András herceg – Nagy Lajos király öccsének meggyilkolása
András herceg
Nagy Lajos király öccse, 1333-ban került Nápolyba, ahol 15 éves korában házasságra lépett Johannával, Bölcs Róbert nápolyi király unokájával. Róbert hamarosan elhunyt, s Johanna királynő lett, de András herceg útban volt, így gyilkosság áldozata lett. Talán kellett a hely a következő férjnek – összesen négy volt.
Petrarca (a korabeli költő) véleménye alapján: ettől gonoszabbat a görög drámaírók fantáziája sem tudott kigondolni.
A gyilkosságot a Villani-krónika örökítette meg:
A teremben, ahová érkezett, többen is voltak, közöttük Jacopo Capano, akinek (a hírek szerint) viszonya volt a királynővel. A herceg gyanút fogott, de hiába próbált elmenekülni, a hálószobája ajtaját zárva találta, így könnyen el tudták fogni. Néhányan megragadták Andrást és kötelet vetettek a nyakába, majd (miután egyes hírek szerint lemeztelenítették,) a szoba kertre nyíló erkélyére akasztották fel. A biztonság kedvéért a gyilkosok egy része, alulról megrángatta a lábait, hogy biztosan megfulladjon.
A dulakodásra felébredt András herceg korábbi dajkája, Izabella, aki saját szemével látta Andrást kötéllel a nyakában a kertben. Barátokat hívott, majd a holttestet a templomba vitték és reggelig imádkoztak. A királynőt is értesítették, de ő reggelig nem hagyta el a szobáját. Reggel átment a várba, s egy hétig ott is maradt.
A dajka, az érkező magyar lovagoknak mindent elmondott – de magyarul, hogy az olaszok ne értsék.
Johanna szeptember 22-én egy levélben arról írt a firenzei köztársaságnak, hogy a tragédiát András könnyelműsége okozta, aki nem hallgatva mások tanácsára egyedül indult sétálni a parkba.
A herceg holttestét másnap Durazzói Károly vitette be Nápolyba, ahol a temetés is volt. Johanna végül október 27-én misét mondatott elhunyt férje lelki üdvéért.
A sírt időközben már áthelyezték, a jelenleg látható fehérmárvány síremléket Francesco Capece nápolyi kanonok készíttette, melyen a következő felirat olvasható:
“Andrásnak, Károly Ubert Pannonia királya fiának, a nápolyiak királyának, kit felesége, Johanna ármánya és kötele megölt, Orso Minutulo kegyessége ide elhelyezett, nehogy a király teteme temettetlen maradjon és a gonosz tett az utódok előtt el legyen temetve (födve), Berardi fia Capece Ferencz állította e sírkövet a 19. évében 1345 szeptember 17-én megholtnak”.
A pápa 1346 február 1-én a lehető legnagyobb egyházi és világi büntetést helyezte kilátásba a gyilkosok számára, s nemsokára forrongások kezdődtek Nápolyban, de nem Johanna ellen.
Március elején néhány gyanúsítottat elfogtak, majd kínvallatások következtek és kivégzések. Johanna érdekes módon nem vett részt a kivizsgálásban, azt a pápára hagyta.
Augusztus elején négy főt kivégeztek, majd november 20-án a kínvallatások után Sancia asszonyt máglyán elégették, míg anyja, Filippa a kinvallatások alatt december 29-én életét vesztette. Más résztvevő személyek mérgezés áldozatai lettek. Eközben felmerült Johanna bűnrészessége is, de ennek vizsgálata húzódott.
Nagy Lajos egyértelműen Johannát tartotta bűnösnek, s szigorú megtorlást helyezett kilátásba. Először diplomáciai úton próbálkozott, majd látva, hogy nem ér célt, 1347 júniusában elindította az első nápolyi hadjáratot.
