A király, aki halála előtt megjutalmazta gyilkosát

Oroszlánszívű Richárd szülei

„Olyan rangban születtem, amely nem ismer el felsőbb rendet, csak Istent, akinek egyedül én vagyok felelős a tetteimért; de annyira tiszták és megtisztelőek, hogy önként és jókedvűen beszámolok róluk az egész világnak. ” – Oroszlánszívű Richárd.

Aquitániai Eleonóra és VII. Lajos francia király azért váltak el, mert a király szerint, a felesége nem volt képes fiút szülni (csak két lányuk született). Így, hosszas huza-vona után 1152. március 21-én négy főpap jelenlétében, a pápa engedélyével semmisnek nyilvánították a házasságot, mert (nyílván) akkor jöttek rá, hogy közeli vérrokonságban állnak.

Eleonóra nem igazán volt kétségbeesve, hanem azonnal üzent Henrik normandiai hercegnek, hogy jöjjön és vegye feleségül – gondolom nem minden ok nélkül üzent neki.

A herceg, aki egyébként jó tíz évvel fiatalabb volt tőle, ahogyan tudott, jött is. 1152. május 18-án, a pünködvasárnap tiszteletére, már az esküvő is megtörtént, minden pompa és ceremónia nélkül.

Ennek révén Eleonóra bekerült a magyar történelembe is, hiszen új férje nagymamája Skóciai Matild, míg dédnagymamája, Skóciai Szent Margit volt, aki egyrészt Szent István királyunk másrészt Vasbordájú Edmund unokájaként született, vagyis születendő gyermekei is leszármazottai lettek első királyunknak.

Richárd születése

Richárd csak harmadik fiúként született, de születésekor már második volt, mert Vilmos nevű bátyja már korábban elhunyt, így, csak Henrik előzte meg a trónöröklési rendben.

Hatalmas (hat láb öt hüvelykes) termete a mozifilmek jellegzetes alakja, aki mindenkit legyőz, s jóságos és igazságos, igazi hős. Ezt megalapozandó, a Westminster-palota előtt egy hatalmas lovasszobor található, amely egy erős, izmos Richardot ábrázol teljes páncélzattal és fején koronával, miközben kardját győzelemre emeli. A korabeli források alapján vöröses-szőke hajú, világos szemű és sápadt bőrű volt.

Ő volt édesanyja kedvence, s bár sokat hadakozott (szó szerint is) apjával, II. Henrik is kedvelte hős fiát, akit a biztonság kedvéért azzal is zsarolt, hogy mellette álljon a harcokban, hogy Richárd édesanyját (vagyis saját feleségét) hosszú évekig fogságban tartotta. Volt rá ideje, hiszen II. Henrik az egyik leghosszabb ideig uralkodó angol király volt.

Hozzá vezethető vissza a háromoroszlános címer is, hiszen az első, 1189-ben használatos Nagypecsétjén még csak egy oroszlán volt, a másodikon már három is. Szeretett viccelődni, s egy alkalommal a szakácsot lovaggá tette, s a „Poitou grófok konyhájának hűbéri ura” címet adta neki.

Nem volt a leghűségesebb fiú (már az apjához), sem pedig közgazdasági tálentum, de az tagadhatatlan, hogy igazi katonai zseni volt, aki legendás győzelmeket aratott és szinte mindent elért, amit lehetett.

Richárd és a nők

Richárd nagyon komolyan készült a halálra, hiszen pontosan megfogalmazta már előre, hogy melyik testrészét hová temessék. Bár holtteste Fontevraud-ban nyugszik a királyi apátságban, kérésére szívét a roueni katedrálisban helyezték el, míg belsőségeit a Limousin régióban őrzik, ahol elhunyt. Fontevraud-ban nyugszik egyébként édesanyja és apja is. Úgy, ahogyan fél évezred után a Napkirály is megtervezte.

1191. május 12-én dinasztikus okok miatt feleségül vette navarrai Berengáriát, aki az egyedüli olyan angol királyné, aki soha nem járt Angliában – legalábbis akkor, amikor királyné volt, mert később azért járt ott.

Bár megnősült, a nők sohasem érdekelték különösebben, s valószínűleg törvénytelen gyermeke sem maradt. Az egyetlen nő, aki érdekelte, az édesanyja volt, akit feltétlenül tisztelt. Emiatt (már a nők iránti érdektelensége miatt) egyébként sokszor felmerül, hogy talán homoszexuális vagy biszexuális volt.

Igaz, már tizenkét éves korában eljegyezték a francia király nyolcéves lányával, aki egyébként mostohatestvére volt, hiszen Alys édesapja Eleonora korábbi férje volt, de ez a terv csak arra volt jó, hogy apjának legyen egy francia rabja, huszonöt évig biztosítékként, hogy  a franciák nem támadnak ellene. A rossznyelvek szerint a lány a király szeretője lett, s gyermeket is szült neki. Később a király, János nevű fiához akarta hozzáadni, de Eleonóra ezt nem engedte.

Oroszlánszívű Richárd halála

Richárd, Oxfordban született (csakúgy, mint János öccse), de nem biztos, hogy beszélt angolul, vagy ha igen, akkor francia akcentussal, hiszen édesanyja franciául beszélt vele.

1199 március 25-én kora este a várostrom során, egy számszeríjból kilőtt nyílvessző eltalálta a bal vállát, s a seb elfertőződött. Két hétig szenvedett, s közben édesanyja odaért, így végül, 1199. április 6-án az ő karjaiban halt meg.

Richárd, halála előtt pár nappal, maga elé idéztette az őt eltaláló Bertran de Gurdun (vagy John Sabroz, esetleg Pierre Basile – krónikája válogatja) nevű fiút, s megbocsátott neki, sőt még pénzt (a krónikák szerint 100 shillinget) is adott a számára, azonban a halála után egy Mercadier nevű kapitány elfogatta a fiút és kivételesen kegyetlen módon kivégezték.

2018-ban eladásra került az a kastély, ahol a király meghalt, s a Bordeaux-tól másfélszáz kilométernyi távolságban, északkeletre található Châlus-Chabrol körülbelül 1 millió euróért megvásárolható volt, a 15 szobával és a hihetetlen kilátással.

djp