A német császár és az orosz cár levelezése 1914 nyarán – az I. világháború kitörése

A két rokon

Az I. világháború kezdetének egyik érdekes mozzanata volt II. Vilmos német császár és II. Miklós orosz cár üzenetsorozata, amely összesen tíz üzenetből állt.

A két uralkodó többszörösen is rokonságban volt egymással, hiszen egyrészt mindketten I. Pál orosz cár ükunokái voltak, másrészt mindketten III. Frigyes Vilmos porosz király leszármazottai voltak, ráadásul pedig Vilmos és Miklós felesége unokatestvérek voltak, s egyben Viktória királynő unokái.

Ha ez nem lenne még elég, akkor Miklós annak a IX. Keresztély dán királynak volt az unokája, akinek egyik lánya (Alexandra) Viktória legnagyobb fiának a felesége volt, másik lánya (Dagmar) pedig Miklós édesanyja.

Ezek után talán nem csoda, hogy jól ismerték és alapjában véve kedvelték egymást. A nem hivatalos levelezésben Willy és Nicky néven nevezték egymást, s angolul társalogtak. Gyakran nyaraltak és vadásztak együtt, sőt előfordult, hogy tréfából még a másik katonai egyenruháját is felvették.

A levelezés

A levelezésük összesen 75 üzenetből áll, de ezek közül tíz az 1914. július 29. és augusztus 1. közötti időszakra esett. Miklós egyáltalán nem akart háborút, Vilmost pedig elsősorban Oroszország semlegessége érdekelte.

A két uralkodó legfontosabb témája természetesen a közelgő világháború volt, s az első ehhez kapcsolódó távirat 1914. július 29-én hajnali 1 órakor került elküldésre, miután előző nap az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának.

A cár többek között azt írta a császárnak “Ebben a súlyos pillanatban arra kérem Önt, hogy segítsen nekem. Aljas háborút hirdettek egy gyenge országban. Óriási a felháborodás Oroszországban. Előre látom, hogy hamarosan túllép rajtam a rám nehezedő nyomás, és olyan szélsőséges intézkedések megtételére kényszerülök, amelyek háborúhoz vezetnek. Egy európai háborúhoz, de hasonló csapás elkerülése végett régi barátságunk nevében kérlek benneteket, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzátok szövetségeseiteket abban, hogy túl messzire menjenek. Nicky.”

tavirat1.jpg

Szinte ezzel egyidőben hajnali 1 óra 45 perckor a császár is írt: “A legnagyobb aggodalommal hallom azt a hatást, amelyet Ausztria Szerbia elleni fellépése kelt az Ön országában. A Szerbiában évek óta tartó gátlástalan agitáció eredménye a felháborító bűn, amelynek Ferenc Ferdinánd fõherceg áldozata lett. . . a gyilkosságért erkölcsileg felelős valamennyi személy kapja meg méltó büntetését. . . Másrészt teljesen megértem, milyen nehéz önnek és kormányának szembenéznie közvéleményének nyomásával. Tekintettel tehát arra a szívélyes és gyengéd barátságra, amely kettőnket már régen szoros kötelékekkel fűz össze, minden erőmmel arra törekszem, hogy rávegyem az osztrákokat, hogy kielégítő megegyezésre jussanak Önnel. Nagyon őszinte és odaadó barátod és unokatestvéred. Willy”

Aznap este 20 óra 20 perckor Miklós azt írta: “Köszönöm békéltető és barátságos táviratát. De a nagykövet által a miniszteremnek ma bemutatott hivatalos üzenetet egészen más hangnemben írták! Kérem, magyarázza el ezt az eltérést! Helyes lenne az osztrák-szervi [ sic ] problémát a hágai konferenciára bízni. Bízom bölcsességében és barátságában. A szerető Nicky”

Az I. világháború kitörése

A cár tehát a Hágai Konferencia elé szerette volna terjeszteni az osztrák-szerb problémát. Lehetséges, hogy ez az üzenet egyáltalán nem jutott el a császárhoz, de ha igen, akkor Vilmos figyelmen kívül hagyta. A Német Külügyminisztérium mindenesetre később is túlságosan “jelentéktelennek” tartotta, szemben az orosz és francia véleménnyel. Pedig készülőben volt a világháború.

niki-vili.jpg

A táviratokban a hangnem lassan, de folyamatosan változott és a két uralkodó kölcsönösen figyelmeztette egymást a közelgő mozgósításra és azt ezt követő veszélyre, ugyanakkor kifejezték, hogy a mozgósítás még nem jelent háborút. Ez a remény azonban lassan szertefoszlott, hiszen az utolsó táviratban a német császár már így írt: “Kormánya azonnali igenlő, világos és félreérthetetlen válasza az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a végtelen nyomorúságot. Amíg ezt a választ meg nem kaptam, sajnos nem tárgyalhatom táviratának tárgyát. Ami azt illeti, meg kell kérnem, hogy haladéktalanul [ sic ] utasítsa csapatait arra, hogy a legkisebb cselekményt is áthágják határainkon. Willy”

Az orosz cár két nappal korábban felfüggesztette az általános mozgósítást, amelyet azonban kényszerűségből (és Szazonov külügyminiszter nyomására) újraindítottak, hiszen 1914. augusztus 1-én II. Vilmos német császár hadat üzent II. Miklós orosz cárnak – pontosabban Németország Oroszországnak. Következett az I. világháború …

vilmos_1.jpg

 Források – djp

Kapcsolódó posztok

II. Vilmos német császár bukása

Az utolsó orosz cár a forradalom árnyékában, aki nem II. Miklós volt

Merénylet I. Pál ellen – Amikor a katonák halálra verték az orosz cárt

Viktória – a német császárné, akit trónörökös fia űzött ki a palotájából

Ferenc József halála

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.