Az IP-címek és hálózati maszkok és VLAN-ok használata a Packet Tracerben!
Az IP-címek és hálózati maszkok alapfogalmai
IP-cím: olyan logikai azonosító, amely a számítógépek azonosítását teszi lehetővé, adott számítógépes hálózaton belül – s többféle szempontból is csoportosíthatjuk (pl. címtípusok, címosztályok …)
címtípusok: az IP-címeket eredetileg 32 biten ábrázolták (IPv4), amelyet négy darab 8 bites csoportra (oktet) osztottak, s csoportokat pontokkal választották el, de a számítógépek számának rohamos növekedése miatt bevezették a 128 bites (IPv6) ábrázolást, amelyben a 16 bites csoportokat kettősponttal választják el
IPv4: az egyszerűség kedvéért a 32 bites ábrázolásmód helyett az egyes csoportokat tizes számrendszerbe átváltva szoktuk kiírni, de a ponttal való elválasztás megmaradt (pl. 192.168.0.1) – jellemzően ezt használjuk a mindennapi életben
IPv6: az egyszerűbb írásmód kedvéért a 128 bites ábrázolásmód helyett az egyes csoportokat a tizenhatos számrendszerben szoktuk kiírni, s egyéb rövidítési eszközöket is szoktunk alkalmazni – viszont nem minden eszköz ismeri az IPv6 ábrázolásmódot (pl. 2001:510:230:11:0:0:C200:1968)
E posztban a következőkben csak az IPv4-ről beszélünk!
Az IPv4 címek
címosztály: az IPv4-típusú IP-címeket 5 osztályba soroljuk, annak alapján, hogy milyen célra szeretnénk őket használni; ezeket az osztályokat az ABC-betűivel jelöljük, s az első oktet értéke határozza meg, hogy egy IP-cím hová sorolandó
- A-osztály: nagyon sok számítógépet tartalmazó hálózatok (az első oktet értéke 0-127 között lehet)
- B-osztály: viszonylag sok gépet tartalmazó hálózatok (az első oktet értéke 128-191 között lehet)
- C-osztály: relatíve kevés gépet tartalmazó hálózatok (az első oktet értéke 192-223 között lehet)
- D-osztály: a csoportos címzésre szolgáló címtartomány (az első oktet értéke 224-239 között lehet)
- E-osztály: speciális célokra, fejlesztési kísérletekre fenntartott címtartomány (az első oktet értéke 240-255 között lehet)
A hétköznapi életben jellemzően az A, B, és C osztályú hálózatokkal találkozunk
hálózati maszk: olyan 32 bites, 4 oktetre bontott bináris számsorozat, amely azt mutatja meg, hogy a 32 bitből, hány azonosítja a hálózatot (ezek a netbitek – ezeket egyesekkel jelöljük) és mennyi a hálózatban szereplő eszközt (ezek a hostbitek ezeket nullákkal jelöljük); alapértelmezés szerint az A-osztályban a netbitek száma 8, a B-osztályban 16, a C-osztályban 24; természetesen az egyszerű írásmód kedvéért a tizes számrendszerbe átváltva használjuk őket (pl. 255.255.255.0 a C-osztály alapértelmezett hálózati maszkja). Azok a számítógépek vannak azonos hálózatban, amelyek esetében megegyezik az IP-cím első annyi bitje, amennyi a hálózati maszkban a netbitek száma – ők közvetlenül tudnak egymással kommunikálni
VLAN: olyan virtuális hálózatok, amelyek segítségével az azonos hálózatban szereplő gépeket is el lehet egymástól különíteni, hogy ne tudjanak egymással közvetlenül kommunikálni. A VLAN-oknak azonosító számuk és nevük van; alapértelmezés szerint minden eszköz az 1-es sorszámú (un. felügyeleti VLAN-ban) van.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!