Verne élete 2.
A színdarabok
1850 november hetedikén Nantes-ban tehát is bemutatják a darabot, ahol a város színe-java megjelenik. A siker nagy, de nem teljes, mert az apja felszínesnek tartja a darabot, így csak részben elégedett vele. A karrier azonban megkezdődik, s ennek Jules-en kívül, alighanem Bodin apó örül a legjobban.
Ez a darab nem sokat hoz a konyhára (körülbelül húsz frank a nyeresége), de az önbizalma megnő. Két újabb darabja a Tudósok és a Ki nevet rajtam? nagyon tetszik Dumas-nak, mégsem mutatja be, mert a csőd szélén áll a színháza. Ajánlást ír azonban a Gymnase színházhoz, ahol szintén nem mutatják darabjait. Jules nem veszíti el kedvét, s újabb darabot ír, a Szembekötősdit, spanyol barátjával Michel Carréval közösen, a zenét pedig Aristide Hignard szerzi, de ezt sem mutatják be.
Az első novellák
Sűrű levélváltások között apja végre megérti, hogy hiába vár Julesre, így 1851 márciusában megszünteti a támogatását, álljon a lábára. Jules egyre-másra írja a darabokat (Kastély Kaliforniában, Korunk boldogjai, Mostohafiú, Ardennes-i fogadó, Csimpánzy úr, Tizenegy napos ostrom...) de sajnos ezeket sem mutatják be.
Pénz híján elszegődik létszámfeletti segédírnoknak évi 600 frankért, reggel héttől este kilencig tartó munkaidőre. Adósságai egy részét kifizeti, de nagyon szerény körülmények között él, ráadásul semmi ideje nem marad az alkotásra.
Szerencséjére egy Pierre Chevalieur nevű földije felajánlja, hogy dolgozzon a folyóirata, a Musée da la Famille számára. Témát nem adnak, arról írhat amiről akar, így születik meg A mexikói flotta első hajói című írása, amely megtetszik a főszerkesztőnek, s újabb írást kér, majd kap Utazás a léghajón címmel.
Honoráriumából kifizeti adósságait, s új, jobb albérletbe költözik Hignarddal együtt. Újra a színház felé próbál utat keresni, így megszületik Leonardo da Vinci című verses vígjátéka, amely azonban szintén nem nyeri el a színházak érdeklődését.
Verne, a tudósok barátja
Egyre több tudóssal találkozik, gyakran felkeresi Henri Garcet matematikust, aki mellesleg unokatestvére, s megismerkedik Jacque Etienne Aragóval, aki kalandor életével, csodás kalandjaival újra lelket önt bele, Utazás a világ körül című műve pedig Jules kedvenc olvasmányává válik. Már-már kezd egyenesbe jönni, amikor Louis Bonaparte magához ragadja a hatalmat, s másra kell az energia, nem az irodalomra. Victor Hugo küldföldre menekül, Jules pedig elveszti állását.
Dumas közbenjárására Jules Seveste 1852 decemberében színházi titkárként alkalmazza a Theatre Lyrique-ben, évi 1200 frank fizetéssel, ami azonban nagyon kevés.
A színház hamarosan műsorára tűzi Szembekötősdi című darabját, mérsékelt sikerrel. Az 1853 április 21-i bemutatóval együtt harmincszor (más adatok szerint negyvenszer) játszották. Zenekíséret is van, sőt a szövegkönyvet kinyomtatják. Ezen felbuzdulva lelkesen dolgozik a Marjolaine társasága című vígoperáján, amelynek zenéjét Hignard komponálja.
Megismerkedik Elisee Reclussal, akinek segítségét utóbb számtalanszor igénybe veszi a földrajzi problémáknál, s akinek legjelentősebb művei A Föld és életjelenségei (1868), valamint A hegyek története és a 19 kötetes Új egyetemes földrajz.
Az első (kisebb) sikerek Verne életében
Hasonlóképpen barátja lesz Nadar (Gaspard Felix Tournachon), aki a fényképezés egyik úttörője Párizsban, valamint foglalkozik a repüléssel is. Léghajózási társaságot is szervez, amelynek Verne mellett tagja Victor Hugo, George Sand és az ifj. Dumas is.
Átdolgozza a Kastély Kaliforniában című művét, s véglegesíti a Martin Pazt, amelyet még a császárság előtt kezdett kidolgozni, s a Musée da la Famille le is közli. Hetekig tanulmányozza a perui indiánok életét, történelmét, s nagy szerencséjére művének illusztrációját egy perui művész Merino látja el, akit Aragonál ismer meg. A Martin Paz kevéssé sikerült, de rögtön ezután megírja a Zacharius mester című elbeszélését, amelyben már megcsillan a nagy elbeszélő.
Több rövidebb darabot, elbeszélést ír, viszonylagos sikerrel, de így is csak nehezen él meg. Szülei aggódnak, s közben szégyenkeznek fiúk miatt, aki Párizsban nyomorog, középszerű darabokat ír, s mindenes egy bulvárszínházban. Anyja titokban pénzt küld neki, de Jules nem tágít. Végül néhány napra mégis hazatér, mert Paul is hazaér egy hosszú útról, s öt év után végre találkozhatnak.
Az első kisregény
Párizsba való visszaérkezése után, azonban újra a napi robot következik, ráadásul a császárság cenzúrája minden eddiginél erősebb és erőszakosabb. Az igazgató gyakran minden munkát ráhagy, s egyre kevesebb ideje van pihenni. Kevés szabadidejében sem ír, hanem Párizs utcáit rója, s időnként még a bordélyházakat is meglátogatja amelyek sűrűn megtalálhatóak a színházak körül. A makkegészséges Jules fáradt, csüggedt, zárkózott, magányos emberré válik, aki végül arcidegzsábát kap, így (kényszerűségből) két hónapra (beteg)szabadságra mehet. Jules Dunkerque-be megy, ahol életében először látja az igazi tengert.
Egészsége hamar rendbejön, s eközben a tenger látványától megigézve megírja a Telelés Grönlandban című művét. Teljesen kipihenve tér vissza Párizsba, ahol azonban kolerajárvány dúl s ezrek halnak meg. Az áldozatok közé tartozik a színháza igazgatója is. Mindez egy nappal azután, hogy Jacques Aragó meghallgatja legutóbbi művét és szívből gratulál neki a következő szavakkal.
– Kedves fiatal barátom! Kétségtelen, hogy igazi író lett magából!
Rászakad a színház minden gondja, s nagy nehézségek árán sikerül csak új igazgatót szerezni, s ezzel Jules el is hagyja a színházat, elege van belőle.
Félretett egy kis pénzt, s csak az írással akar foglalkozni. Szenvedélyesen járja a tudományos előadásokat, s olvassa az újabb és újabb tudományos híreket. Már nem vonzza a színház, a csillogás elmúlt.
Verne magánélete – a feleség megjelenése
1856 májusában elutazik Amiens-be egy Lelarge nevű barátjának esküvőjére tanúnak, ahol találkozik a menyasszony Aimeé de Viane kisasszony nővérével, egy Honorine du Frayane di Viane lánynevű fiatal özvegyasszonnyal, aki már kétgyermekes anya is. Két napra megy, de két hét lesz belőle. Gyorsan eldönti, hogy feleségül veszi, s el akarja adni az örökségét jelentő értékpapírjait, amibe természetesen apja nem egyezik bele.
Hosszú levelezgetések árán abba viszont igen, hogy tőzsdeügynök legyen, amelyhez az ötletet Honorine bátyja adja, aki szintén ügynök. Apja 1856 decemberében (ötvenezer frankért) megvásárol számára egy tőzsdeügynökséget, illetve annak egy részét, így Fernand Eggly pénzember és tőzsdeügynök társa lesz, s 1857 január 10-én oltárhoz vezetheti Honorine-t. Az esküvőn összesen tizenketten vesznek részt, mert nem akart nagy rendezvényt. A szűkebb családon kívül – szülők és testvérek – mindössze Garcet és Hignard van jelen.
Igazából a tőzsdét csak “mellékfoglalkozásnak” tekinti, s legszívesebben írna, de a tőzsdei munka nagyon sok idejét elrabolja, időnként még éjszaka is az irodában ül. Vannak azonban nyugalmas időszakok is, például a nyár, amikor a tőzsde zárva tart, s amikor szinte egyfolytában és állandóan olvas és olvas. A tőzsdén megtapasztalja a tudomány és technika fejlődésének hatását az életre, s ezért kezd még jobban a tudomány felé fordulni figyelme. Sajnálatos (vagy szerencsés?) módon éppen akkor tőzsdézik, amikor a világban sok-sok jelentős dolog történik, amelyek mind-mind jelentősen befolyásolják a tőzsdei árfolyamokat. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) mindenkinek meg akar felelni.
Szigorú napirendet vezet be, amelyben ötkor kel, s reggel tízig olvas és tanul, majd bemegy a tőzsdére és ügynökké változik. Ott dulakodik, verekszik a tőzsdén a többi alkusz között, de ha csak teheti elszökik az írók kávéházába, így keresete csak a szűkös megélhetésre futja. Írni azonban nincs ideje.
Az első utazások Verne életében
1859 nyarán Aristid Hignard bátyja segítségével ingyenjegyet kap, Skóciába utazhat, de közben néhány napra Londonban is kikötnek. Ott éppen akkor építik a Great Eastern nevű óriáshajót, amit szintén lát. Kikötnek Liverpoolban és Glasglow-ban, majd a Hebridák és Edinburgh következik. Útközben mindent megfigyel, s nagyon sokat kérdezősködik. Nagy-Britannia egészen elbűvöli. Feltöltődve, megújulva tér haza, ahol ismét az írás felé fordul négy év szünet után.
Újra a színházat veszi célba, mint annyiszor. Előkerül az Ardennes-i fogadó, majd a Csimpánzy úr, sőt Offenbach, a fiatal, de már elismert zeneszerző újabb művet kér tőle, amire a Tizenegy napos ostrom című vígjátékot ajánlja.
A Musée da la Famille is újabb elbeszélést kér, s ő kedvenc amerikai írója Edgar Allan Poe életéről ír egy cikket, majd a léggömbökről ír egy ismeretterjesztő tanulmányt.
Két év múlva, 1861 július 2-án elindulva egy szénnel megrakott tehergőzös fedélzetén (ismét Aristid bátyja jóvoltából) eljut Skandináviába. Több norvég, svéd és dán kikötőben is járnak, de idő előtt hazatérnek, mert fia Michel megszületett. Augusztus harmadika (Michel születésnapja) jelentős változást hoz életébe, hiszen ezentúl többet kell dolgoznia, hogy megnövekedett családját eltartsa, s egyre nehezebben viseli el a felesége zsörtölődését. Nappal a tőzsdén dolgozik, éjszaka pedig a dolgozószobában rója a sorokat.
A régen várt kiugrás egyre késik, önbizalma egyre csökken, s be kell látnia, hogy néhány gyenge-közepes színdarabon kívül, csak néhány újságcikket írt egy átlagos folyóiratba. Robinson bácsi címmel egy regényen dolgozik, s jónéhány befejezetlen színdarab is lapul fiókjában.
Állandó témakeresés
Verne nem találja önmagát, s állandóan témát keres, így kerül újra (a már említett) Felix Tournachon közelébe, akit mindenki csak Nadar néven ismer. Nadar fényképész és utazó, de nem utolsósorban léghajós, aki társaságot is alapított a léghajózás elterjesztésére. Egyik kedvenc írója Poe Szenzációs utazás léggömbbel című műve olyannyira fellelkesíti, hogy elhatározza, a repülésről fog írni. Poe azonban nagyon pontatlan adatokkal dolgozik művében, ezért Verne elhatározza, ő korrektebb lesz a tudományhoz és technikához.
Mivel akkoriban a repülés mellett a különböző afrikai felfedezések is jelentős érdeklődést vonzottak, elhatározza, hogy könyve egy Afrika felett történő légi utazás története lesz. 1862 elején már javában dolgozik ezen a művön, végül mikor készen lett elviszi egy kiadóhoz.
Nem jár sikerrel, ezért egy másikhoz, majd egy harmadikhoz, majd negyedikhez … végül tizenhat kiadó után megáll. Senki nem akarja vállalni a rizikót, hogy egy új típusú könyvet kiadjon, Egy félig tudományos, félig fantasztikus művet. Egy akadna, aki honorárium nélkül kiadja, de ebbe ő nem megy bele – ez talán érthető.
Jules Gabriel Verne feladja, bár nem szokása.
Kétségbeesésében gyakran megsemmisíti kéziratait, végül Honorine az, aki ebből megment vagy háromszáz oldalnyit, s az ő biztatására (bár ő maga nem bízik benne) Jules felkeresi Párizsban Pierre Hetzelt, aki Nadar jóbarátja, s “mellékesen” híres könyvkiadó.
Hetzel megjelenése
Az 1862 szeptemberi találkozáskor Hetzel átveszi a kéziratot, majd két héttel később átdolgozásra visszaadja, de biztatja Vernét, aki éjt nappallá téve írja át művét, s ekkorra Honorine már nagyon megbánja a bíztatását.
Hetzel azonban nem akárki, nála jelentek meg Honore de Balzac és Stendhal művei, s együtt dolgozott Prosper Mérimée-vel is. Barátja Victor Hugo, Alfred Musset, George Sand és Ivan Szergejevics Turgenyev is, tehát ismer nagy írókat, sőt maga is publikál J.P. Stalh néven gyermek- és ifjúsági regényeket. Művei közé tartozik a Svájci Robinson, az Ezüst korcsolya vagy Marusja, de ír irodalmi és filozófiai tanulmányokat is. Ő is külföldre menekült a császárság elől, de 1859-ben visszatért, élt az amnesztiával. Balzac és Stendhal felfedezője nem volt tehát akárki, így biztatását Verne nagyon komolyan vehette.
Két hét nappala és éjszakája kellett az átdolgozáshoz, Jules minden idejét és energiáját erre szentelve elkészült az erőteljesen átdolgozott művel.
Az első kiadott regény
Hetzelnek nagyon tetszik a regény, s rögtön arra gondol, hogy egy előkészületben lévő folyóiratában (is) megjelenteti. A lap ismeretterjesztő és szórakoztató folyóiratnak készül, és sikerül megnyernie szerzőnek Jean Macét, a neves pedagógust, a Francia Nevelési Liga elnökét is. Verne eközben már új regényeken gondolkodik, s egy földrajzi sorozatot szeretne készíteni. Ez, úgy megtetszik Hetzelnek, hogy azonnal húsz éves szerződést kínál az írónak évi 20 000 frankkal, s ezért cserébe két kötetet kér évente. Verne természetesen elfogadta a nagylelkű ajánlatot, hiszen ezzel egy nagyon biztos, tisztes jövedelmet biztosit a családnak. Azonnal ajándékokat vásárol szeretteinek, s a tőzsdén bejelenti, hogy befejezi tevékenységét. Eközben Riou, a tehetséges festő már javában rajzolja az első regény nyolcvan illusztrációját. A szedés és nyomás után 1862 december 24-én megjelenik a mű, majd 1863. január 31-én elkezdik hivatalosan is árusítani a könyvesboltok az Öt hét léghajón című első regényét, amely példátlanul zajos sikerrel jár.
Könyvét fiatalok és idősek egyaránt mohón olvassák, a repülés és Afrika megtette a hatását, ráadásul mindezt nagyon kimért, de érdekfeszítő stílusban, a mű valóban hiteles útleírásnak tűnik, sőt sokan annak is képzelik.
Megjelenik a tudományos-fantasztikus irodalom első kötete.
Jules Gabriel Verne híres emberré válik, s ami még fontosabb, most már valóban ÍRÓ!