A Marco Polo-hídi incidens

Az előzmények

A Marco Polo-hídi incidens a Japán Császári Hadsereg és a kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg közötti összecsapás volt, amely a második kínai-japán háború kezdetét jelölte.

Japán nagyhatalommá akart válni, s ebben Kína uralmára is szükség volt. Az 1890-es években legyőzték a kínaiakat egy háborúban, s elfoglalták Koreát is. Hamar beszivárogtak Mandzsúriába, ahol gazdag szén- és egyéb ásványkészleteket voltak, majd elkezdték az ipart fejleszteni.

Erre az 1895-ös simonoszeki béke adott lehetőséget, de az 1904-05 közötti orosz-japán háború is javította az esélyeiket. Később, az első világháború végén, megszerezték a német távol-keleti gyarmatokat, az un. santungi területeket is.

Kína ekkortájt belső harcoktól gyengült meg, s a császárság is megbukott. Japán azonban visszahozta  Pu Ji-t az utolsó császárt, s báburalkodót csinált belőle, majd amikor már az ő uralmuk alatt állt Mandzsúria, elkezdtek tovább is terjeszkedni.

Egy korábbi (a boxerlázadást követő 1901-es) egyezmény alapján a Kínában képviselettel rendelkező országoknak joguk volt kisebb létszámú csapatokat állomásoztatni az országban, hogy a vasútvonalakat és tengerparti érdekeltségeket felügyelhessék.

A Marco Polo-híd

A Peking melletti Wanping városában jelentős létszámú japán és kínai katona is állomásozott a Marco Polo-híd (vagy Lugou-híd) közelében. A japán oldalról Mutagucsi Renja ezredes vezette a katonákat, akik a Jongding folyón átívelő, 265 méteres, stratégiai fontosságú hidat őrizték.

Ez a híd kötötte össze az északkeleti területeket és a Kuomintang által uralt déli területeket, s itt haladt el a Wuhant Pekinggel összekötő vasút is. A körülbelül 15.000 fős japán sereg jelentős része itt tartózkodott, akik 1937 júniusától folyamatosan járőröztek a Wanping-erőddel szemben fekvő hídfőnél. A japán sereg háromszor akkora volt, mint amekkorát az egyezmény engedélyezett, de a kínaiak nem igazán merték ezt szóvá tenni, csak azt kérték, hogy a japánok jelezzék, ha a katonák gyakorlatozni fognak, a lakosság megnyugtatása érdekében.

Ezt a japánok megígérték, sőt a kínai parancsnok, Dzsi Csing-ven kérésére a gyakorlatokat július elején be is szüntették.

Úgy tűnt a helyzet normalizálódik, amikor egy váratlan incidens történt.

A Marco Polo-hídi incidens

1937 július 7-én este tíz óra környékén egy szokásos éjszakai lövöldözés kezdődött, majd a meglepettt kínai helyőrség viszonozta a tüzet, támadásnak vélve a lövöldözést. 23 óra körül egy Shimura Kikujiro nevű közlegény nem tért vissza a posztjára, ezért felettese Kijonao Icsiki őrnagy jelezte ezt Mutagucsi Renja ezredesnek.

A japánok azt hitték a kínaiak foghatták el, s felhívták telefonon Csi Hszing-ven ezredest, kérve, hogy megkereshessék a katonájukat Wanpingban. Ezt a kínai ezredes elutasította, így a japánok emberrablással és gyilkossággal vádolták meg a kínaikat. Éjjel 11:40 körül a japán hírszerzés kereste meg a kínai hadsereg parancsnokát, de őket is visszautasították. A kínaiak közölték, hogy majd ők megkeresik, de egy japán tiszt elkísérheti őket.

Ez nem tetszett  japánoknak, így két órával később felhívták Csin tábornokot, s közölték, hogy ha nem engedik a keresést, akkor ostrom alá veszik a várost.

Egy japán dandár hat tüzérségi ágyúval és egy géppuskás századdal elindult a város felé, így a kínai tábornok engedélyezte hogy két japán katona belépjen a városba. Ez a döntés azonban már elkésett, mert a japánok hajnali öt órakor tüzet nyitottak a városra. Egészen délutánig folytak a szórványos harcok, s kétszakasznyi kínai katona halt meg az összecsapásokban.

A következmények

Délután a japánok ultimátumot küldtek, amelyet a kínaiak nem fogadtak el, így este hat órakor a város újra tűz alá került. Három órányi harc után a japánok elfoglalták a hídat, de Csi Hszing-ven ezredes éjfélkor kínai támadást rendelt el a visszaszerzéséért. Összesen 150 katona támadta a hídat, s minden hídon tartózkodó japánt megöltek – július 9-én reggel hatra a híd újra kínai kézen volt.

Aznap előkerült az eltűnt katona is, így a japán hírszerzés megállapodott Csin tábornokkal a fegyverszünetről. Ezt azonban Kavabe Maszakazu vezérőrnagy nem vette figyelembe, s három órán keresztül ágyúzta a várost

Az incidens híre eközben eljutott Tokióba is, ahol kormányülést tartottak, s némi latolgatás után 12-én már 20.000 japán katona és 100 katonai repülőgép tartózkodott a térségben. Aznap ráadásul szívrohamban meghalt Tasiro Kanicsiro altábornagy, s utódja, Kacuki Kijosi újra ágyúztatta a várost. Ennek hatására Csang Kaj-sek hadba hívta a kínaiakat és lassan kezdetét vette a nyolc évig tartó második kínai-japán háború.