Trónok harca magyar módra – Istvánok háborúja
Az előzmények
Az Árpád-ház egyik legegyedibb csatája volt, amikor egyszerre két István nevű királyunk csapatai csaptak össze, akik ráadásul mindketten III. Istvánnak tartották magukat .
II. Géza király öccsei István és László, miután összetűztek a királlyal a Bizánci Birodalomba menekültek, ahol akkortájt I. Manuel császár uralkodott, aki egyébiránt Szent Piroska magyar királyi hercegnő fia volt. A császár szerette volna kiterjeszteni befolyását Magyarországra is, így támogatta a trónkövetelőket. Amikor II. Géza némileg váratlanul elhunyt 1162. május 31-én a jog szerinti örökös a fia lett, aki III. István néven trónra is lépett és júniusban meg is koronázták. István keresztapja egyébiránt VII. Lajos francia király volt, aki keresztes hadaival éppen születésekor haladt át az országon, s akit elkísért a kor leghíresebb és talán legszebb asszonya, Aquitániai Eleonóra is.
István ekkor éppen tizenötéves volt, ahogyan kétszáz évvel később Mátyás is a trónra lépésekor. A magyarok többsége nem örült, hogy gyerekkirály ül a trónon, de szinte mindenki gyűlölte a Bizáncba menekült István herceget.
A frissen koronázott király uralma nem tartott sokáig, mert már júliusban menekülnie kellett nagybátyjai elől, s végül (az István nem igazán szerető magyarok miatt) László lépett a trónra, II. László néven. A bizánci császár jobban szerette volna, ha unokahúga férje (István) lép a trónra, s próbálta a magyarokat ideológiailag is befolyásolni. Azt vallotta, hogy az elhunyt uralkodót a régi jog szerinti módon a legidősebb férfi családtagnak kell követnie. Végül is ez így is lett, de nem az általa kedvelt István, hanem a tőle függetlenebb és magyarok által jobban kedvelt László került a trónra.
Az Istvánok háborúja
Az elhunyt király fia ekkor Pozsonyban várakozott maroknyi támogatójával együtt, de őt támogatta Lukács esztergomi érsek is, aki nem volt hajlandó megkoronázni az ellenkirályt, sőt később kiközösítette a koronázást 1163. január 27-én végül elvégző Mikó kalocsai érseket. A frissen koronázott László börtönbe záratta az esztergomi prímást, de a pápa határozott kérésére végül szabadon engedte, hogy aztán pár hét múlva újra börtönbe zárassa. Hogy Mánuelnek is megfeleljen, az öccsére bízta az ország
egyharmadát, ezzel feltámasztva a dukátus hagyományát. Mindezt kissé tovább bonyolította, hogy az új ellenkirály félév múlva, 1163 január 14-én hirtelen elhunyt (megmérgezték), s a sokkal népszerűtlenebb István került az (ellen)királyi trónra, s az ő fejére került a Szent Korona.
Minderre már régóta vágyott, hiszen már 1157 tavaszán részt vett egy II. Géza elleni sikertelen merényletben, amely miatt menekülni kényszerült. Barbarossa Frigyes udvarába menekült, s arra kérte, hogy segítsen a magyar trónt megszerezni. 1158. január 13-án Frigyes a regensburgi birodalmi gyűlésen, ahol meghallgatta II. géza követeit is, a magyar királynak adott igazat, de megengedte Istvánnak, hogy Bizáncba távozzon, ahol örömmel fogadták.
Az új III. István, aki az okleveleiben szintén III. Istvánnak nevezte magát nagyban támaszkodott a bizánciak támogatására. Ezt azonban a magyarok nem nézték jó szemmel, Európa pedig attól félt, hogy az ország elszakad a nyugati kereszténységtől, ezért az eredeti III. István komoly támogatást kapott, elsősorban a németektől. Az elhunyt Géza fia így elindulhatott Pozsonyból Fehérvár felé, hogy a két III. István végül 1163. június 19-én Székesfehérvár környékén összecsaphasson. Az elhunyt király fia sikeresen harcolt nagybátyja ellen, s végül legyőzte a csatában.
A trónkövetelő további sorsa
A nagybácsi menekülőre fogta, de egy Diós nevű faluban fogságba esett. A fiatal király azonban nagyvonalú volt, s mikor a nagybátyja lemondott a koronáról szabadon engedte. A nagybácsi Bizáncba menekült, ahol a császár segítségét kérte. Két évig trónkövetelőként élt a császár vendégeként, majd 1165 április 11-én Zimonyban a saját egykori nádora mérgezte meg egy érvágás alkalmával. Holtteste egy ideig temetetlen volt, majd hazaszállították Székesfehérvárra, ahol a Szűz Mária Bazilikában adták meg neki a végtisztességet.
Az ott töltött két év sem volt azonban eseménytelen, hiszen a trónfosztott István egy ideig Barbarossa Frigyes segítségét kereste, majd újra a bizánciakhoz fordult segítségért. Seregével betört a Szerémségbe, s Manuel támogatta ebben, azonban II. Ulászló cseh király a magyarok segítségére sietett, így a bizánci sereg visszafordult.
A császár végül kiegyezett a régi/új királlyal, aki öccsét, Bélát küldte biztosítékként a bizánci udvarba, aki ennek ellenére ismét támadásokat indított a magyarok ellen.
A fiatalabb István huszonöt éves korán hunyt el 1172. március 4-én Esztergomban, valószínűleg megmérgezték.
| Értelmetlen háborúk – Hihetetlen háborúk – Bizarr háborúk |
Ha tetszett a poszt – oszd meg!