Az admirális, aki tengeribeteg volt – Horatio Nelson
Nelson gyermekkora
Minden idők egyik leghíresebb tengerésze Horatio Nelson, a trafalgari csata hőse és győztese, s egyben áldozata is volt.
Nelson 1758. szeptember 29-én született az angliai Norfolk grófság egy Burnham Thorpe nevű kis falujában Edmund Nelson tiszteletes tizenegy gyermeke közül hatodikként. Nevét édesanyja nagybátyja, Horace Walpole után kapta, aki az első “angol miniszterelnök”-ként emlegetett Robert Walpole fia volt.
A kisfiú az iskolái után 12 évesen jelentkezett a haditengerészethez, így pályafutása 1771. január 1-én kezdődött a HMS Raisonnable fedélzetén. Ebben bizonyosan közrejátszott, hogy a fregatt kapitánya, Maurice Suckling kapitány, édesanyja egy másik nagybátyja volt.
A kapitány az unokaöccsét tengerészkadétté léptette elő és elküldte tiszti képzésre, de hamar kiderült, hogy Nelson tengeribetegségben szenved.
Suckling kapitány hamarosan a haditengerészet felügyelője lett, így tovább tudta segíteni a pályafutását.
Egy év sem telt el, amikor egy kereskedelmi hajóra helyezték át, hogy tapasztalatokat szerezzen, Jamaicában és Tobagóban is járt.
A fiatal Nelson
1773-ban Constantine Phipps az Északi-sark felé vezetett egy expedíciót, amelynek a fiatal Nelson is részese akart lenni, s nagybátyja segítségével sikerült a HMS Carcass fedélzetére kerülnie. Az expedíció csak részsikert ért el, az Északi-sarkhoz tíz foknyi közelségbe került. Valójában utat kerestek India felé nyugati irányban.
A hírek szerint a fiatal Nelson csak a szerencséjének köszönhetően élt túl egy jegesmedvetámadást – éppen be tudott húzódni egy hasadékba a támadó medve elől.
1775. február 19-én átesett az első tűzkeresztségen is a HMS Seahorse fedélzetén, amikor Mysore szultánjának két hajója támadta meg őket – persze ez csak egy kisebb összecsapás volt. Nelsont 1777-ben a Nyugat-Indiákra küldték, ahol az amerikai függetlenségi háborúban hamarosan átesett az igazi tűzkeresztségen is.
1779-ben, amikor minden idők leghíresebb tengerésze, James Cook kapitány az életét vesztette, Nelson pedig megkapta első kapitányi kinevezését a franciáktól frissen zsákmányolt HMS Hinchinbroken fregatton.
1780-ban már Nicaraguában harcolt, ahol az akció ugyan sikertelen volt, de ő dicséretet kapott, azonban egy súlyos betegség (valószínűleg malária) támadta meg. Egy évig tartott, amire teljesen felépült, majd visszatérve a HMS Albermale fregatt parancsnokságát kapta meg, amellyel az amerikai függetlenségi háborúban is harcolt.
Nelson házassága
Volt egy sikertelen küldetése a Turks-szigeteken, majd Antigua közelében a HMS Boreas fregatt parancsnoka lett. Kellemetlen kalandba keveredett négy amerikai kereskedelmi hajóval, de végül felmentették. Az eljárás nyolc hónapja alatt azonban megismerkedett egy helyi ültetvényes özvegyével, Frances ‘Fanny’ Nisbettel, akit 1787. március 11-én feleségül is vett. Az esküvői szertartáson III. György angol király harmadik fia volt az esküvői tanúja, Vilmos herceg, aki később IV. Vilmos néven angol király is lett, közvetlenül Viktória királynő előtt.
Ezután néhány évig pihentették, majd XVI. Lajos kivégzése után visszahelyezték aktív szolgálatba. A HMS Agamemnon parancsnokaként egy sor győzelmet aratott, s a hajón együtt szolgált vele mostohafia, Joshua Nisbet is.
Ekkor küldték a Földközi-tengerre, a Nápolyi Királyság védelmére, ahol találkozott Emma Hamiltonnal, az idős nápolyi brit nagykövet feleségével. A nő eredetileg prostituált volt, majd Sir William Hamilton felesége lett, s egyúttal Mária Karolina kirányné (Mária Terézia tizenharmadik gyermekének) bizalmasa is.
1794-ben egy korzikai csatában, a Calvi erőd ostromakor súlyos arcsérülést szenvedett, s elveszítette a jobb szemét. Sikerei elismeréseként 1796-ban hajóraj-parancsnokká nevezték ki, s mivel hajóját javításra küldték Angliába, megkapta a HMS Captain parancsnokságát.
1797. február 14-én látványos és vakmerő akciót hajtott végre, s ezzel győzte le a spanyolokat a Cape St. Vincent-i tengeri ütközetben. Két hajót is megadásra kényszerített, s személyesen is az elfogott hajókra lépett. A tekintélye jelentősen megnőtt, s másnap a Bath-rend lovagjává ütötték.
Ellentengernaggyá léptették elő, amely a kilencedik legmagasabb rang volt a haditengerészetnél. Néhány hónap múlva azonban súlyos veszteség érte, hiszen egy muskéta eltalálta a jobb karját, amelyet amputálni kellett. A sebesülés miatt időlegesen szolgálatképtelenné vált,s feleségével Ipswichbe költöztek.
Nelson szeretője
Fél év múlva azonban visszatért és 1798. augusztus 1-én Abukír előtt tönkreverte a franciákat, amely miatt Napóleon serege Egyiptomban rekedt. A győzelem nyomán Nelson báróvá emelték, ő lett a “nílusi báró”. Nelson azonban csalódott volt, hiszen a hadisikerek miatt (az egyénként arisztokrata származású parancsnokát) Jervis tengernagyot brit gróffá, Arthur Wellesleyt (aki egyébként szintén arisztokrata volt) később herceggé emelték.
1798-ban azonban, miután segített IV. Ferdinándnak és Mária Karolinának elmenekülni, újra előléptették és Ferdinánd király Bronte hercegévé emelte. Az admirális azonban szó nélkül tűrte, hogy Nápoly visszafoglalása után vérenzés induljon el, így az Admiralitás hazarendelte őt.
Közben újra találkozott Lady Hamiltonnal, aki hamarosan a szeretője lett, majd Angliába is követte, hogy nyíltan együtt éljen vele. Pontosabban hármasban éltek, hiszen ott volt Lady Hamilton féje is. A kapcsolatból hamarosan egy lány is született, Horatia Nelson.
A botrányok miatt az Admiralitás inkább a tengerre küldte Nelsont, addig sem volt Lady Hamiltonnal.
Csaták és győzelmek
1801. január 1-én altengernaggyá léptették elő, majd április 2-án részt vett a koppenhágai csatában, amikor ellentmondott parancsnokának, Sir Hyde Parker flottaparancsnoknak, de jelentős győzelmet aratott. Májusban már a Balti-tengeri brit flotta főparancsnoka lett, s május 22-én vikomti rangra emelték.
Napóleon megszállni készült a brit szigeteket, de 1801. október 22-én a franciák és britek fegyverszünetet kötöttek. Nelson hazatért Angliába, s rossz egészségi állapota miatt pihenni kényszerült. A Hamilton-párral utazgattak Angliában és Walesben, majd megvásárolt egy udvarházat, ahol Lady Hamiltonnal élt. A volt kurtizán így megosztotta életét férje és Nelson között.
Az amiensi béke azonban nem volt tartós, így hamarosan újabb összecsapások voltak, s Nelson újra tengerre szállt. Közben újabb elismerésként az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta.
1804. április 23-án újra előléptették, majd némi hadakozás után újra megromlott az egészsége. Hazatért, de szeptember 13-án az Admiralitás újra berendelte, s miközben a kihallgatására várakozott, találkozott Arthur Wellesley gróffal (a későbbi Wellington herceggel). A korszak két kiemelkedő hősének egyetlen találkozása volt ez, ahol egy ideig el tudtak beszélgetni.
A trafalgari csata
Nelson parancsot kapott a francia-spanyol flottával való szembeszállásra. Villeneuve tengernagy flottája eközben Cádizban gyülekezett. Nelson tengerre szállt, s 1805. október 21-én megütközött a francia-spanyol flottával a Trafalgar-fok közelében.
Az ütközetet megnyerte, de őt magát egy francia muskétás eltalálta a francia hajó árbockosarában ülve, mintegy 15 méterről. A golyó átment a tüdején és a gerincében állt meg. A tengernagy három óra múlva abban a tudtaban halt meg, hogy győztek, bár még nem volt teljesen vége a csatának. A gyilkos puskagolyót jelenleg a Windsor-kastélyban őrzik.
Számos különböző beszámoló létezik Nelson haláláról, és három egyetért abban, hogy Nelson utolsó szavai a „Hála Istennek, megtettem a kötelességemet” voltak.
A tengernagy nem akarta, hogy a tengerbe temessék, így egy brandyvel töltött hordóba helyezték el. A legenda szerint a tengerészek az út során leitták róla a brandyt, makarónit használva szívószálként, de ez nem igaz, a hordót fegyveres őrizet alatt tartották egészen hazáig.
A tengerészek ennek ellenére ma is úgy hívják az illegális italozást, hogy „Tapping the Admiral” („csapra verjük a tengernagyot”).
Nelson állami temetésben részesült, amelyet a királyi család tagjain kívül csak kivételes személyek kaphattak. A fakoporsóját a nílusi csatában elfogott egyik francia hadihajó főárbocából faragták ki, a kőszarkofág pedig eredetileg Thomas Wolsey számára készült, de VIII. Henrik elkobozta tőle és a királyi kincstárba helyezte el. III. György király, a tisztelete jeléül felajánlotta Nelson számára, akit a Szent Pál-székesegyházba helyeztek örök nyugalomra.
Nelson felesége 1831. május 4-én halt meg, s haláláig hű maradt férje emlékéhez, pedig amikor Nelson kapcsolatba kezdett Lady Hamiltonnal, kizárta őt életéből.
Az admirálisnak nem született törvényes gyermeke, egyetlen törvénytelen lánya pedig Philip Ward kenti tiszteletes felesége lett, akinek 9 gyermeket szült.
Nelson nevét öt hajó viselte a Királyi Haditengerészetben, kettő Lord Nelson néven, három pedig HMS Nelson néven szerepelt.
