Adelheid – a jóságos özvegy királyné
A leendő királyné születése
Adelheid brit királyné vagyis Prinzessin Adelheid von Sachsen-Meiningen, aki Viktória királynő apai nagynénje volt érdekes szerepet játszott, mind a brit történelemben, mind a fiatal királynő életében.
Adelheid 1792. augusztus 13-án született Thüringia egy Meiningen nevű városában, vagyis a kor brit királyfeleség-divatja szerint német volt. Édesapja I. György szász-meiningeni herceg volt, édesanyja pedig Lujza Eleonora hohenlohe-langenburgi hercegnő. (William John Newton: Queen Adelaide)
Meiningen egy kicsi hercegség volt, amely összesen alig 1100 négyzetkilométerre terjedt ki, amely körülbelül 2,5 Budapestnyi területnek felel meg, alig 54 ezer lakossal. Ugyanakkor az összes német tartomány közül a legliberálisabb volt, ahol az újságírók szabadon kritizálhatták akár az uralkodót is, aki az állam első szolgájának tartotta magát, s uralkodása a kis hercegség egyik fénykora volt.
Adelheid tíz év házasság után első gyermekként született, ennek megfelelően amikor hat napos korában megkeresztelték. Szinte tolongtak a keresztszülők mellette, összesen huszonegyen, s közöttük volt a német-római császárné is. Adelheid után még három gyermeke született a hercegi párnak, de a sorban harmadik leány, halva született.
A királyné gyermekkora
Adelheid egészen 1800-ig trónörökösnek számított, azonban akkor megszületett egyetlen fiútestvére, aki a primogenitúra miatt elé került a trónörökösi sorban. Alig három évvel később ez be is következett, hiszen édesapja, akinek egész életében komoly egészségügyi problémái voltak 1803 szentestéjén elhunyt. Az alig három éves kisfiú helyett/mellett az özvegy régensként kormányzott.
A napóleoni háborúk alatt számtalan nehézséget éltek meg, de a szülők igyekeztek mindent megadni a gyermekeiknek. Adelheid átfogó oktatást kapott, több nyelven beszélt, érdeklődést mutatott a művészetek, főként az irodalom, festészet és zene iránt.
A fiatal hercegnőt nem tartották igazán gyönyörűnek, de nagyon kedves és kellemes társaság volt. Adelheid élte a tartományi hercegnők nyugodt életét, amíg 25 éves korában hirtelen kérője nem érkezett, ráadásul a brit királyi udvarból. (George Dawe: Sarolta Auguszta walesi hercegnő)
Persze ennek előzménye volt, hiszen 1817. november 6-án hajnalban Lipót herceg felesége, Sarolta walesi hercegnő, belehalt első gyermeke születésébe, s a gyermek is halva született, így a brit korona trónörökös unoka nélkül maradt.
Sarolta anyja ekkor már 49 éves volt, ráadásul a király helyett uralkodó férje, a régens már régen különváltan élt tőle. A király még életben lévő 12 gyermeke között, afféle házassági verseny alakult ki. Ennek eredménye volt, hogy Vilmos clarence-i herceg feleségül kérte Adelheidet. Pontosabban a brit parlament szavazta meg, hogy a hercegeknek meg KELL nősülnie, így Vilmos is kénytelen volt engedelmeskedni.
Ekkor már régen vadházasságban élet egy Dorothea Jordan nevű, akkortájt ismert és népszerű színésznővel. Már 10 törvénytelen gyermeke született tőle, de természetesen ők nem örökölhették a trónt.
A házasságkötés
Vilmos lehetőségei korlátozottak voltak, mivel csak harmadik volt a trónöröklési rendben, s mivel már eléggé idős volt (53 éves), csak korlátozottan volt partiképes. Végül a házassági ajánlatok közül Adelheidet választotta, amely a brit parlament szerint nem volt ideális választás, hiszen egy aprócska német hercegség jelentéktelen hercegnője volt. Vilmos azonban, akinek szimpatikus volt a hercegnő, felháborodott a parlamenti képviselők véleményén, és még inkább ragaszkodott a szeretetreméltó, családszerető és a törvénytelen gyerekek felett szemet hunyó hercegnőhöz.
A parlament végül engedett, mivel Vilmos kijelentette, hogy akkor meg sem nősül. Ekkor a leendő férj azt írta legnagyobb fiának “Szegény, fiatal, ártatlan teremtés, halálra ítéltetett, arra, hogy a feleségem legyen.”
A kis hercegség 20.000 fontnyi hozományt adott és háromféle évjáradékot biztosított. Amíg gyermektelen a hozomány évjáradéka évi 5%-a, majd a gyermekek születése után évi 5000 font, emellett évi 6000 font saját évjáradék a herceg esetleges halála után, valamint a háztartás teljes ellátása mellett évi 2000 font támogatás.
Vilmos 1818 április 19-én közvetítők útján eljegyezte a hercegnőt, aki a hozomány miatt komolyan eladósodott hercegségből 1818. június 20-án Angliába érkezett, ahol csak Vilmos legnagyobb fia fogadta. Az első találkozás a férjével 1818. július 4-én, egy szombati napon volt, amikor este 19 órakor a herceg meglátogatta a hercegnőt a Grillon’s Hotelben. 1818 július 11-én egy különleges dupla esküvő keretében, Adelheid hercegnő férjhez ment Vilmos herceghez, ugyanakkor Edvárd kenti herceg feleségül vette Viktóriát, az özvegy leiningeni hercegnét, a későbbi Viktória királynő édesanyját.
Az “ifjú pár” a házasságkötés előtt, tehát csupán egy héttel találkozott, s habár a 27 év korkülönbség jelentősnek tűnt. A kenti herceghez hasonlóan letelepedtek Hannoverben, ahol olcsóbban lehetett élni, s életük további részében nyugodt és kiegyensúlyozott életet éltek. A fiatal hercegnő nagyon sokat javított a férje jellemén és viselkedésén, mert Vilmos sokkal kevesebb ivott és dorbézolt, kevesebbet költött szerencsejátékokra és sokkal tapintatosabbá vált a környezetével. (Lonsdale: IV. Vilmos)
A hercegi pár élete csendes és visszafogott volt, Vilmos még akkor sem tiltakozott, amikor a parlament csökkentette az évi apanázsukat. Eközben a fiatal hercegnő állapotos lett, de egy betegség miatt már a hetedik hónapban, 1819. március 27-én megszületett Sarolta hercegnő. Így a két hónappal később születendő Viktória elé került a trónöröklési sorban. Sarolta azonban csak pár órát élt, a születési után 6 órával meghalt, amely nagyon megviselte, főként Adelheidet, hiszen első gyermekét vesztette el.
A gyermekei tragédiája
Pár hónappal később újra teherbe esett, s ekkor Vilmosnak az az ötlete támadt, hogy a gyermek Angliában szülessen (akárcsak a későbbi Viktória királynő), így állapotos feleségével elindult Londonba. Útközben azonban, még a kontinensen, Calais és Dunkirk között elvetélt 1819. szeptember 5-én.
A hercegi pár Londonba érkezve a Clarence-házba költözött, bár a Bushy Házban többet tartózkodtak.
Közben megszületett Viktória hercegnő, a kenti herceg lánya és megszületett György herceg a cumberlandi herceg fia is. Egyre több trónörökös jelent meg, ugyanakkor Adelheid újra teherbe esett, s a gyermeke Viktória és György elé került volna a trónöröklési sorban.
1820 januárjában meghalt a király és meghalt a kenti herceg is, így Vilmos rögtön a második helyre került a trónöröklési sorban.
Következő gyermeke, Elizabeth Georgiana Adelaide hercegnő éppen kétszáz éve, 1820. december 10-én született, s erős, egészséges kisbabának tűnt. Ennek ellenére egy bélgyulladás következtében 1821. március 4-én ő is elhunyt, amely még inkább megviselte Adelheid hercegnőt, de Vilmos is komoly csapásként élte meg. (Sir William Beechey: Adelaide of Saxe-Meiningen – 1831)
Pár hónap múlva Adelheid újra teherbe esett, de 1822. április 8-án ikerfiai halva születtek, majd pár hónap múlva egy következő terhességében újra elvetélt. Nem teljesen egyértelmű, de egyes információk alapján 1824-ben egy újabb ikerpárral vetélt el.
A hercegi pár ekkor már teljesen lemondott arról, hogy gyermeke legyen, a mélységesen vallásos hercegnő tudomásul vette a sors döntését, így a kenti herceg lánya, Viktória hercegnő került az unokák között az első helyre, akit Adelheid szinte anyjaként szeretett.
Vilmos és Adelheid már belenyugodtak a gyermektelenségbe, s mivel Vilmos előtt állt a trónöröklési sorban a közben trónra került IV. György után a yorki herceg is, aki csak két évvel volt idősebb Vilmosnál, élték a korábbi csendes életüket.
Adelheid királyné
Adelheid nagyon szerette a gyerekeket, így gyakran töltötték nála húga gyermekei az időt. Ahogyan férje törvénytelen gyermekei sokszor ott voltak, Vilmos nagy örömére. Frigyes yorki herceg azonban 1827.január 5-én némileg váratlanul elhunyt, így Vilmos lett a közvetlen örökös, ráadásul a király is egyre több egészségügyi gonddal küzdött.
Adelheid a jótékonyságba menekült a gyermekei halála után gyásza után, s nagyon sok mindent támogatott jövedelméből, mind Angliában, minden Meiningenben, ahol 1829-ben finanszírozta az első színház építését.
Adelheid 1830-ban IV. György halála után királyné lett, Anglia és Hannover királynéja. A király első intézkedése volt, hogy a Bushy House gyönyörű parkját rendbe hozatta, s elrendelte, hogy ha a királyné megözvegyül, akkor élete végéig ott élhet.
Ebből is kitűnik, hogy Vilmos szerette is tisztelte feleségét és nagyon nem szerette, ha bántották, mindezek mellett még humora is volt. A klasszikus anekdota szerint, amikor IV. György hajnalban elhunyt, s a királyi követek megkeresték Vilmost, hogy köszöntsék, mint új királyt, ő fogadta a hódolatokat, majd visszabújt a felesége mellé az ágyba, mondván “királynéval még úgysem feküdtem le.”
Adelheid fejére 1831. szeptember 8-án került a brit korona, s ezzel kapcsolatos kötelezettségeit haláláig rendkívül komolyan vette. Vilmos azonban látványosan viccet csinált a ceremóniából, így a királyi udvar számára még szembetűnőbb volt a királyné visszafogott, szerény viselkedése. Jelentős része volt abban, hogy a koronázási ünnepség költségei, az előző ötödrésze voltak.
Egész életében rendkívül sokat jótékonykodott, s nagyon sok jó ügy mellett állt. A brit nép nagyon megszerette szerénysége, jótékonysága miatt és sajnálta a tragikus terhességek miatt.
Ezzel szemben a kor bulvársajtója sok esetben támadta, főként azért, mert erősen németes akcentusán kívül, nem igazán tudtak rajta fogást találni, így olykor egyszerűen “csúnya német nő”-nek nevezték, amely egyszer annyira megviselte, hogy hónapokra visszautazott a hercegségbe.
Adelheid és Viktória
Mindezek mellett, bár ő maga nem tudott trónörököst adni az országnak, amely nagyon fájt a lelkének. Rendkívüli kedvességgel bánt Viktória hercegnővel, a trón első számú örökösével. Számtalan alkalommal simította el a király és a Viktória kenti hercegné közötti nézeteltéréseket, amelyek legtöbb alkalommal Conroy befolyása miatt voltak. (a gyermek Viktória)
Mindezek mellett nem engedett olyan udvarhölgyeket maga köré, akiknek megkérdőjelezhető volt a híre, így Charles Greville, a királyi tanács jegyzője prűdnek tartotta. Adelheid nem politizált, de azért finoman próbálta férjét befolyásolni, igaz, legtöbbször sikertelenül.
A hírek szerint tory érzelmű volt, s még arról is pletykáltak, hogy viszonya volt Lord Howe tory politikussal, de ez szinte bizonyosan nem igaz. Ennek ellenére az akkori whig miniszterelnök, Lord Grey el is távolította a tory Lord Howe-t az udvarból.
Ekkortájt nagy reformok történtek a politikában, s amikor 1834 októberében egy hatalmas tűzvész szinte teljesen megsemmisítette a Westminster-palotát, a királynő ebben a sors kezének látta. Mások viszont az ő kezét látták abban is, amikor a király menesztette Lord Melbourne kormányát, bár a miniszterelnök pár hónap múlva visszatért.
Adelheid és a király számtalan alkalommal hívták meg Viktória hercegnőt, mint közvetlen trónörököst az udvarba. Ezen erőfeszítések nagyon zavarták a kenti hercegnét, s még inkább bizalmasat, Conroyt. Számtalan esetben került sor nyílt összecsapásra a két nő között, s a kenti hercegné szinte szándékosan viselkedett sokszor kihívóan, s nem akarta elismerni, hogy a tőle évekkel fiatalabb királyné magasabb rangú.
Mindezek természetesen bántották a királyt, s a legnagyobb összecsapásra egy születésnapi vacsorán került sor. Ekkor a sokszor nyugodt, humoros és visszafogott király meghökkentő vehemenciával támadt rá a kenti hercegnére. Szerinte ő “folyamatosan minden illemszabályt megszegett, mind a király, mind pedig a királyné felé, igencsak sértő módon”.
A dowager királyné
Ennek a verbális támadásnak komoly következményei lettek, a kenti hercegné és a királyi pár véglegesen eltávolodott egymástól, Viktória hercegnő pedig igyekezett lavírozni a két fél között. Vilmos már csak abban reménykedett, hogy a fiatal hercegnő még az ő életében eléri a nagykorúságot, mert ő maga is folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.
1837 áprilisában Adelheid súlyosan megbetegedett, amikor édesanyja halálos ágyánál virrasztott, de lassan felgyógyult. Eközben a király is súlyosan megbetegedett, s látható volt, hogy a 71 éves uralkodó a végét járja. A királynő 10 napig virrasztott férje ágyánál, míg a király 1837. június 20-án hajnali két óra 12 perckor el nem hunyt a Windsor-kastélyban, a hivatalos indoklás szerint szívelégtelenségben.
A király halála után a királyné teljesen összeomlott és hetekig súlyos betegen feküdt. A király halála után azonban egy érdekes ex-lex állapot lépett fel. Ugyan Viktória lett a királynő, de nem volt kizárt, hogy az özvegy (s még viszonylag fiatal) királyné esetleg a király halála előtt teherbe esett. Ez megkavarta volna az örökösödési viszonyokat. Az elmúlt száz évben nem volt arra példa, hogy a királyné túlélje a férjét, így erre nem kellett figyelni, de most erre irányult a figyelem.
Pár hét múlva ez a feltevés elvesztette az aktualitását, főként azért, mert maga az időközben jobban lett királyné is kijelentette, hogy ennek nincs esélye. A férje halála után a királyné egészsége is megrendült, s 1838 októberében Máltára utazott egy kis pihenésre, s közben Gibraltárban is megállt.
Az alatt a három hónap alatt, amíg Máltán tartózkodott, pénzügyi támogatást nyújtott a valletta-i Szent Pál templom felújítására. A következő tíz évben számos krónikus betegséggel küzdött, s számtalan helyen élt, hogy az egészségi állapotát javítsa, de csak részleges javulást ért el.
Viktória királynő trónralépése és házasságkötése után nagy szeretettel fordult a fiatal pár felé, s ahogyan csak lehetett, segítette őket. Ezt a fiatalok is éreztek, s őszinte tisztelettel fordultak felé. Viktória királynő nagyobb tisztelettel fordult felé, mint édesanyja felé, s jobban közel is engedte magához.Mindez a házasságkötési jelenetben, vagy a koronázási jelenetben ki is derült. Hozzá hasonlóan Albert is nagy szeretettel fordult a jótékony és mindig segítőkész dowager királyné felé.
Adelheid királyné halála
A dowager királyné 57 éves korában hunyt el természetes halállal a middlesex-i Bentley kolostorban 1849. december 2-án, s pár nappal korábban instrukciókat adott a temetésével kapcsolatban: “Alázattal halok meg, Isten trónusa előtt úgyis mindnyájan egyenlőek vagyunk, ezért azt kérem, hogy halandó testemet minden állami pompa nélkül helyezzék sírba, egy privát, csendes szertartás keretében. Remélem, hogy halálom nem okoz fennakadást az állam kormányzása terén, s békében halhatok meg, megszabadulva a földi világ hiúságaitól és pompájától.”
Adelheid emlékét őrzi egy dél-ausztrál város, amelyet férje uralkodása alatt alapítottak, s számtalan középület és hely viseli a nevét szerte Angliában, s szerte a világon, de az 525-ös aszteroida is róla kapta a nevét. A legemlékezetesebb névadás viszont minden bizonnyal Viktória királynő legnagyobb lányaé volt, aki az ő emlékét őrizte, hiszen Victoria Adelaide Mary Louisa a második keresztnevét róla kapta, s ő maga volt a keresztanyja is.
