Amerikai invázió Angliában 1778-ban
John Paul Jones
Az amerikai függetlenségi háború egyik legérdekesebb mozzanat volt, amikor Jon Paul Jones inváziót vezetett Anglia ellen.
John Paul Jones, aki barátja volt John Hancocknak és Benjamin Franklinnek is, egy skót-amerikai haditengerészeti kapitány, illetve valójában egy skót kalóz volt.
Olyan kalóz, aki előszeretettel zaklatta az angol hajókat, majd 1778. április 23-án Jones sikeresen megszállta Angliát – pontosabban egy részét, egy időre.
Ez a franciáknak két és fél évtizeddel később nem sikerült.
1778. február 6-án Franciaország aláírta a szerződést az Egyesült Államokkal, amelyben elismerte a függetlenségét. Nyolc nappal később Jones, kapitány lett a Ranger nevű hajón, amely az első amerikai haditengerészeti hajó volt. Április 10-én a francia Brest városából indult Anglia partjai felé. Néhány kisebb siker után, egy hét múlva rávette a legénységét, hogy vegyenek részt a Whitehaven elleni támadásban (ahol egyébként a tengerészeti karrierje elkezdődött), majd három nap múlva néhány elfogott tengerésztől megtudta, hol horgonyoznak az angol hajók.
Amerikai invázió Angliában 1778-ban
Április 23-án az éj leple alatt Jones markonyi emberrel (két tizenöt fős csónakban) partra szállt Angliában, hogy felgyújtsa vagy elsüllyessze a kikötőben horgonyzó többszáz hajót. Sikeresen partot értek és hatástalanná tették a város nagy védelmi ágyúit.
Jones azután a skóciai Kirkcudbright-öbölbe hajózott, ahol összeesküvést tervezett Selkirk grójának az elrablására és a váltságdíjra vonatkozóan.
A gróf azonban nem volt ott amikor megérkezett, így helyette ellopta az összes ezüstedényt és porcelánt. A teáskannában még a gróf felesége által főzött tea is benne volt.
A hazatérése után további harcokban vett részt, majd közel egy évtized után Oroszországba ment, ahol II. Katalin szolgálatában állt, ahol ellentengernagy lett. Két év múlva egy 12 éves kislány megerőszakolásával vádolták meg, ahol a tárgyaláson úgy védekezett, hogy “gyakran hancúrozott” a lánnyal “kis készpénzes fizetésért“.
Komoly büntetés nélkül megúszta, de ezután nem érezte jól magát és néhány évvel később, 1790-ben Párizsba ment, ahol aztán el is hunyt.
