Az angolszász királyválasztó – a Witan

A mai modern Egyesült Királyság parlamentjének története egészen az angolszász kormányzatig nyúlik vissza, hiszen már a 8. és 11. század között volt két jellegzetes intézmény a Witan és a moot, amelyek a döntések meghozatalában fontos szerepet játszottak.

A Witan (Witenagemot)

A Witan egy tanácsadó szervezet volt, amelyet a király hívott össze a vezető tanácsadókból és nemesekből, hogy az ország ügyeit megvitathassák. Ez csak akkor létezett, amikor a király összehívta és csak azokból az egyénekből állt, akiket a király érdemesnek tartott arra, hogy meghívjon. (egyébként a tanácsba tartozó személyeket is witannak – bölcs embernek hívták)

A Witan ugyan tanácsadó szervezet volt, de a király nem volt köteles a Witan tanácsait elfogadni, s cselekedetei lehettek a Witan javaslataival akár ellentétesek is. Ugyanígy a Witan nem segített a törvényalkotás folyamatában, hanem véleményt mondott/mondhatott azokról a törvényekről, amelyeket a király már meghozott.

Minderre azért volt szükség, mert ahogyan a királyságok száma csökkent, a területük egyre nőtt, s a hatalmas országokat már nehezen tudták egy központból irányítani. Így a király arra kényszerült, hogy elhitesse az egyes területeken élő legnagyobb urakkal, hogy együtt döntöttek a fontos kérdésekben, így egyfajta egyensúlyt jelentett a király hatalma és az általa irányítottak hatalma között.

Ha valamely terület ura túl nagy hatalmat jelentett volna, a Witanban lévő többi hatalmasság támogatása elriaszthatta a király támadásától – ehhez persze a királynak okosnak és ravasznak kellett lennie, hogy mindig egy lépéssel a többiek előtt járjon. Talán nem véletlen, hogy a korszak leghatalmasabb uralkodója, Nagy Alfréd, nem elsősorban a hadvezéri képességeivel tűnt ki, hanem szervezési képességei emelték a többiek fölé. De hasonló elmondható Hódító Vilmosról vagy II. Henrikről is – akik mind maradandó nyomott hagytak az angolszász életben.

A Witan után

A normann hódítás – Normandiai Vilmos királlyá koronázása – után a már egyesült Anglia királya egy kisebb, de állandó tanáacsadókból és tisztviselőkből álló belső tanácsot kezdett használni a kormányzásra, amelyet a király időnként kiegészített további nemesekkel (grófokkal és bárókkal) és egyházi hatalmasságokkal (püspökökkel és apátokkal). Erre azért volt szükség, hogy elnyerje a jóindulatukat és jóváhagyásukat – különösen fontos volt ez az adózás tekintetében.

A Witan ekkor már általában a városi elöljárokból, nemesekből, lovagokból, papokból és a királyból állt, amely a királyi földadományozás, a kiváltságlevél, az egyházi ügyek, a védelem és külügyek megvitatásában játszott fontos szerepet az adózás mellett. Fontos feladata volt még a királyi öröklés jóváhagyása.

A legfontosabb szerep akkor jutott nekik, amikor az a kérdés merült fel, hogy ki lesz a következő király. Ekkor a Witan hozott döntést vagy ajánlást, de legtöbbször az a vélemény győzött, amely mögött a legnagyobb katonai erő állt.

Ilyen eset volt Harold Godwison királlyá választása, de ilyen lehetett Nagy Alfréd trónra kerülése is, hiszen jogilag nem neki kellett volna követnie a bátyját. Harold esküjét, amelyet Hódító Vilmosnak tett, a Witan érvénytelennek tekintette, mert halálos fenyegetéssel csikarták ki.

Nagyon ritkán nem a választás, hanem a leváltás volt a Witan feladata. Erre feltehetően csak néhány példa volt, mint 757-ben és 774-ben Sigeberht wessexi , illetve Alhred nortumbriai király letételekor.

Persze a Witan mérete nem volt állandó, gyakran a megvitatandó ügy határozta meg, kiket hívott a király.

A Witan nyomai

Ezek egy nagyobb csoportja képezte a Nagy Tanács (magnum concilium) néven létrejött szervezetet, amely később a modern parlament felsőházává, a mai Lordok Házává vált. Maga a szó az angolszász Witana Gemot vagyis Bölcsek Találkozója kifejezésből származik. A legkorábbi dokumentum, egy óangol próza, az Æthelberht kenti király által kiadott törvénykönyv, amely említi 600 körül keletkezhetett, de a Witan feltehetően már jóval korábban is létezett. Összesen mintegy 2000 charta és 40 törvénykönyv maradt fenn a Witan találkozókról, amelyek közül mintegy 300 van feljegyezve.

Minden királyságnak megvolt a maga Witanja, amely a királyság méretétől és fontosságától függően kisebb-nagyobb volt. 934-ben egy alkalommal Athelstane király mellett négy walesi herceg, két érsek, tizenhét püspök, négy apát, tizenkét herceg és 52 egyéb személy volt jelen.

A normannok hatalomra jutása után a Witenagemot helyébe egy másik intézmény lépett, de még évtizedekig a Witanra hivatkoztak – jórészt megszokásból.

Moot

A fentieken kívül az angolszászok minden megyében rendszeres találkozókat és vitákat tartottak, ahol különböző ügyeket tárgyaltak meg. Ezeket a helyi önkormányzatokat, közigazgatási egységeket 790 körül hozták létre shire néven. A megyéket vagy tartományokat egy-egy earldorman irányította, akiket a király nevezett ki erre a posztra.

A “shire moot”-on a helyi urak és püspökök mellett részt vett a helyi seriff és minden falu négy képviselője. Ez vezette be a helyi szintű képviseleti kormányzás gondolatát. Tulajdonképpen ez jelentette az Alsóház elődjét.