Az aradi vértanúk – Dessewffy Arisztid
Dessewffy Arisztid származása
A magyar származású, evangélikus vallású tábornok, az Abaúj vármegyei Csákányban született 1802. július 2-án egy ősi nemesi család sarjaként. Kassán és Eperjesen tanult, majd 18 éves korában a császári hadsereg Radetzky huszárezredébe került kadétnak.
Később a tüzérezred aknászaihoz, majd újra a huszárezredhez került. Mivel azonban a katonai karrierje nem ívelt eléggé felfelé, 1839-ben kapitányként nyugdíjaztatta magát és megnősült, majd Eperjesen gazdálkodott.
A felesége unokahúga, Újházy Antónia volt, aki öt gyermeket is szült neki, de mivel tüdővészes volt, férje 1847-ben Velencébe vitte gyógyulni, azonban gyógyulás helyett Antónia elhunyt. A tábornok haláláig megőrizte emlékül felesége evőeszközeit, karóráját és néhány bútorát.
Az 1848-as forradalom kitörésekor így már nem élt felesége, ahogyan gyermekei is hamar elhunytak, ezért újra szolgálatba lépett. 1848. szeptember 22-től nemzetőr őrnagyként, majd november 26-tól már alezredesként, a felső-tiszai hadtest parancsnokaként harcolt.
Részt vett a budaméri csatában, majd az 1849. január 4-i kassai ütközetben sokat köszönhetett neki Mészáros Lázár, mert csak az ő vitézségének köszönhető, hogy nem érte komolyabb veszteség a magyar csapatokat. (Than Mór: Az isaszegi csata)
A vőlegény az oltártól indult a harctérre
Néhány győztes ütközet után február 14-én ezredessé léptették elő, majd újabb győzelmei miatt előbb a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát kapta meg, majd június 2-án már vezérőrnagy lett.
A lipótvárosi plébániatemplomban (a mai Szent István Bazilika helyén) feleségül vette Emmát, de már az oltártól a katonai táborba indult és legközelebb csak szeptemberben, az aradi cellájában láthatta a feleségét.
A hadbíróság
Augusztustól már a IX. hadtest parancsnoka lett, de 16-án a parancsnokságot átadta Lázár Vilmos ezredesnek.
Lehetősége lett volna Törökországba menekülni, ahogyan sokan mások is tették, de ő nem akart menekülni, mert feleségét nem akarta egyedül hagyni az országban. Augusztus 19-én egy barátja, volt bajtársa, Franz von Liechteinsein herceg biztatására Karánsebesnél letette a fegyvert. A herceg (állítólag) mindent megpróbált, de nem sikerült megmentenie. Annyit sikerült elérnie, hogy ne akasztással haljon meg.
A börtönben láthatta újra Emmát, aki ételt vitt neki, amelyet a nélkülöző Arisztid megosztott társaival, majd a siralomházban megkérte barátját, Máriássy János ezredest, hogy viselje gondját a feleségének.
Az aradi hadbíróság kötél általi halálra ítélte ugyan, de ezt végül “kegyelemből” golyó általi halálra változtatták. A kivégzése előtti éjszakán nyugodtan aludt, elfogadta a sorsának alakulását.
Dessewffy Arisztid kivégzése
Másodikként lépett a kivégzőosztag elé, Lázár Vilmos ezredes után. Az utolsó mondata szerint „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
A holttestét később a családja titokban felkutatta és kicsempészte a várból, ahol a várárokban földelték el. A teste 1850 óta a család margonyai birtokán nyugszik.
Az osztrák miniszterelnök, Felix zu Schwarzenberg szerint “A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.”
Maga a császár pedig szó szerint annyit mondott, hogy “…a legnagyobb szigorúság szükséges a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”
Persze az a Ferenc József még egy anyja által teljes mértékben irányított tinédzser volt, akinek nagy szüksége volt egy feleségre, hogy kicsit lehiggadjon és kivonja magát anyja irányítása alól.
Később a hagyomány szerint a 13 aradi vértanúért 13 csapás érte a családját, többek között kislányának a halála vagy öccsének kivégzése, esetleg szeretett feleségének meggyilkolása is
A gróf barátját, Máriássyt is halálra ítélték, de ezt végül 18 évnyi vasban töltendő várfogságra módosították. Ezt sem töltötte ki, mert 1856-ban kiszabadult és Szepes vármegyei birtokára vonult vissza gazdálkodni. 1857-ben feleségül vette Emmát, aki 1871-ben hunyt el.
