Egy protestáns herceg kivégzése Angliában

Egy protestáns herceg kivégzése Angliában – James Scott, II. Károly törvénytelen fia

James Scott

James Scott avagy James Croft herceg II. Károly törvénytelen fia volt, aki a király száműzetése alatt, 1649. április 9-én látta meg a napvilágot Rotterdamban. Édesanyja az alig 18 éves király szeretője, a barna hajú, gyönyörű és merész Lucy Walter, vagyis Mrs Barlow volt. (a képen a herceg)

Mivel törvénytelen volt, nem lehetett jogos örököse, de Károly mégis maga akarta neveltetni a fiút. Lucy tartva attól, hogy fiát elveszik tőle, Londonba menekült a kisfiúval, ahol azonban Cromwell mindkettőjüket bebörtönözte a Towerba. Néhány kihallgatás után azonban szabadon engedték őket, így Flandriába mentek. 1658 márciusában azonban a kisfiút elszakították az anyjától, s Párizsba került, a Croft baronettek gondozásába, akik a következő években gondozták, nevelték, s akiknek a vezetéknevét fel is vette.

Később a nagymamájához, a kivégzett I. Károly özvegy feleségéhez került, ahol komoly oktatásban részesült.

A restauráció után Angliába került, ahol Monmouth hercege lett, majd 14 évesen feleségül vette Anna Scott grófnőt, akinek a vezetéknevét is felvette.

Előbb a flottánál, majd a lovasságnál szolgált, s rendkívül népszerű személyiség volt. Ennek eredményeképpen apja halála után saját magát tartotta jogos örökösnek, mivel azonban törvénytelen gyerek volt, ez okozott némi problémát. (a herceg a harcmezőn)

A király utódja

II. Károlynak számos (vagy inkább számtalan) törvénytelen gyermeke született, halála után mégis öccse, II. Jakab lépett a trónra. Jakab azonban az abszolutista intézkedéseivel és a katolicizmus erőszakos visszatérésére tett tetteivel kivívta alattvalói haragját, köztük James Scott-ét is. A herceg nem is várt sokat, hanem már 1685 kora nyarán egy lázadást is vezetett ellene, de Jakab a lázadást leverte, s unokaöccsét július 8-án elfogták. Az 5000 fontnyi jutalom megtette a hatását. (a képen a herceg elfogása)

A király szokatlan módon engedélyezte számára az audenciát, pedig nem akart számára kegyelmet adni. (a kor szokása szerint, az audencia engedélyezése a kegyelem egyik jele volt). (a képen a herceg kegyelemért könyörög a királynak)

A herceg kegyelemért könyörgött, sőt felajánlotta, hogy áttér a katolikus hitre is, de a király csak annyit mondott neki, hogy csalódott a viselkedésében. Sokan könyörögtek a hercegért, s közöttük volt az elhunyt király, II. Károly felesége, Braganza Katalin is. A herceget végül árulás miatt halálra ítélték.

A kivégzés időpontját 1685. július 15-re tűzték ki, amikor a hírhedt ítéletvégrehajtó, John Ketch készült lefejezni a Tower Hillen.

Nem sokkal a kivégzés előtt Ely püspöke valamint Bath és Wells püspöke látogatta meg, hogy felkészítsék a kivégzésre, majd a herceg a két egyházfi kíséretében elindult a kivégzés helyszínére.

James Scott a szemtanúk szerint arra kérte a hóhért, hogy gyorsan végezzen vele, egyetlen ütéssel, emlékeztetve arra, hogy korábban több balul sikerült kivégzése volt. Lehetséges, hogy ezt nem kellett volna, mert a kivégzés mégsem ment egyszerűen. Pedig a herceg mindent megpróbált, még pénzt is ajánlott a hóhérnak.

” Itt van hat guinea az ön számára. … A szolgám ad még egy kis aranyat, ha jól végzed a munkát.”

James Scott kivégzése

A különböző beszámolók alapján, a hóhérnak öt-nyolc csapásra is szüksége volt, de még akkor sem halt meg a herceg, sőt közben szemrehányóan felemelkedett, amely látvány sokkolta a nézőközönség egy részét, s hangos nyögések, kiáltások hallatszottak. A sokadik ütés sem volt tökéletes, így a megöléséhez végül kést is használtak.

A szemtanúk szerint nyolc, az egyik történelmi leírás alapján hét, a hivatalos Tower of London adatlap szerint öt ütés kellett. Lord Macaulay leírása alapján:

“Az első ütés csak enyhe sebet ejtett. A herceg küszködött, felállt a tömbtől, és szemrehányóan nézett a hóhérra. A fej még egyszer leereszkedett. A csapás újra és újra megismétlődött; de a nyakat mégsem vágták el, és a test tovább mozgott. A tömegből a düh és a rémület ordítása tört ki. Ketch káromkodva hajította le a fejszét.
– Nem tudom megtenni – mondta. ‘a szívem nem bírja.’
– Vedd fel a fejszét, ember – kiáltott fel a seriff.
– Végezz vele – üvöltötte a tömeg.
Végül felkapta a fejszét. Még két ütés kioltotta az élet utolsó maradványait; de már késsel választották el a fejet a vállaktól. A tömeg a düh olyan extázisába torkollott, hogy a hóhért az a veszély fenyegette, hogy darabokra szedik szét, így erős őrizet mellett szállították el.”

A kivégzés után sokan zsebkendőt mártogattak a herceg vérébe, mert a sokaság nagyobb része mártírnak tartotta, aki a protestáns vallás miatt halt meg. A fejet és a testet egy fekete bársonnyal borított koporsóba helyezték.

Egy legenda szerint a kivégzés után jöttek rá, hogy nincs a hercegről hivatalos portré, ezért a holttestét exhumálták, a fejét visszavarrták és leültették, hogy portrét fessenek róla.

Ez feltehetően nem igaz, hiszen legalább két portré készült róla igazolhatóan a halála előtt – de ki tudja … (a képen a halott herceg)