Chopin szíve a lengyeleké, a valóságban is – egy konyakosüvegben
Frederic Chopint, a legnagyobb lengyel zeneszerzőt a Père-Lachaise-ben temették el. A temetése előtt azonban a szívét kioperálták a testéből, és egy konyakosüvegbe rakták. Ezután egyik testvére, Ludowika Varsóba csempészte ki a szoknyája alá rejtv. Jésőbb egy urnába zárták és külön eltemették a Szent Kereszt templom egy tartóoszlopába 1880-ban, az “ahol a kincsed, ott a szíved is” felirat kíséretében. Mindez azonban, (már a szív kioperálása) nem a korban szokásos ereklyegyűjtő-mánia eredménye volt, hanem magának a zeneszerzőnek a kívánsága volt. (Maria Wodzińska: Chopin, 1835)
Chopin tisztában volt egészségi állapotával, így harminckilenc évesen úgy halt meg, hogy már egy évvel korábban elkészítette a végrendeletét. Mindezt azért, mert betegesen félt attól, hogy élve temetik el, így a végrendelet megírása után egyik nővérének azt mondta: “Esküdj meg, hogy fel fognak vágni, és nem temetnek el élve“
A zeneszerző halálát, a krónikus tuberkolózis egy ritka szövődménye, pericarditis vagyis szívburokgyulladás okozta. A zeneszerző temetése azonban, egyébként is komoly fejtörést okozott, hiszen háromezren kísérték utolsó útjára, s a gyászmisén Mozart Requimje szólt. A párizsi Madeleine-templomban azonban nem volt engedélyezve a nők kórusban történő éneklése. Így végül Chopin iránti tiszteletből, az asszonyok fekete bársonyfüggöny mögött énekelhettek, a basszus szólamot pedig Luigi Lablanche énekelte, aki Beetoven és Bellini temetésén is énekelt.
Chopin szíve egyébként a második világháborúban egy magas rangú, Chopin-kedvelő SS-tiszthez került, aki 1944-ben magával vitte, s a háború után visszajuttatta a templomnak. (a Szent Kereszt-templom síremléke)
Ha tetszett a poszt – oszd meg!