Egy lengyel királynő, aki magyar volt – Hedvig két házassága
Hedvig első házassága
Persze erről nem igazán kérdezték meg Hedviget, aki már négyéves korától Habsburg Vilmos jegyese és kijelölt férje volt, a sponsalia de futuro törvénye értelmében. Ez a házasság azonban még “nem végeztett be“, vagyis nem hálták el, így a lengyel nemességet kevéssé érdekelte.
Hedviget így 1384. október 16-én Krakkóban lengyel uralkodóvá koronázták. (a fenti képen)
Hamarosan Krakkóba érkezett azonban a tizenötéves Habsburg Vilmos, aki minden ékszerét, kincsét magával hozta. Hedvig boldogan találkozott vele – hiszen már évek óta a ‘férje’ volt. Jan Długosz lengyel történetíró szerint Hedvig “újra és újra lejött a várból a lovagok és lányai körmenetében a krakkói Szent Ferenc kolostorba, és ugyanennek a kolostornak a refektóriumában táncokkal vigasztalta magát az említett osztrák herceggel, de nagyon szerényen és a legnagyobb mértékkel.”
Néhány ilyen találkozás után fülig szerelmes lehetett a fiatal osztrák hercegbe, de ahogyan a történetíró mondta: “az ettől a szövetségtől nagyon vonakodó lengyel főurak erőfeszítései és parancsára szégyenletes és sértő módon eltávolították, és mind a kastélyból, mind a hálószobából kiűzték, és nem engedték, hogy az említett királynőt feleségül vegye.”
Az elválás
A királynőt a nemesek a kastélyba záratták, hogy ne tudjon Vilmossal találkozni, de a legenda szerint Hedvig annyira szerelmes és kétségbeesett volt, hogy baltát ragadott a kapu szétverésére (a fenti képen). Végül egy nemes (Goráj Dimitrij) felszólítására letette baltát, s visszavonult a magánlakosztályába a ‘férje’ elvesztését gyászolni.
Nagy Lajosnak annak idején szüksége volt a Habsburgok segítségére a Velencei Köztársaság ellen és Nápoly visszaszerzéséhez, ezért köttetett a megállapodás. A két uralkodó (Nagy Lajos és III. Habsburg Lipót) találkozására Hainburgban került sor, s Jerzy Besala beszámolója alapján “Ott, a plébániatemplomban 1378. június 15-én Dymitr esztergomi érsek feleségül vette a gyerekeket és megáldotta egyesülésüket . Ezután az ünnepség a várba költözött, ahol egy 1380. február 12-i zwolini dokumentum szerint a házaspár rituális ‘fektetéseket’ hajtott végre.”
Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a négyéves Hedvig és a nyolcéves Vilmos két hétig sülve-főve együtt volt. Együtt játszottak és együtt aludtak, amely természetesen közel hozta őket egymáshoz. Ezután Hedvig Bécsbe ment, az ottani szokásokat megtanulni, Vilmos pedig Budára.
Emiatt volt közöttük erős kötődés, s ezt erősítette a néhány hét, amikor Krakkóban találkoztak – de ott már a tinédzser lány szívében fellobbanhatott a szerelem.
Hedvig második házassága
A lengyeleknek azonban egy erős szövetségesre volt szükségük a Német Lovagrend ellen, s ezt az akkoriban nagyhatalomnak számító Litvánia jelenthette. A lengyel nemesség a litván nagyherceget, Jagello Ulászlót szánta a lengyel királynő férjének.
Nem sokat teketóriáztak, hiszen a litván küldöttség már 1385 januárjában megjelent Krakkóban, hogy megkérje a királynő kezét, s bejelentették, hogy ha elfogadja a javaslatot, akkor Litvánia felveszi a kereszténységet.
Hedvig válasza csak annyi volt, hogy ebben a kérdésben az anyja dönt, akinek a döntését elfogadja. Ekkor a követek Magyarországra mentek, ahol Erzsébet özvegy királyné azt válaszolta, hogy “mindent megenged, ami Lengyelország számára előnyös, és ragaszkodott hozzá, hogy lányának, valamint a Királyság elöljáróinak és nemeseinek meg kell tenniük azt, amiről úgy gondolják, hogy a kereszténység és királyságuk javára válik”.
Ennek szellemében a lengyel nemesek júliusban összegyűltek Krakkóban és a litván házasság mellett döntöttek.
Eközben Vilmos apja július végén Budára sietett, s követelte, hogy még augusztus 16. előtt kössék meg az igazi házasságot Hedvig és Vilmos között. Erzsébet nem zárkózott el ettől, így Vilmos Krakkóba utazott a kincseivel, azonban várni kellett a megfelelő érettségét tanúsító doumentumra, mivel a lány még nem volt tizenkét éves sem. Mindezt Demeter esztergomi érsek kiadta. Vilmost azonban nem engedték belépni a kastélyba. Egyes források szerint titokban belopózott a királynő hálószobájába, de egy csoport lengyel nemes kiűzte onnan – ezért zárhatták (talán) börtönbe. (a képen Vilmos herceg és Hedvig királynő)
Hosszú tárgyalások után, amelyben Hedvig csak a szerződés tárgya volt – lengyel uralkodóként – a litván és lengyel urak megegyeztek és 1385. augusztus 14-én Krewoban aláírtak egy dokumentumot, amely megteremtette a Jagello-dinasztia alapját Lengyelországban. Ebben Jagello Ulászló kötelezte magát és népét a kereszténység felvételére, ha feleségül kapja Hedviget.
Vilmos sorsa
Ekkortájt Vilmos és kísérete éppen börtönben lehetett – elővigyázatosságból, mert egy korabeli forrás alapján néhány nappal az egyezség megkötése után, 1385. augusztus 23-án egy csoportnyi rabot kiengedtek a börtönből, valamint az is ismert, hogy Vilmost augusztus végén kiutasították Krakkóból.
Habsburg Vilmos így üres kézzel távozott – bár a házassági szerződés megszegéséért 200.000 forint kártérítést kellett volna kapnia. A pletykák szerint Jagello Ulászló fel is ajánlotta neki, de nem fogadta el, azonban két nappal a krewoi szerződés megkötése után a Teuton Lovagrend megszállta Litvánia egy részét – feltehetően válaszként.
Hedvig engedelmesen alávetette magát a lengyel nemesség kívánságának, így 1385. február 18-án férjhez ment a litván nagyfejedelemhez, aki három nappal korábban megkeresztelkedett. A menyasszony 12 éves volt, a vőlegény pedig 35. (a mellékelt képen a királynő az érkező férjét várja)
A folyamat betetőzéseként 1386. március 4-én lengyel királlyá koronázták a litván nagyfejedelmet.
Már csak egy probléma volt – az egyházi áldás kérdése, hiszen Hedvig korábban már (hivatalosan) házas volt.
A pápai áldás
VI. Orbán pápa Krakkóba küldte legátusát, Maffiolus de Lampugnanót, tájékozódni a kérdésben, s bár a legátus nem emelt kifogást, a Német Lovagrend komoly kampányt indított a házasság érvénytelenítése érdekében.
Vilmos kérésére a pápa újabb vizsgálatot indított, s Dobrogost poznańi püspököt küldték Rómába, hogy értesítse a pápát Litvánia keresztényesítéséről. Mindez valószínűleg hatott, mert 1388 márciusában a pápa egy levelében már közösen említette a királyi párt, így elismerve a házasság törvényességét. Dalewicei Gniewosz lengyel lovag azonban pletykákat terjesztett Hedvig és Vilmos titkos találkozóiról, ezért Hedvig ünnepélyesen esküt tett és kijelentette, hogy csak Jagelló Ulászlóval volt házassági kapcsolata. (a lenti képen az eskü)
Közben a lengyel lovag is bevallotta, hogy hazudott, így az ügy rendezőttt, s még Dalewicei Gniewoszon sem álltak bosszút. Maga Hedvig, a litván nagyfejedelmet “természetes urának” tartotta egy krakkói polgárokhoz írt levelében.
Így tehát Hedvig jogilag, egyházilag és más tekintetben is Jagello Ulászló felesége lett. Hedvig házassága így érvényessé vált.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért ment bele a házasságba Hedvig, ha Vilmost szerette?
Egyrészt nem tudni mennyire apokrif a baltás történet, s az, hogy szerelmes volt Vilmosba, másrészt egy lengyel legenda szerint a krakkói vár templomában isteni sugallatot hallott, amely szerint az ő feladat a litván nép kereszténnyé tétele, s ennek engedelmeskedve ment férjhez.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!