A magyar király, aki később császár lett – Luxemburgi Zsigmond
Zsigmond gyermekkora
Luxemburgi Zsigmond, a késő középkori Európa egyik legjelentősebb személyisége volt, aki társaságkedvelő, hét nyelven beszélő (többek között franciául, németül, magyarul, olaszul és latinul) nagyon művelt uralkodóként vonult be a történelembe. Rajongott a lovagi tornákért, s Nagy Lajos magyar és lengyel király, Mária nevű lányának feleségül vétele után magyar királlyá is koronázták.
Magyar uralkodóként fél évszázadig viselte a koronát, így Ferenc József után a második leghosszabb ideig regnáló király lett.
Zsigmond 1368. február 14-én született, egyes források szerint Prágában, mások szerint Nürnbergben (feltehetően ez az igaz) IV. Károly német-római császár és negyedik felesége, Pomerániai Erzsébet első fiaként.
Anyja révén III. Kázmér lengyel király unokája és Gediminas litván nagyherceg dédunokája volt, aki nevét Burgundiai Szent Zsigmondról kapta, aki majd ezer évvel korábban a burgundok királya volt, s IV. Károly kedvenc szentje.
Apja és Nagy Lajos jó kapcsolatban voltak egymással, így alig hatéves volt, amikor 1374-ben eljegyezték a magyar király idősebb lányával, Máriával. Apja halála után, alig tízéves korában brandenburgi őrgróf lett, s jegyese mellé, a magyar királyi udvarba került, ahol megtanulta a magyar nyelvet, életmódot és megismerte a magyar kultúrát is. Mindez annyira jól sikerült, hogy Nagy Lajos őt nevezte meg lehetséges örökösének és utódjának.
Luxemburgi Zsigmond, a magyar király
1381-ben féltestvére, Vencel, Krakkóba küldte, ahol megtanult lengyelül, s megismerte a lengyel kultúrát és életmódot is, ráadásul megkapta Neumarkot is. A tervek szerint a lengyel koronát is ő kapta volna Nagy Lajos halála után, de végül a lengyel főurak közötti vetélkedés és vita nyomán a helyzet másképpen alakult.
Nagy Lajos idősebb lánya, Mária lett Magyarország királynője, míg húga, Hedvig lett a lengyel királynő. Hedvig ennek érdekében még a litván nagyfejedelem, Jagello Ulászló felesége is lett, így egyesítve a két országot.
Közben Mária ugyan feleségül ment Zsigmondhoz Zólyom várában, de új trónkövetelő jelent meg II. Károly személyében, így némileg módosultak a tervek. Károly azonban nem sokáig ült a magyar trónon.
Pár hét múlva II. Károlyt meggyilkolták, de a trónharcok nem csitultak, s elfogták mind Máriát, mind az édesanyját, akiket előbb Gomnec, majd Krupában, végül Novigrad várában tartották fogságban. Zsigmond hadba vonult a felesége kiszabadításért, amely neki ugyan nem, de később, 1387 június 4-én egy velencei flottának, Giovanni Barbarigo vezetésével sikerült. A király anyósát, az anyakirálynőt azonban már januárban megfojtották a lánya szeme láttára. Zsigmond eközben 1387. március 31-én lett magyar királlyá koronázva Székesfehérvárott, s ezzel kezdődött meg fél évszázados uralkodása.
Mária királynő halála
Mária egy hónappal a szabadulása után, 1387. július 4-én találkozott a férjével Zágrábban és hivatalosan ugyan társuralkodó volt, de valójában Zsigmond irányította az országot, Mária kevéssé foglalkozott a politikai ügyekkel. Az egyik ilyen eset volt, amikor szót emelt az 1394 júliusában elfogott Horváti János ügyében, aki korábban elfogatta őket. Luxemburgi Zsigmond, felesége kérésére megkínoztatta és kivégeztette a macsói bánt.
Ez a kettős uralkodás azonban nem sokáig tartott, mert egy évtizednyi házasság után, 1395. május 17-én, amikor Mária éppen állapotos volt, kilovagolt a budai hegyekbe, ahol a lovaglás közben a lova megbotlott és levetette őt. A királynő belehalt a sérüléseibe, a traumától megindult szülésben pedig a születendő kisfia is meghalt.
Egy korábbi egyezség miatt Hedvig örökölte volna a koronát, aki azonban éppen saját országaival volt elfoglalva, így Zsigmond egyedül uralkodhatott tovább, Magyarországon berendezve későbbi birodalmának központját.
