A kivégzett skót királynő, Stuart Mária
Stuart Mária
Mária, a skótok királynője, szinte királynőnek született, s egy időben úgy tűnt, hogy akár Anglia és Skócia királynője is lehet, amellett, hogy francia királyné volt. Mária csecsemőkorában (hat napos korában) lett skót uralkodó, majd sok év múlva elmenekült Skóciából egy botrány után, amely a férje meggyilkolásával volt kapcsolatos.
Majdnem két évtizeden keresztül volt unokatestvére, I. Erzsébet angol királynő vendége vagy inkább foglya. Eközben terveket szőtt a királynő meggyilkolására és a katolicizmus visszatérése is. Az egyik állítólagos levelét elkapták, s (a vád szerint) összeesküdött Erzsébet ellen.
Stuart Mária pere
A királynő pere 1586. október 14-15-én zajlott le, nem sokkal azután, hogy elfogták Anthony Babington angol nemesnél a leveleit. A skót királynő azzal védekezett, hogy nem angol alattvaló, vagyis nem vádolható hazaárulással valamint, hogy nem volt lehetősége jogi képviselőt fogadni. A védekezés ellenére október 25-én bűnösnek nyilvánították és halálra ítélték.
Az ügy súlyát azonban jól mutatja, hogy Erzsébet királynő hónapokat várt, mire elszánta magát, s 1587. február 1-én aláírta a kivégzési parancsot. Ennek alapján a skót királynőt, 1587. február 8-én végezték ki.
A kivégzésre a a Fotheringay-kastély nagytermében került sor.
Mária a kivégzése előtti éjszakán megírta végrendeletét és levelet írt III. Henrik francia királynak, elhunyt első férje testvérének is. Erre már eléggé későn, hajnali kettőkor került sor. A királynő végrendeletét kivégzése után felolvasták, s abban kérte, hogy gondoskodjanak szolgáiról is.
A vérpadon
A leírások alapján Mária nagyon udvarias és visszafogott volt a vérpadon. A krónikák szerint, mielőtt kivégezték volna, Mária hóhérai bocsánatot kértek, hogy ki kell végezniük, hiszen mégis csak az angol királyi család tagja volt. Mária kedvesen válaszolt nekik: „Teljes szívemből megbocsátok nektek, s most remélem, véget vettek minden bajomnak.”
Miután szolgái, Jane Kennedy és Elizabeth Curle segítettek levenni felsőruháját, bekötötték a szemét, letérdelt s lehajtotta fejét a tömbre. Ezután kitárta a karjait, s az utolsó szavai azok voltak, hogy „A te kezedbe ajánlom, Uram, lelkemet.” ( In manus tuas, Domine, commendo spiritum meum)
Szerencsétlenségére a kivégzése nem volt egyszerű ügy. A hóhér az első csapásra eltévesztette a nyakát, inkább a tarkóját találta el. A második ütésnél már eltalálta a nyakát, de nem elég erősen, így a fej nem vált el teljesen a törzstől. Amikor végül befejezte a lefejezést, a szokásoknak megfelelően felemelte a királynő fejét és azt mondta “Isten óvja a királynőt!“
Persze nem lehet tudni melyik királynőre is gondolt, Erzsébetre vagy az éppen a korábban lemondott (vagy inkább lemondatott) és kivégzett Máriára?
A kivégzés után
Ráadásul, amikor felemelte a fejét a hajánál fogva, hamar kiderült, hogy Mária gesztenyebarna haja paróka, s alatta rövid, ősz haja volt. A paróka a hóhér kezében maradt, a feje pedig leesett és elgurult. Mária kis máltai terrierje, Geddon, amely a kivégzés közben a szoknyája alatt bújt meg, a kivégzés után előbújt és sokáig várta, hogy gazdája életre kel. A kiskutya egy vértócsába feküdt le, amelyen talán érezte Mária szagát.
A kivégzés után a hóhérok nem kapták meg a kivégzett ruháját és egyéb tárgyait, mint szokás volt, hanem pénzt kaptak honoráriumként, a kivégzett Mária testét pedig bebalzsamozták, s a Peterborough-i katedrálisba vitték. Később fia, I. Jakab parancsára, 1612-ben exhumálták és a Westminster-apátságba temették VII. Henrik kápolnájába. A sors furcsa fintora, hogy éppen a kivégzett királynő fia lett az első Stuart-uralkodó, az angol trónon.
