Egy német herceg útja a belga trónra – I. Lipót belga király
Lipót a cári seregben
Nagy Katalin cárnő (a lenti képen) sokat foglalkozott unokái oktatásával. Sándor és Konstantin a legjobb oktatók segítségével tanulhatott, s egyikük volt Andreas Eberhard von Budberg, aki 1784-95 között taníthatta a cárevicseket.
1795-ben Budberg európai körútra indult, hogy menyasszonyt szerezzen Konstantinnak, mivel bátyja, Sándor, már 1793-ban feleségül vette Louise Marie Auguste von Badent.
Nagy Katalin információkat gyűjtött a családról és a lányokról, majd helybenhagyta Budberg választását, hiszen a hercegnők a tekintélyes Wettin-házhoz tartoztak. Azt persze akkor még senki nem tudta, hogy Ferenc herceg pár évtized múlva az angol királynő nagyapja lesz.
A cárnő meghívta a hercegnőket és édesanyjukat Szentpétervárra. Konstantinnak választania kellett, s ő végül (a három közül a legfiatalabbat) Juliane-t választotta, akit aztán ortodox hitre kereszteltek és felvette az Anna Fedorovna nevet (a lenti képen a hercegnő).
Az esküvő 1796. február 15-én le is zajlott, majd a lányokkal megérkezett s Oroszországban maradó Lipót nevű öccs, hamarosan belépett az Orosz Birodalmi Gárdába.
Hogy ez pontosan mikor történt, nem tudni, de 1799-ben már szerepel a névsorban az akkor 8 éves kisfiú. Egyes források már 1795-ben (?) ezredesként szerepeltetik, de az biztosnak tűnik, hogy 1803-ban már vezérőrnagy lett – 12 évesen.
Az orosz szolgálat alatt Lipót folyékonyan megtanult oroszul, s hogy komolyan vették, az is mutatja, hogy 1805-ben ő is ott volt I. Sándor orosz cár austerlitzi lakosztályában.
A napóleoni háborúk
Egy évvel később, 1806-ban éppen otthon volt, amikor Jean-Pierre Augereau, Napóleon tábornoka elfogatta őt és az apját is. A hercegséget elfoglalták, a vagyonukat elkobozták, de Lipót végül nem került fogságba. Párizsba ment, ahol Napóleon szárnysegédi pozíciót ajánlott neki, de nem fogadta el, hanem folytatta az orosz szolgálatot.
A cári lovassághoz került, s részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban is.
Szerepét jól mutatja, hogy 1808-ban részt vett Napóleon és I. Sándor között egy Erfurtban rendezett találkozón is, majd egy évvel később Napóleon azt követelte, hogy hagyja el az orosz szolgálatot.
Egy ideig Párizsban élt Napóleon udvarában, aki kesztyűs kézzel bánt vele, sőt egy ízben azt mondta „a legjóképűbb fiatalembert, akit valaha láttam”.
Lipót 1813-ban visszatért az orosz szolgálatba és komoly összecsapásokban vett részt, amelyért megkapta a 4. osztályú Szent György-rendet, „a franciák elleni harcokban tanúsított katonai vitézségéért”.
Lipót altábornagy lett, s 1814-ben ő is bevonult Párizsba (a fenti képen), a győztes hadsereg tagjaként: „Nem emlékszem szebb pillanatra az életemben, mint amikor győztesként beléptem a városba, ahol olyan nyomorultan töltöttem az időt”. Ismertsége és rokonsága révén a legmagasabb körök fogadták barátságukba.
Az angol trónörökös férje
Ekkor történt meg, hogy Katalin Pavlovna nagyhercegnő, Sándor cár nővére bemutatta Lipótot Sarolta walesi hercegnőnek, az angol trón örökösének.
Lipót aztán feleségül vette Saroltát és ekkor nagyon közel került az angol trónhoz. A hercegnő azonban első gyermeke születése közben elhunyt, ahogyan a baba is, így Lipót özvegyen maradt. (a lenti képen Lipót)
Ez az esemény vezetett azonban Viktória királynő megszületéséhez, majd trónra kerüléséhez. Annak a Viktóriának, aki Lipót herceget szinte édesapjának tartotta, hiszen a valódi apja, Edvárd herceg elhunyt, amikor ő még csecsemő volt.
I. Lipót – a belga király
Lipótnak később felajánlották a görög trónt, de nem fogadta el, szemben a belga trónnal. Így aztán ő lett az első belga király, akinek Sarolta nevű lánya később mexikói császárné lett, Ferenc József öccsének feleségeként, s ő lett Stefánia hercegnő nagyapja, aki Sisi fiának, Rudolfnak lett a felesége. S ha ez a nemzetközi sereglet még nem lenne elég, a második felesége francia királyi hercegnő, a Bourbon-ház tagja volt.
