Egy francia királyné kivégzése – Marie Antoinette

A kis főhercegnő

Mária Terézia legkisebb leánya a lisszaboni pusztító földrengés másnapján, 1755. november 2-án, éppen halottak napján született, így keresztszülei, a portugál királyi pár nem tudtak elutazni a keresztelőre, Bécsbe.

A tanulni nem igazán szerető kislány leginkább a babákkal játszadozott, s még nagyobb korára sem tanult meg helyesen írni németül, franciául és olaszul sem. Emellett azonban kitűnő zenész volt, aki hárfán, csemballón és fuvolán is kitűnően játszott, valamint rendszeresen énekelt és táncolt is.

Ő is, mint sok herceg és hercegnő, a nagypolitika eszköze lett, s édesanyja a francia-osztrák kapcsolatokat akarta vele rendezni, így feleségül ajánlotta a francia trónörökösnek. XV. Lajos francia király el is fogadta az ajánlatot, így a tizennégyéves Mária Antónia vagyis akkor már Marie Antoinette 1770. április 19-én közvetítők útján feleségül ment a későbbi XVI. Lajoshoz. Első ízben majdnem egy hónappal később, május 14-én találkoztak először, majd két nappal később újra házasodtak. A házasságuk, diplomáciai házasságként, korántsem volt igazán boldog.

Az esküvő fénypontjaiként szervezett tűzijáték az ünnepségek végén, majd két héttel később, véres események középpontjába került.

A fiatal és gyönyörű ifjú feleség hamar a köznép kedvence lett, de összetűzésbe került a király szeretőjével.

A forradalom árnyékában

1774. május 10-én a trónörökös király, így Marie Antoinette királyné lett, de nem igazán foglalkozott a politikával. A gyermektelen házasság végül hét év után “sikeressé vált”, s a királynénak összesen négy gyermeke született.

Közben Franciaország szerte éhínség dúlt és sokaknak szemet szúr a királyné különös kapcsolata Hans Axel von Fersen gróffal, valamint (ártatlanul) belekeveredett egy gyémánt nyakékügybe is. Ez aztán (az ártatlansága) be is bizonyosodott, de a nép szemében már elveszítette a varázsát.

A forradalom idején már a „l’autre chienne” vagyis “osztrák szuka”, esetleg az „la putaine d’Autriche”vagyis az “osztrák szajha” volt. A királyi család 1789 őszén beszorult a Tuileriák palotájába. Szökni próbáltak megalázó helyzetükből, de a rosszul megtervezett szökés közben elfogták őket és ez tovább rontotta a helyzetüket.

A Konvent 1793. január 14-én név szerinti szavazással bűnösnek találta Capet Lajos polgártársat, s éppen egy hét múlva ki is végezték.

Marie Antoinette ettől kezdve csak özvegy Capet-né volt, s hamarosan a nyolc éves kisfiától is elszakították.

Augusztus 29-én átszállították a Conciergerie-be, amely Párizs legszigorúbb börtöne volt, s valóban nagyon szigorúan, sőt kegyetlenül bántak vele.

1793. október 14-én állították a bíróság elé, ahol nemzetellenes árulással és vérfertőzéssel vádolták. Ehhez az alapot a komoly átnevelésen átesett fia vallomása szolgáltatta az alapot. Az, hogy leánya és sógornője határozottan cáfolta a vádakat – kevés volt.

A bíróság “természetesen” halálra ítélte, s 1793. október 16-án a mai Concorde-téren a párizsiak örömujjongása közben lefejezték.

Az egykor pompához szokott 37 éves osztrák főhercegnő az utolsó napjait is büszkén, igazi királynéhoz méltóan töltötte, s nem engedte, hogy a gyilkosai megtörve lássák.

Néhány nappal korábban egy levelében azt írta, hogy “A megpróbáltatások először ráébresztik az embert arra, hogy mi is ő.”egy másikban pedig, amelyet közvetlenül a kivégzésekor írt egyik nővérének úgy fogalmazott „Nyugodt vagyok, mint azok az emberek, akiknek tiszta a lelkiismerete.”