DJP-blog

Az utolsó orosz cár a forradalom árnyékában, aki nem II. Miklós volt

Az utolsó orosz cár a forradalom árnyékában, aki nem II. Miklós volt

II. Miklós lemondása

A közvélekedés szerint az utolsó orosz cár II. Miklós volt, akit öt gyermekével és feleségével, Alice hesseni nagyhercegné lányával, s egyben Viktória királynő unokájával, Alekszandra Fjodorovna orosz cárnéval (a képen) együtt, kegyetlenül kivégeztek 1918. július 17-én.

A cárné évtizedekkel korábban unokatestvérét, Viktor Albert brit trónörököst utasította vissza az akkor még nagyherceg Miklós kedvéért. Miklós 1894-ben lett orosz cár, majdnem az utolsó – de nem egészen.

Szentpétervárott 1917. március 8-án és március 9-én zavargások törtek ki, s a cár a következő napon úgy ítélte meg, hogy katonai erőre van szükség a helyzet rendezésére. A zavargások tovább folytatódtak, ezért a cár a frontról is visszarendelt csapatokat, ő maga pedig Carszkoje Szeloba indult. (a lenti képen a cár)

Két nappal később létrejött egy egyezség az ideiglenes kormány felállításáról, ezért a hadsereg tábornokai március 15-én táviratoztak a cárnak.

A cár a távirat alapján lemondott a trónról a fia javára, majd végiggondolta, hogy a súlyos hemofíliával küzdő gyermekét így elválasztják tőle, ezért a maga és a kiskorú fia nevében is lemondott a trónról öccse, Mihail Alekszandrovics nagyherceg (a képen) javára. Ezt a dokumentumot ugyan 23:40-kor írta alá, de úgy keltezték, hogy 15:00 órakor lépett életbe, így a másik dokumentumot felülírta, mintha az nem is létezett volna.

Az utolsó orosz cár

A nagyherceg ezért 1917. március 16-án reggel arra ébredt, hogy ő lett a cár. Mivel azonban a forradalom éppen kibontakozóban volt, Mihail nagyherceg is tudta, hogy nem tudna hosszú ideig a trónon maradni.

Kijelentette, hogy csak akkor veszi át a hatalmat, ha az általános választójog alapján választják meg vagyis a nép jóváhagyja a koronázását, aztán visszatért a villájába és várakozott az eseményekre.

Nem sokkal később letartóztatták és a trónra lépése után néhány órával lemondott a trónról, de a lemondási nyilatkozatot csak később írta alá, így 16 órán keresztül cárnak nevezhette magát.

A lemondása után egy évig háziőrizetben volt, aztán 1918 március 11-én az urali Permbe száműzték, végül 1918. június 12-én a titkosrendőrség egyik tagja, Gavril Myasnikov betört a házába és arra kényszerítette, hogy vele menjen.

Kocsira ültették és a közeli erdőbe vitték a titkárával és egyben legjobb barátjával, Nicholas Johnsonnal együtt.

Végig kellett néznie, hogy a legjobb barátját lelövik, majd amikor a lövésektől csak megsebesült barátját próbálta segíteni, őt is lelőtték.

Kapcsolódó posztok

Alice hercegnő avagy egy királylány tragikus élete

Puskin párbaja – a legnagyobb orosz költő halála

Nagy Katalin – a porosz hercegnő, aki cárnő akart lenni

A legnagyobb orosz cárnő – Nagy Katalin 

A magyar nádor felesége, akinek a piros-fehér-zöld zászlót köszönhetjük

Lipót herceg, a királyi betegség áldozata

 

Exit mobile version