A trafalgari csata – amikor Anglia inváziója elmaradt
Az előzmények
A trafalgari csata, a világtörténelem egyik legfontosabb tengeri ütközete volt, amely alapvetően meghatározta a napóleoni háborúk sorsát – legalábbis a tengereken.
Napóleon korábban már dédelgetett tengeri hatalmi álmokat, de a trafalgari csata szertefoszlatta minden elképzelését. A francia császár azt szerette volna, ha a francia és szövetséges flotta felügyeli a La Manche csatornát, így a Grande Armée átkelhet Angliába és lerohanhatja III. György Angliáját.
Maga a csata a Gibraltári-szoros és Cádiz között, a névadó Trafalgar-foktól nem messze zajlott le Horatio Nelson altengernagy és Pierre de Villeneuve admirális flottái között.
A francia-spanyol flotta összesen 33 sorhajóból állt (18 francia és 15 spanyol) a brit flotta pedig 27 hajóból.
Villeneuve 1805. október 19-én futott ki Cádiz kikötőjéből, hogy Nápoly partjainál csapatokat tegyen partra, de október 21-én szembetalálta magát Nelson flottájával.
A harci értéket tekintve, a számszerűleg is nagyobb francia-spanyol flotta erősebbnek tűnt, azonban a brit haditengerészet tisztikara és legénységi állománya klasszisokkal jobb erőt képviselt ellenfeleinél, amely végül sikerre vitte a csatát.
A trafalgari csata
Hajnali 5 óra 40 perckor a britek 34 km távolságra voltak a Trafalgar-foktól északnyugatra, majd reggel hat órakor Nelson parancsot adott a csatára való felkészülésre. Villenneuve reggel 8 órakor megparancsolta a flottának, hogy térjenek vissza Cádizba, de a szél irányt váltott s ez megzavarta a tapasztalatlan tengerészeket.
Nelson 11 órakor ért Villeneuve flottájának közelébe, s 11:45-kor küldte el klasszikus üzenetét a flottájának.
Villenuve parancsára a francia-spanyol flotta észak-dél irányú vonalba sorakozott fel, míg Nelson két rajt alakított ki a saját flottájából, amelyek az egyesült hajórajt nyugatról vagyis oldalról támadták.
A nagyobbik raj az ellenfél déli részével keveredett tűzharcba, s ezt Cuthbert Collingwood tengernagy vezette a HMS Royal Sovereign fedélzetéről. A kisebbik raj, Nelson vezetésével, aki a HMS Victory fedélzetén volt, kissé északabbra támadott.
A terv kiválóan működött, a brit hajók három részre szakították a szövetséges flottát. Nelson áttörte Villeneuve vonalát, s szétszórta a francia-spanyol hajókat, de Pierre Dumoir tengernagy vezérletével a franciák 6 hajóval rátámadtak Nelsonra. Ez a támadás azonban olyan gyenge volt, hogy a britek könnyen el tudták hárítani.
Nelson halála
Eközben Collingwood szétverte az utóvédet és a csata délután 5 órakor véget ért. Fél kettőkor azonban egy francia muskétás meglőtte a brit admirálist, aki fél öt körül meg is halt, de már abban a tudatban, hogy győztek. A csata után egy vihar tört ki, amely súlyos károkat okozott a hajókban.
A francia parancsnokot a britek elfogták, s Angliába vitték, ahol részt vett Nelson temetésén is. Később Villenauve szabadon távozhatott. Hazatért, de az otthoni támadások miatt, fél évvel a csata után öngyilkos lett Rennes városában.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már a csata előtt sejtette, hogy Nelson valamilyen cselt eszel ki, s eszébe jutott az is, ami valójában történt, de az elmúlt években a brit admirális már annyi alkalommal járt túl az eszén, hogy nagyon megviselte pszichésen a vele való hadakozás.
A spanyolok admirálisa, Federico Gravina a csata után öt hónappal hunyt el, a csata során szerzett sérülései miatt.
A franciák és spanyolok összesen 22 hajót és 12 ezer embert veszítettek (4395 halott, 2541 sebesült, kb 7000 hadifogoly). A britek összesen 1600 embert vesztettek (458 halott, 1208 sebesült), s egyetlen hajó sem veszett el.
A britek egy titkos kódrendszer segítségével kommunikáltak, s ennek segítségével a többi hajó a Victory árbócán lévő jelzőzászlókból tudta mi fog következni. A zászlójelet a hajók megismételték, így hamarosan mindenkihez eljutott a parancs.
A titkos üzenet
Nelson jól érezte, hogy a csata előtt szükséges egy különleges üzenet, amely harcba hívja az embereit, így ekkor született meg az “England expects that every man will do his duty.” („Anglia elvárja, hogy minden ember megtegye kötelességét”) zászlójel és egyben szállóige.
Az előző években a francia és szövetséges spanyol valamint holland hajóhad már számos kellemetlen vereséget elszenvedett (pl. Camperdown-i csata, nílusi csata) és ezt koronázta meg a trafalgari csata, amely kialakította a brit haditengerészet legyőzhetetlenségi nimbuszát a következő másfél évszázadra. Mindez olyan jól sikerült, hogy Napóleon végleg letett a brit invázióról.
