Az első földkerülés – magyar résztvevővel

Az expedíció indulása

Éppen egy fél évezrede, hogy Ferdinand Magellán egyik hajója, a Victoria kikötött a spanyolországi Sanlúcar de Barrameda kikötőjében, s ezzel az első (ismert) európai hajó lett, amely megkerülte a Földet. A portugál király támogatásával szerette volna ezt megtenni, de végül az éppen trónra került Károly spanyol király támogatását nyerte el.

Majdnem három évvel korábban, 1519. szeptember 20-án ugyanabból a kikötőből indult el öt hajó és 265 (más források szerint 270) tengerész azzal a céllal, hogy megkeressék a tengeri átjárót a Csendes-óceán és Atlanti-óceán között, valamint eljussanak a Fűszer-szigetekre (a mai Indonézia területére a Molukka-szigetekre).

Az expedíciót Ferdinand Magellán vezette, s a 110 tonnás vezérhajó, a Trinidad mellett a San Antonio, a Concepcion, a Santiago és a Victoria indult útnak.

A problémák

A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a spanyol legénység nem bízott a portugál Magellánban. Mindez félévvel később, 1520 áprilisában zendüléshez vezetett, de a kemény kezű Magellán a Victoria és Concepcion kapitányait kivégezte, a San Antonioét pedig partra rakta. A San Antonio hamarosan vissza is tért Spanyolországba.

Egy hónappal később a legkisebb hajó, a 75 tonnás Santiago hajótörést szenvedett a part menti sziklákon, így három hajó folytatta az útját. Néhány hónapnyi pihenés és hajójavítás után találtak rá a Magellán-szorosra, s a
bennszülöttek hatalmas tábortüzei miatt a területet elnevezték Tűzföldnek.

Hónapokon keresztül hajóztak az (akkor még) ismeretlen Csendes-óceánon, míg 1521 márciusában elérték a Fülöp-szigeteket. Közben azonban nagyon sokan meghaltak az élelem hiánya, a poshadt víz és a különböző betegségek, pl. skarlát miatt.

Mindez azért érdekes, mert az expedíció csillagászati költségeiből az élelmiszerek ára közel annyi volt, mint maguké a hajóké, s közel két évnyi készlettel készültek.

Az expedíció tagjai ráadásul 1521. április 27-én egy fegyveres konfliktusba keveredtek a helyiekkel, s Magellán az ütközetben több társával együtt az életét vesztette, ahogyan két és fél évszázada James Cook is.

Az út hazafelé

Két új vezetőt választottak Duarte Barbosa és Juan Serrano személyében, de néhány nap múlva egy csel miatt újabb európaiak estek áldozatul, köztük Barbosa is.

Mivel már csak 115 tengerész volt életben a Concepciont kiürítették és felgyújtották, a maradék legénység pedig két hajón indult tovább 1521. május 2-án. Dél felé indultak, s hamarosan elérték a Fűszer-szigeteket. A hajók megpakolása után hazaindultak, s bár alaposan megpakolták a hajókat a fűszerek mellett élelmiszerrel is, azok hamarosan tönkrementek, s a hajón újra kitört a skarlát. A Trinidad hamarosan hajótörést szenvedett, így már csak a Victoria haladt tovább. Sokan egyszerűen éhen haltak mire elérték a Zöld-fok szigeteket.

Itt nagy meglepetést okozott a tiszteknek, hogy a várt 1522. július 9. helyett július 10-e volt, s nemsokára rájöttek, hogy ennek mi az oka, s előkerült a dátumvonal terve.

A portugálok miatt azonban titkolták, hogy honnan érkeztek, de végül mégis kiderült, s csak a Victorianak sikerült megmenekülnie.

A hajó végül 1522. szeptember 6-án érkezett meg az indulási kikötőjébe 26 tonnányi fűszerrakományával (amely elsősorban szegfűszeg és fahéj volt). Ekkor a parancsnok már Juan Sebastián Elcano volt, aki összesen 17 emberével érkezett vissza, bár a hajón volt három csendes-óceáni bennszülött is.

Magyarok az expedícióban

Komoly tárgyalások után Károly spanyol király elérte, hogy a Zöld-foki szigeteket fogságban tartott 12 férfi is viszakerüljön Spanyolországba. Ők végül is több, kisebb csoportban kerültek vissza. Néhány évvel később öt férfi került elő, akik a hajótörést szenvedő Trinidad személyzetéhez tartoztak.

Az útról több beszámoló is keletkezett, amelyből természetesen Antonio Pigafetta leírása a legfontosabb, aki maga is körbeutazta a Földet az expedícióval. Rajta kívül 11 tengerész vezetett hosszabb-rövidebb naplót az útról, akik között ott volt Francisco Albo, aki a hivatalos hajónaplót is vezette.

Mint mindenhol – természetesen itt is akadnak magyar vonatkozások. A küldetés fő támogatója, Károly spanyol király, aki később V. Károly néven német-római császár lett, Őrült Johanna fiaként, Jolánta magyar királyi hercegnő leszármazottja – Jolánta, II. András magyar király lánya volt.

Az expedíciónak (a jelenlegi kutatások alapján) volt egy magyar tagja is, aki Varga János (vagy Magyar János) néven a Concepción tüzérparancsnoka volt. Ő azonban feltehetően a maláj szigetvilágban eltűnt.

Az expedíció történetéről pedig Maximilianus Transylvanus vagyis Erdélyi Miksa is készített egy nagysikerű leírást. Ő maga beszélt a túlélőkkel, s előbb latin, majd később olasz, spanyol és angol nyelven is megjelent az írása.