VLAN-ok és alinterfészek kezelése a gyakorlatban
Alapfogalmak
VLAN: olyan virtuális hálózatok, amelyek segítségével az azonos hálózatban szereplő gépeket is el lehet egymástól különíteni, hogy ne tudjanak egymással közvetlenül kommunikálni. A VLAN-oknak azonosító számuk és nevük van; alapértelmezés szerint minden eszköz az 1-es sorszámú (un. felügyeleti VLAN-ban) van.
interfész: olyan port, olyan csatlakozási pont a hálózati eszközön, amely rendelkezik IP-címmel. Normál esetben egyetlen IP-címmel, amely alapértelmezés szerint, egyetlen VLAN forgalmát engedi át.
trunk: olyan port-beállítás, amikor több, vagy minden VLAN forgalmát kezeljük, átengedjük.
VTP: olyan hálózati szolgáltatás, protokoll, amelynek révén nem kell minden hálózati eszközt külön-külön konfigurálnunk a VLAN-ok szempontjából. Elegendő egyetlen egy eszközön megtenni a szükséges lépéseket. A többi eszköz automatikusan átveszi a beállításokat – szükséges, hogy az eszközök között trunk kapcsolat legyen
alinterfész: abban az esetben, ha egy porton több IP-címet szeretnénk használni, alinterfészeket (tulajdonképpen virtuális interfészeket) kell használnunk, amelyeket egy-egy VLAN-hoz köthetünk és külön IP-címet kaphatnak
beágyazás: a különböző VLAN-okhoz tartozó forgalmat el kell egymástól különítenünk, ezért egy címkét kapnak, amely a VLAN-azonosítója. Ennek használatához az alinterfészen ki kell adnunk az ENCAPSULATION parancsot, amely révén az alinterfész képes lesz arra, hogy az adott VLAN forgalmát kezelje (de csak azt).
A VLAN-ok és alinterfészek kezelése sok esetben nagyon fontos szerepet játszik, hiszen optimalizálásra és a költséghatékonyság növelésére ad lehetőséget.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!