Hadik András berlini huszárcsínye – amikor egész Európa a poroszokon nevetett
Az előzmények
A fiatal magyar királynő, Mária Terézia, egyik legtehetségesebb tábornoka volt Hadik András. Hadik 1757. október 16-án megráncigálta a korszak egyik legnagyobb uralkodójának, Nagy Frigyesnek a bajuszát is.
Apja balszerencsés halála után, Mária Teréziát nehezen ismerték el magyar uralkodónak, s a császári címet is ki kellett adniuk a Habsburgoknak a kezükből. A száli törvények alapján nő nem uralkodhatott. Ezért nem lehetett bő egy évszázaddal később Viktória királynő Hannover uralkodója sem.
Mária Terézia 1748-ban elvesztette Sziléziát, de ebbe nehezen tudott belenyugodni, ezért az aacheni béke megkötése után nyolc évvel, hadat üzent a poroszoknak. Revansot akart az osztrák örökösödési háborúban elszenvedett vereségért. A porosz király, Nagy Frigyes már 1756 őszén elfoglalta Szászországot, majd néhány hónap múlva Csehországba is betört. Közben Mária Terézia oldalán belépett a háborúba Franciaország, Oroszország és Svédország is.
Ennek (is) eredményeképpen Kolín mellett Daun tábornok jelentős vereséget mért a porosz hadakra, így Nagy Frigyes visszavonult Sziléziába. A franciák, oroszok és osztrákok vérszemet kaptak, s a porosz hadsereg megsemmítésére törekedtek.
A berlini akció terve
Eközben Hadik András, aki tehetsége révén az osztrák örökösödési háborúban alezredesből tábornok lett, Lotharingiai Károly Sándor megbízásából egy különleges akcióba fogott.
Az ötletet Lotharingiai Károly Sándor vetette fel, s Hadik azonnal helyeselte, sőt ő maga ajánlkozott a végrehajtására. Közben azonban megbetegedett, így néhány hétig nem tudott foglalkozni az üggyel.
Végül a hadjárat szervezéséhez 1757 szeptember végén fogott hozzá, egy összesen 5100 fős hadtesttel (900 gyalogos, 2100 határőr, 1000 német lovas és 1100 huszár) és 2100 lóval valamint néhány (2 db háromfontos és 4 db hatfontos) ágyúval, amely haderő azonban hamarosan még tovább fogyott. Amikor elhagyta a Branderburg határán lévő Elsterwerdát, egyik tábornokát, Kleefeldet, ott hagyta egy 1540 fős utóvéddel (240 német lovas, 300 huszár és 1000 határőr) valamint 2 db hatfontos ágyúval, hogy biztosítsa számára a visszafelé utat. Ez 1757. október 11-én volt.
100 huszárt kisebb csoportokban az egyes menetállomásokon tervezett hagyni, az összekötettés biztosítására. A továbbhaladáshoz összesen 3460 embere maradt.
A következő öt napban, Hadik látszólag minden különösebb cél nélkül manőverezett, de ha már éppen ott járt, akkor elpusztította Buchholzban Nagy Frigyes egyik legfontosabb fegyvergyárát és megsarcolt néhány brandenburgi városkát.
Újházy ezredest a bal szárny biztosítására rendelte ki 300 emberrel, aki e célból Golssenen, Baruthon és Gross-Beeren is áthaladt, s ha már ott volt, meg is sarcolta a városokat. E kisebb hadtestnek az egyik részét gróf Gvadányi József kapitány vezetette, a későbbi neves író. Hadik a fősereggel Lübeckbe menetelt, mintha Frankfurt lett volna a cél, s eközben érte el Buchholzot. Az ott lévő fegyverkészítő gépeket leromboltatta. 230 bombát, 800 tarack-gránátot, 1900 ágyúgolyót és 25 rézgolyóformát Lübeckbe szállított, az ott talált készletek legnagyobb részét pedig a Spreebe dobatta, közöttük 2000 bombát és számtalan tarackgránátot.
Október 15-én már a főváros határában jártak, azért a seregét két részre osztotta.
Hadik András berlini huszárcsínye
Újházi ezredest Beeskownál átküldte a Spree másik partjára, hogy Berlin Potsdam felé nyíló kapuját támadja meg. Ő maga a folyó bal partján nyomult előre az erdőségekben.
Közben azonban október 12-én Nagy Frigyes is értesült arról, hogy Hadik Berlin felé tart és nagy erőket mozgósított az elfogására.
A berliniek október 14-én értesültek a magyar huszárok közeledéséről, de általános vélekedés volt, hogy nem fognak Berlinig eljutni, s ezen a véleményen volt Rochow altábornagy is, a várőrség parancsnoka. Berlint ekkortájt egy 14 lábnyi magas kőfal vette körül, vagyis joggal bízhatott az erejében.
Ráadásul a városban összesen 5521 embere volt, bár nem a legjobb összetételben, hiszen a rangban legfiatalabb hadnagya 77 éves, az életkorban legfiatalabb pedig 43 éves volt. A városban számos ágyú volt, de csak 8 tüzér, akik összesen két ágyút tudtak egyszerre üzemeltetni. A lovak hiánya olyan nagy volt, hogy a sörhordó lovakat akarták hátaslóként használni.
1757. október 16-án reggel azonban meggyőződhettek arról, hogy a magyar huszárok valóban odaérkeztek, mert egy kisebb porosz csapat találkozott velük.
Hadik és Újházy két oldalról közelítették meg a város falait. Hadik a nagyobb sereggel a sziléziai kapu közelében az erdőben rejtőzött el, míg Újházy a potsdami kapunál támadt rá egy kisebb hadtestre. Rochownak valami gyanús volt, mert Zitzewitz alezredest 500 fővel kiküldte a vidék átkutatására, aki megpillantott néhány erdőben rejtőzködő huszárt.
A városban azonnal rémhírek terjedtek el, s a királyi udvar menekülésre készült. A főolgármester, a négy polgármester valamint két tanácsos a palotába ment, ahol azonban már senkit nem találtak, mert az egész udvar Finckenstein miniszterrel tárgyalt a teendők miatt.
Közben Hadik követeket küldött Geiszt huszárszázados vezetésével, akik 300.000 rajnai tallér shadisarcot követeltek egy órán belül, valamint a városi tanács négy tagját kérte túszként.
A hadizsákmány
A városi tanács és Rochow kitérő választ adtak, így Hadik az ostromágyúkkal betörte Berlin kapuját és egy rövid küzdelemben megadásra kényszerítette az egyébként igen rosszul felszerelt várőrséget. (Ez kicsit gyorsabban ment, mint a törököknek némely magyar vár)
A királyi család és a katonaság jelentős része elmenekült Spandauba, Rochow pedig azért könyörgött, hogy Hadik kímélje meg a várost.
Hadik nem is akarta a várost lerombolni, de a hadisarcot 500.000 tallérra emelte, s a katonái számára, amiért nem fosztogathattak, még 100.000 tallért követelt.
Közben megtudta, hogy a porosz erők Desseaui Móric vezetésével előző nap már az Elbán is átkeltek, így alig nyolc órát adott a pénz összegyűjtésére.
Ha ez nem is sikerült, azért 235.000 tallért (160.000 készpénzben, 50.000 tallér váltóban és a csapatoknak 25.000 tallér készpénzben) mégis zsákmányolt. Emellett lovakat, ellátmányt és egy tucatnyi Berlin címerével ellátott hímzett kesztyűt, amelyet Mária Teréziának szánt. (egyes hírek szerint a poroszok 24 balkezes kesztyűt adtak)
A zsákmányt 9 kocsi szállította át Hadik táborába, amelyet 28 ló húzott.
A hazatérés
Hadik serege így összesen alig 24 órát töltött a porosz fővárosban, majd 1757. október 17-én este, mielőtt Seydlitz tábornok huszárezrede megérkezett volna, ők két órával korábban már távoztak is. Az ő lovaik kipihentek voltak, a poroszok lovai az erőltetett menettől teljesen kimerültek, így esély sem volt arra, hogy utolérjék a magyarokat.
Öt napos erőltetett menetben elérték a Habsburg főerőket, így már nem fenyegette őket Nagy Frigyes serege. Közben még arra is volt erejük és idejük, hogy az Odera melletti Frankfurt városát 30.000 tallér erejéig megsarcolja.
Hadik serege összesen 88 embert és 57 lovat veszített, miközben 426 porosz foglyot (közöttük egy alezredest, egy őrnagyot és 11 egyéb főtisztet) ejtett, hatalmas pénzösszeget zsákmányolt és hat porosz lobogót is szerzett. A fiatal királynőtől a Mária Terézia-rend nagykeresztjét kapta. A hétéves háború után grófi címet és hatalmas földbirtokot is. A felajánlott 3000 aranydukátot visszautasította, illetve átadta katonáinak.
Ez a kis akció éktelen dühöt és szégyenérzetet váltott ki Nagy Frigyesből, aki amúgy rendkívül büszke volt a hadsegére – Hadik András berlini huszárcsínye ebbe az elképzelésbe nem fért bele.
