I. Károly – a halálraítélt és kivégzett angol uralkodó
A tárgyalás
Az egyetlen angol király, akit bírósági tárgyalás után kivégeztek I. Károly volt, akit bő két évtizedes katasztrofális uralom után a parlament leváltott, majd a bíróság halálra ítélt. Jó száz évvel korábban akadt egy angol királynő is, Lady Jane Gray, akit I. Mária végeztetett ki.
1649. január 6-án összehívtak egy törvényszéket, amely maga elé idézte Anglia királyát, így két nappal később már katonai bőrzekét vagy egyszerű puritán öltözéket viselő emberek vitatták meg, mi legyen a királyuk sorsa. Főként katonatisztek és radikális parlamenti képviselők alkották a 135 ítélkezőt. A képviselőház nevezte ki őket, de csak 53 fő vett részt az ülésen, közöttük Thomas Fairfax és Oliver Cromwell is.
A királyt megvádolták az ősi törvények és a nemzeti szabadságjogok teljes felforgatásával, valamint a zsarnokság bevezetésével, ugyanakkor féltek attól, hogy a kivégzése külföldi megtorláshoz esetleg népfelkeléshez vezet. Cromwell azonban a király halála mellett tette le a voksát. Ő a Stuart-korszak végét akarta.
Persze ez sem volt minden előzmény nélkül, hiszen 1648. december 6-án a hadsereg már megtisztította a képviselőházat azoktól a képviselőktől, akik ellenezték a király perbe fogását.
A csonka parlament aztán árulónak nyilvánította a királyt. A Lordok Háza elvetette az indítványt, ezért egyszerűen nem vették figyelembe a véleményüket. Fairfax eddig azt hitte, hogy helyettese, Cromwell sem akarja kivégeztetni a királyt, de lassan rájött, hogy ez nem így van. Ettől kezdve nem járt el az ülésekre, mert nem akart nyíltan kiállni Cromwell ellen.
Fairfax helyett John Bradshow lett az elnök, s a Westminsterben folytatták le a pert. A bíráknak egy magas emelvényt építettek, a padokat vörös posztóval borították. A király ülőhelye egy vörös bársonnyal borított szék volt.
I. Károly elítélése
A király kihallgatására 1649. január 20-án délután kettőkor került sor. Károly fekete selyembe öltözött és hosszú, szürkés szakálla volt, mert visszautasította a kijelölt borbélyt attól tartva, hogy elvágja a torkát.
Károlyt odavezették a helyére, ahol azonban nem vette le a kalapját, jelezve, hogy itt senki nem áll fölötte. Amikor a vád képviselője, John Cooke beszélni kezdett, a vállára koppintott a botjával: “Állj”, majd még kétszer, de az utolsót olyan erővel, hogy a bot ezüst vége leesett.
Bradshawe folyamatosan azt kérdezte, kér-e kegyelmet, I. Károly pedig folyamatosan a képviselőház ítélkezési jogát vitatta. Közben a miniszterek emelték fel hangjukat a királygyilkosság ellen, s a skót, a francia és a holland követeket burkoltan ugyan, de fenyegetőztek. Ők úgy kerülhettek ide, hogy Károly skót király is volt, ugyanakkor XIV. Lajos nagybátyja és az orániai herceg apósa is. A később igazán nagyhatalmú Napkirály azonban ekkor még alig múlt tízéves, s még korántsem volt olyan jó érdekérvényesítő képessége, mint később, hosszú uralkodásának a végén.
Másnap tanúvallomásokat hallgattak meg, majd január 25-én a bírák eldöntötték, hogy kivégzik a királyt, ha nem kér kegyelmet. Bár az is igaz, hogy összesen 68-an merték ezt felvállalni. A király nem is válaszolt a vádakra, s csak azt hangoztatta, hogy a bíróság nem vitathatja jogát a trónra.
I. Károly kivégzése
A kivégzés reggele hűvösnek tűnt, így a halálraítélt I. Károly angol király megkérte a kísérőit, hogy két inget készítsenek ki. Mivel tudta, hogy hideg lesz, nem akart a hidegtől reszketni amikor feláll az állványra, mert nem akarta, hogy a tömeg azt feltételezze, hogy fél a haláltól.
A vérpadon állva a király egy szenvedélyes beszédet mondott arról, hogy kivégzése törvénytelen és ő mindig Anglia érdekeit előtérbe helyezve uralkodott. Bár az is igaz, hogy a bámészkodók ebből nem sokat hallhattak, mert Cromwell tartott attól, hogy bárki megzavarhatja a kivégzést, így rendkívül sok őrt rendelt ki. Ezek az őrök az állvány és a tömeg között álltak, jelentős távolságot tartva az állványtól.
Ha hallani nem is hallottak sokat, azt azért azt láthatták, hogy a király bátran vállalta a sorsát. A beszéde után elmondott egy rövid imát, majd a tömbre fektette a fejét, s jelezte, hogy felkészült a halálra.
A hóhér egyetlen pontos lendítéssel vágta le a királyi fejet.
Az egyik krónikaíró szerint, amikor a fejsze lesújtott, a tömegből egy hangos nyögés hallatszott, amely rendkívül kellemetlen hangzású volt.
A királyt kivégző hóhér aznap maszkot viselt és egyetlen szót sem szólt. A hagyomány szerint, ha valakit árulás miatt fejeztek le, a hóhér a tömeg felé emelte a levágott fejet és így kiáltott: “Íme, egy áruló feje!”. Most azonban, bár felemelte a fejet, semmit nem mondott, mert nem akarta, hogy a hangja alapján felismerjék.
Miután a lefejezés megtörtént, a balzsamozók visszavarrták a király fejét a testére és előkészítették a temetésre. A király helyét Oliver Cromwell vette át, aki később Lord Protector lett.
