Marie Antoinette – aki francia királyné lett
Mária Antónia születése
A 18. század talán leghíresebb uralkodófelesége volt a francia forradalom forgatagában kivégzett Marie Antoinette avagy Mária Antónia Jozefa Johanna, aki Mária Terézia utolsó előtti gyermekeként látta meg a napvilágot 1755. november 2-án Bécsben, a Hofburgban.
A születését nem kísérték a legjobb előjelek, hiszen az előző nap (1755. november 1.) volt a század legpusztítóbb természeti jelensége, a lisszaboni földrengés. Ez a virágzó portugál birodalmat döntötte romba. Ráadásul a kislány keresztszülei is portugálok voltak, I. József portugál király és felesége Mária Anna Viktória spanyol infánsnő. Ez utóbbi azért is volt kissé pikáns, mert a II. Károly spanyol király halála után kitört spanyol örökösödési háborúban a franciák és Habsburgok egymás ellen harcoltak. Az infánsnő, a győztes francia fél által támogatott későbbi spanyol uralkodó leánya volt.
A főhercegnő gyermekkorát jórészt a Habsburgok egyik legfontosabb rezidenciáján, Schönbrunnban töltötte. Legkisebb királylányként formális nevelésben nem igazán részesült, az idejét a babázás, az öltözködés és a szórakozás töltötte ki. A kevés tanulnivalót is éppen csak elégségesre tanulta meg, s tíz éves korára sem tudott helyesen írni németül. Persze a német mellett elsajította a francia és olasz nyelvet is, amelyek szintén használatosak voltak az udvarban, hiszen a francia a diplomácia nyelve volt, az olasz pedig a Habsburg-birtokok miatt hasznos volt.
A kis hercegnő neveltetése
A zenében azonban kifejezetten tehetséges volt, legalábbis Christoph Wilibach Gluck zenetanár szerint. Hárfán, csemballón, klavikordon (egy zongorához hasonló hangszeren) és fuvolán is játszott valamint szépen énekelt, amely erényeket gyakran felvillantotta a családi összejöveteleken, ahol rendszeresen szerepelt, ráadásul nemcsak zenélt és énekelt, hanem ügyesen táncolt is. A bájos és kacér főhercegnő legkedvesebb testvére a hasonló korú Mária Karolina volt, s édesanyjával való 
kapcsolata elég távolságtartó volt, de mégis szeretetteljes. A szürkéskék szemű, hamvasszőke hajú és porcelánfehér bőrű főhercegnő tizenkét évesen egy kis korrekciós beavatkozáson esett át, amely a fogait igazította ki. A kislány egyébként nem volt rest ‘fiúként’ is játszani a közemberek gyerekeivel, így nagyon közkedvelt volt az udvarban.
Az udvari tanítója szerint is inkább lusta volt, mint buta és sokkal intelligensebb, mint amilyennek gondolták.
A születése után tört ki a hétéves háború, s anyja, Mária Terézia magyar és cseh királynő valamint osztrák főhercegnő elhatározta, hogy megbékél a franciákkal. A poroszokkal nem nagyon tudott Hadik András berlini kalandja után, hiszen Nagy Frigyes túlságosan haragudott a rajta esett szégyen miatt. Bár nem is nagyon akart, mert az osztrák örökösödési háborúban elveszett területeket vissza akarta szerezni. Békejobbot nyújtott tehát a franciáknak, hogy az egyre erősődő Poroszország és a háttérben szintén komoly hatalommá váló Nagy-Britannia ellen szövetkezzenek. A briteknél nem sokkal korábban a Hannover-ház került a trónra, s így a német vetélkedésben is fontos szereplőnek számíthattak. S akkor még nem beszéltünk a Nagy Péter orosz cár trónján elfoglaló Erzsébet, majd Nagy Katalin cárnőkről.
Marie Antoinette születése
Az elképzelést tett követte, s XV. Lajos unokája, Lajos Ágost, a francia trónörökös, 1770. február 7-én megkérte a főhercegnő kezét. A tizennégy éves főhercegnő lemondott a Habsburg-tartományok iránti jogairól és 1770. április 19-én Bécsben sor is került a házasságkötésre, persze közvetítők útján (Lajos helyén a feleség bátyja, Ferdinánd főherceg állt). A virtuális házasság után két nappal, az ifjú feleség elindult férje leendő királyságába, hogy aztán soha ne is térjen vissza hazájába. Május 7-én jelképesen megszabadult osztrák ruháitól, szolgáitól és még kutyáitól is, sőt elveszette az állampolgárságát is. Francia lett, így francia ruhába öltöztették, s a neve is megváltozott, majd Strasbourgban részt vett egy hálaadó szentmisén. A fodrásza, Leonard Autie egy négy láb magas, hatalmas frizurát alkotott neki, amelyben tollak és egyéb csecsebecsék is voltak.
Az ifjú pár május 14-én már találkozott is a Compiegne melletti erdőben. Ekkor a nevét már a franciás Marie Antoinette-re változtatta (vagyis a felét elvesztette) és két nappal később, május 16-án sor került a hivatalos és ünnepélyes esküvőre a versailles-i kastélyban.
Amikor először érkezett Párizsba, lovon szeretett volna érkezni, de félt, hogy a lovaglás során megsérül, így végül szamárháton érkezett, ahogyan udvarhölgyei és XV. Lajos lányai is. Az esküvői menet nem volt mindennapi, hiszen összesen 57 hintó, 117 fős őrség és 376 ló kísérte el Franciaországba.
A trónörökös kérdése
A házasságkötés tehát már kétszeresen is megtörtént, de a beteljesedés valószínűleg nem, hiszen a házasság hét éven keresztül gyermektelen maradt. A házasságkötésük egyébiránt több mint száz francia halálával járt, mert a Concorde téren tűzijátékokat robbantottak és a legalább ötvenezres tömegben pánik tört ki, ahol sokan meghaltak. Őket ugyanabban a temetőben (Sainte-Madeleine) temették el, ahová majd a lefejezett királyné holtteste is került.
A fiatal trónörököst sokan már impotensnek tartották, mások szerint fitymaszűkülete volt, sőt az is felmerült, hogy homoszexuális. Persze nem lehetett egyszerű a helyzete, mert a házasságkötés után a nagypapa elkísérte őket a hálószobába, mindkettőjüket megcsókolta és azt kérte tőlük, hogy nemzzenek trónörököst.
Mindez azért volt különösen feltűnő, mert egyrészt a fiatal feleség gyönyörű, csinos, kedves és elragadó volt, így első pillantásra elnyerte a franciák, különösen a párizsiak tetszését. Édesanyja a tizenhat gyermekével bizonyította, hogy a gyermektelenség nem “divat” a családban.
Persze sokan ferde szemmel néztek rá, hiszen osztrák volt és sokan emlékeztek még a Napkirály és Lipót császár ellenségeskedésére, de az első hivatalos párizsi megjelenésükkel 1773. június 8-án átütő sikert arattak.
A leendő király bátortalan, határozatlan ember volt, aki legszívesebben a hobbijaival foglalkozott – vadászott, fúrt és faragott valamint evett és ivott. Világ életében távol tartotta magát a nőktől és a macskáktól.
A királyné
A feleségét nem túl gyakran látogatta meg, így Maria Antoinette megpróbált a maga módján szórakozni. Késő éjszakáig mulatott, táncolt és kártyázott barátnőivel, amíg férje meg nem unta. A trónörökös így ízben bezáratta a palotája kapuit, s a főhercegnő hajnalban még ott didergett a hintóban, amíg férje meg nem enyhült. Ráadásul a tinédzser feleség szembekerült a király szeretőjével, Madame du Barry-val is, aki bepanaszolta a királynál.
A pletykák szerint az ellentét alapja az volt, hogy az első alkalommal amikor találkoztak, egy udvaronctól megkérdezte, hogy kicsoda Madame du Barry, amelyre azt a választ kapta, hogy aki “örömet szerez a királynak“. A fiatal lány ezt nem igazán értette és azt válaszolta, hogy “Ó, akkor én leszek a riválisa, mert én is szeretnék örömet szerezni a királynak.”
Később elmagyarázták neki, hogy mit is jelent a fenti mondat, s azt a tanácsot kapta, hogy ne beszéljen Madame du Barryval, aki azonban ezt zokon vette.
Mária Terézia közbelépésére végül szóba állt a szeretővel, aki ezt személyes győzelemként értékelte, bár 1772. január 1-én Marie Antoinette mindössze annyit mondott neki “Milyen sokan vannak ma Versaillesben”.
Maria Antoinette sorsa 1774. május 10-én változott meg alapjaiban, amikor XV. Lajos 59 évnyi uralkodás után a Mária Terézia családjában is többeket meggyilkoló fekete himlőben (vagy más betegségben?) elhunyt, s férje lett az új uralkodó XVI. Lajos néven.
A tizenkilenc éves lány akkor még nem is sejthette, hogy az élet sokkal nagyobb változásokat is tartogat a számára.
