A valaha volt legnagyobb vihar Angliában
Az előzmények
A valaha volt legnagyobb vihar a Brit-szigeteken 1703. november 24-től 1703. december 2-ig tartott (a régi időszámítás szerint, hiszen Angliában akkor még nem vették át a Gergely-naptárat, csak fél évszázaddal később).
Elsősorban a Brit-szigetek déli részét és az Angol-csatornát érintette. A barométer 973 milibarra esett (William Deham mérte Dél-Essexben), de nem elképzelhetetlen a 950 milibar sem. Ekkor foglalkozott első ízben igazán nagy mértékben az újságírás az időjárással. Külön kiadványokat és röplapokat adtak ki az eseményekkel kapcsolatban. A börtönből frissen szabadult Defoe-t is megihlette, s 1704 júliusában mutatta be The Storm (Vihar) című művét, amely az első komolyabb írása volt. (Goodwing Sands metszete)
A legerősebb november 26-án és november 30-án volt, amikor az emberek ki sem mertek merészkedni az otthonukból, mert a téglák, cserepek és kövek hullottak a házaikból. A vihar után a cserepek ára közel háromszorosára drágult.
A valaha volt legnagyobb vihar Angliában
November 30-án egy hatalmas dagály is társult a viharhoz, amely miatt tizenhárom hadihajó elsüllyedt 1300 fővel a fedélzetén. Gyakorlatilag az összes temzei hajó megsemmisült vagy megrongálódott. Az árvíz következtében csak Londonban 22 ember fulladt meg, s 21 halt meg és 200 fő sebesült meg a törmeléktől.
A fák százezreit tépte ki a vihar, s Temzén közel 700 hajó torlódott össze a London Bridge-nél. Ennek révén a vihar jelentősen beleavatkozott a spanyol örökössödési háborúba, hiszen az angolok nagyon sok hajót és embert vesztettek.
Londonban 2000 kémény dőlt le, a Westminster-apátság ólomtetejét a szél lesodorta, Richard Kidder püspök és felesége a saját ágyában halt meg. Rájuk szakadt palotájuk teteje, Anna királynő, az utolsó Stuart-uralkodó pedig a St. James palota pincéjébe menekült.
A vihar több ezer juhot és szarvasmarhát kapott fel a levegőbe, egy hajót pedig 250 méterre a víztől találtak meg, addig sodorta az árvíz. Összesen 400 szélmalom semmisült meg teljesen az óriási széltől.
A pár évvel korábban (1698. november 14-én) átadott 120 láb magas Eddystone világítótorony (Plymouth) összedőlt november 27-én, hat embert temetve maga alá, köztük a tervezőjét és építőjét is (Heny Winstanley) is, aki éppen ott tartózkodott. (Goodwing Sands metszete)
A vihar csúcspontján akár 150 km/h sebességű is lehetett, s végül csak december 2-án kezdett csendesedni a szél. Legalább 8000 ember halt meg (de akár 15 ezer áldozat is lehetett), a kárt pedig 2 millió fontra becsülték – akkori árfolyamon.
A kormány december 16-át nemzeti gyásznapnak nyilvánította, 1704. január 19. pedig a böjt napja lett – emlékezés a halottakra.
Más esetekben az elsüllyedt hajók kincseket is rejtettek.
