Châtillon Raynald halála – egy magyar király nagyapja
Raynald lovag
Châtillon Raynald (másképpen Renaud esetleg Reynald vagy Reginald) egy francia nemesi család második fiaként született 1125 körül, s még harmincéves sem volt, amikor Antiochia hercege lett. A jellemét jól tükrözi, hogy a “becstelen lovag” néven ismerték.
A második keresztes hadjárathoz csatlakozva jutott el a Jeruzsálemi Királyságba, s 1153-ban feleségül vette Antiochia uralkodó hercegnőjét, Constance-t. Egy év múlva megszületett legnagyobb gyermeke, Ágnes, aki aztán (Anna néven) III. Béla magyar király felesége lett, s később Imre valamint II. András magyar királyok édesanyja is.
Néhány év múlva összecsapott I. Mánuel bizánci császárral, aki Szent László magyar király unokája volt, s aki le is győzte őt.
Nemsokára börtönbe került, ahol 15 évet töltött, de végül hatalmas váltságdíj fejében kiszabadulhatott, s híres leprás király (IV. Balduin) a leggazdagabb báróvá tette a birodalomban.
Raynald és Szaladin
Hamarosan legyőzte a kor egyik leghíresebb hadvezérét, az egyiptomi szultánt, Szaladint is, majd egy hajóhad segítségével a muszlim zarándokokat veszélyeztette, s többek között talán a szultán húgát is megölte vagy megölette. Szaladin ekkor határozta el, hogy sohasem bocsát meg Raynaldnak.
Közben a leprás király meghalt, s utódja alig egy évvel élte túl, majd némi zűrzavar támadt az utódlás körül. Raynald végül az elhunyt V. Balduin anyját (Sybillát) támogatta, aki aztán a férjével együtt került a trónra.
Raynald a királyi udvar egyik legfontosabb személyisége lett, s közben fegyverszünetet kötött Szaladinnal.
A lovag azonban 1186 végén vagy 1187 elején megtámadott egy gazdag karavánt, ezért Szaladin a seregével a jeruzsálemi királyság ellen vonult, ahol előbb Raynald birtokait fosztogatta, majd megütközött a királyság seregével. Guy of Lusignan vagyis Guidó, Sybilla férje, megtámadta Szaladint, aki azonban szinte megsemmisítette a keresztes hadsereget a hattíni csatában, 1187. július 4-én.
A sereg legtöbb vezetője fogságba esett, s néhányukat Szaladin elé vitték.
Közöttük volt Guy of Lusignan, a király és Raynald is. Szaladin, aki tisztelte Guidóban a királyt, egy csésze jeges rózsavizet nyújtott át neki, aki miután ivott a pohárból, átnyújtotta azt Raynaldnak is.
Az eseményen jelenlévő Imad ad-Din al-Isfahani perzsa történész szerint Raynald ivott a csészéből, amely egy kis zavart okozott. A perzsa szokásjog szerint, ha enni vagy inni adnak egy rabnak, őt nem szabad megölni, azonban Szaladin kijelentette, hogy a vizet Guidó adta Raynaldnak, nem ő.
A szultán ezután a sátrába hívta Raynaldot, ahol számos bűncselekménnyel megvádolta (jórészt jogosan) és választási lehetőséget ajánlott neki. Választhatja az iszlámra való áttérést vagy a halált.
Imad ad-Din és Ibn al-Athir szerint Raynald visszautasította az áttérést, így Szaladin kezébe fogott egy kardot amellyel megütötte. Raynald az ütéstől a földre esett, Szaladin pedig lefejezte.
Persze más krónikák szerint nem pontosan így történt az eset.
Ernoul krónikája szerint Raynald nem volt hajlandó a csészéből inni, így a mamelukok lefejezték és a testét Damaszkuszba vitték, hogy a nép lássa, bosszút álltak rajta. Egyes hírek szerint a szultán személyesen is érintett volt Raynald halálában, mert egyik támadásának a szultán húga is áldozatául esett.
A krónikák szerint Guidó megrettent Raynald sorsától, de Szaladin megnyugtatta: “Királyok nem ölnek királyokat. Raynald gonosz ember volt, megérdemelte halálát.”.
