számára is) a Viktória-tavat, amelyet a korszak névadójáról, Viktória királynőről nevezett el. (a lenti képen)

Kutatások

Persze a tó előtte is létezett, s az első írásos emlék 1160-ban keletkezett egy arab térképésztől (Abu Abdalláh al-Idríszi), aki egy térképen ábrázolta a tavat. A tó a kontinens legnagyobb tava, sőt a felülete alapján a Föld második legnagyobb édesvízű tava. (a képen a tó egy részlete)

Speke 1859 májusában visszatért Angliába s bejelentette a felfedezését. Úgy gondolta, hogy a Nílus ebből a most felfedezett tóból ered, de Burton és más kortársak vitatták ezt az elképzelést. Az sem segítette a megbékélést, hogy Speke egy beszámolót jelentett meg a blackwoodi Edinburgh Magazine-ban, amelyről Burton azt érezte, hogy kizárta őt a felfedezés dicsőségéből. Emellett persze volt aki hitte, volt aki nem, hiszen abban a korban elég sok volt a hasonló csalás, s az emberek egy része kétkedéssel nézett rá.

A Királyi Földrajzi Társaság visszaküldte Speke-t, hogy igazolja elméletét, de 1860 szeptemberében, nem sokkal az indulás után a két tolmácsa összeveszett, amely megnehezítette az utat. Másfél évvel később a Királyi Földrajzi Társaság még egy lehetőséget adott neki, így 1862 februárjában visszatért a tóhoz, s pár hónapnyi utazás után 1862. július 28-án meg is találta azt a pontot, ahol a folyó elhagyja a tavat.

Elérte a célját.

Speke halála

1863 februárjában visszatért Gondokoróba, májusban pedig már Kairóban volt. Ott hivatalosan is bejelentette, hogy megtalálta a Nílus forrását, majd visszatért Londonba, ahol Királyi Földrajzi Társaság (a fenti képen az épülete) egy különleges ülésén egy beszámolót tartott. A tapasztalaiból 1863-ban beszámolót ( The Journal of the Discovery of the Nile Source ) jelentetett meg, amely nagyon népszerű olvasmány lett a korban. Olyannyira, hogy még hamisították is, a brit gyarmati uralmi rendszer igazolására.

Burton továbbra is vitatta felfedezéseit, s Speke éppen egy nyilvános vitára készült, amikor egy vadászbaleset érte, amelyben 37 évesen az életét vesztette. Halála valószínűleg baleset volt, de sokan öngyilkosságnak tartották az őt ért igaztalan vádak miatt.

A tudomány végül őt igazolta, hiszen az általa felfedezett Viktória-tóból ered a Viktória-Nílus, amely Ugandát kettészelve az Albert-tó felé halad, hogy onnan Albert-Nílus néven folytassa az útját, s a Fehér-Nílus egyik alkotójaként egyesüljön a Kék-Nílussal.

 Források – djp

Kapcsolódó posztok

John Herschel – akit tudta nélkül csapta be a fél világot

Hogyan változtatta meg a hajózást John Harrison, egy angol ács?

Newton – a fizikus és magándetektív

Newton, a különc zseni és a home office

 

Exit mobile version