Tycho Brahe – a csillagász, aki úgy élt, mint a bölcs, és úgy halt meg, mint egy bolond
Tycho Brahe gyerekkora
A 16. század egyik legnagyobb csillagásza, Tyge Ottesen Brahe vagy ahogyan jobban ismerjük Tycho de Brahe 1546. december 14-én született egy dán nemesi családban, ahol eléggé jómódba éltek, hogy bármit megtehessen, amit akar – s eléggé rendhagyó élete volt.
Szüleinek összesen 12 gyermeke volt, s közülük Tycho volt a legidősebb, aki korán elvesztette az ikertestvérét. Őt magát gazdag, de gyermektelen nagybácsija, Jørgen Thygesen Brahe nevelte, s a törtészek egy része szerint valójában elrabolta a szüleitől. Bárhogyan is legyen, biztosan szeretettel nevelte, hiszen maga a csillagász állította később, hogy “18 éves koromig gondoskodott rólam, saját fiaként kezelt és az örökösévé tett.”
Tycho nagybátyja kérésének megfelelően, 12 évesen beiratkozott a Koppenhágai Egyetemre, ahol jogásznak tanult, de az 1560. augusztus 21-i napfogyatkozás miatt a csillagászat felé fordult.
Valójában nem a fogyatkozás jelensége ragadta meg a figyelmét, hanem az a tény, hogy a csillagászok előre tudták jelezni az eseményt. A következő években a matematika és csillagászat felé fordult, s éjszakánként csillagászati megfigyeléseket végzett. Beszerezte Ptolemaiosz alexandriai görög matematikus és csillagász Almageszt című munkáját, amely számos csillagászati ismeretet tartalmazott.
Számos nagy tekintélyű egyetemre járt (Lipcse, Wittenberg, Rostock, Bazel, Augsburg) ahol elsősorban a matematikai, csillagászati ismeretek érdekelték.
A hóbortos Brahe
Horoszkópokat akart készíteni, így egy holdfogyatkozás alkalmával (1566. október 28.) megjósolta Nagy Szulejmán halálát. Ezt közre is adta, de csak a gúnyolódások célpontja lett, mert nem tudott róla, hogy Szulejmán pár héttel korábban már valóban elhunyt.
A gúnyolódót (aki egyébként a harmadunokatestvére, Manderup Parsbjerg volt) párbajra hívta ki, amelynek eredményeképpen 1566. december 29-én a homlokán megsebesült, s elveszített az orrából egy jókora darabot.
Ennek palástolására műorrot csináltatott, amely szinte teljesen bőrszerű benyomást keltett – olyan ügyesen keverte az ezüstöt, aranyat és rezet.
Ekkortájt az ismerősei számára egy iszákos és hóbortos alak volt, aki hatalmas vagyonokat költött szeszélyeire.
Utazgatott és csillagászatot tanult, majd Augsburgban rendezett be egy obszervatóriumot. 1570-ben visszatért Dániába, hol a Herrevad nevű (hajdani) ciszterci kolostorban rendezett be obszervatóriumot, s két év múlva egy olyan fényes csillagot fedezett fel, amely korábban ismeretlen volt.
Ez valójában egy szupernóva volt, de alapjaiban cáfolta meg Arisztotelész doktrínáját, amely szerint az ég konstans és nem változik. Felfedezéséről a De Nova Stella (Az új csillagról) című művében részletesen írt, s ez egész Európában ismertté tette a nevét. Lehetőséget kapott, hogy a koppenhágai egyetemen oktathasson, s egyre elismertebb lett.
A sajár obszervatórium
Több sikeres megfigyelés után II. Frigyes dán király egy szigetet ajándékozott neki (a 7,5 négyzetkilométeres Hven szigetét), ahol a kor legjobb obszervatóriumát rendezte be, s számos fontos csillagászati megfigyelése volt. Egy másodperc pontossággal kiszámította a csillagászati év hosszát, felfedezte a Hold pályájának egyenetlenségeit és számos más fontos jelenséget figyelt meg.
Még 1571 végén beleszeretett egy evangélikus lelkész lányába, Kirsten Jørgensdatterbe, de nem akarta feleségül venni, mert a lány közember volt. Az akkori dán törvények alapján, ha három évig nyíltan együttéltek, akkor 
morganatikus házasságban éltek, ahol az utódok nem örökölték a címeket és a vagyont. Utód pedig volt, hiszen legalább nyolc (más források szerint kilenc) gyermekük született. Az első, Kirstine háromévesen halt meg pestisben, a sírkövére az apja írt szívhez szóló elégiát.
Nemcsak a magánélete volt extravagáns, hanem az életmódja is, hiszen ez obszervatóriumban alkalmazott egy Jepp nevű udvari törpét médiumnak és háziállatként jávorszarvast tartott – hogy csak néhány elemet emeljünk ki az életéből. Ide tartozhat az is, hogy a hírek szerint Mecklenburg-Güstrowi Zsófia dán királyné szeretője lett, amely esetnek köze lehet Shakespeare Hamletjének keletkezéséhez is.
A kutatások
Tycho Brahe az éves kincstári bevétel közel egy százalékát kapta meg kutatásaira, amelyet ő hiánytalanul el is költött, sőt olykor keveselt is. Közben újra foglalkozott horoszkópok készítésével, s Rettegett Iván bukását 1583-ra jósolta, amelyben pár hónapot tévedett. Számos neves látogatója volt, többek között VI. Jakab akkor még csak skót, de később I. Jakab néven angol király is, aki még verset is írt a látogatásáról.
Tycho Brahe látogatói mindig meglepődtek kedvenc háziállatán, egy jávorszarvason is.
Közben új király került a trónra, aki egyre kevésbé támogatta, így elfogadta (az egyébként őrültnek tartott) II. Rudolf német-római császár meghívását, s Prágába (illetve egy a várostól nem túl messze lévő kis faluba) költözött.
Prágában találkozott Keplerrel, aki a tanítványa lett, de a hírhedten goromba és rátarti ember mindenkit lenézett, aki nem volt arisztokrata származású – így Keplert is.
Alig egy éve dolgoztak együtt, amikor 1601 októberében eléggé különös körülmények között elhunyt.
Tycho Brahe halála
1601 október 13-án, az egyébként hólyag- vagy vesebetegségben szenvedő Brahe egy prágai banketten vett részt, ahol (Kepler első kézből származó beszámolója alapján) a magas rangú vendégek miatt nem akarta elhagyni a termet, hogy megkönnyebbüljön, hanem visszatartotta a vizeletét.
Hazatérése után azonban már csak nagyon nagy kínok árán tudott igen kis mennyiségben vizelni, majd tizenegy napig szenvedett. Az utolsó estén már delíriumba esett, bár olykor néhány percre magánál volt, s arra kérte Keplert, hogy fejezze be a közös munkáikat. Végül 1601. október 24-én hunyt el.
Tudatában lehetett annak, hogy nagy butaságot csinált, mert halála előtt arra kérte Keplert, hogy sírfelirata a következő legyen: “Úgy élt, mint a bölcs, és úgy halt meg, mint egy bolond.”
Néhány évtizede felmerült a gyanú, hogy higanymérgezésben halt meg, s IV. Keresztély dán király ölette meg, akinek az anyjával a pletykák szerint viszonya volt a tudósnak. Exhumálták, de nem igazolódott a gyanú, valószínűleg urémiában hunyt el.
Elismertségét mutatja, hogy a prágai Óváros téren a Szűzanya templomban van eltemetve, s Rudolf császár gyakorlatilag állami temetést adott neki.
Persze már az ókorban is volt néhány bizarr haláleset
