Az őseretneknek tartott Arius, akinek halála ma is rejtély
Ki volt Arius?
Az ókereszténység egyik legfontosabb személyisége Líbiában született a 3. század második felében, s 336-ig élt. A 3. században azt írta és hirdette, hogy a Szentháromság nem egyenlő a hatalommal és az Atya nem egyenlő a Fiúval. Szerinte a Fiú-isten nem öröktől való, hanem az Atya-isten teremtménye. Ezzel sokak szerint Jézus isteni voltát és ezzel együtt a Szentháromságot tagadta.
Emiatt sokan megvetéssel gondoltak rá, s a 325-ös niceai zsinat el is ítélte eretnekként.
Másrészt viszont a maga korában Ariust nagyon sok keresztény értékes és zseniális tanítónak tartotta, aki az átlagembereknek számára is érthetően elmagyarázta a vallás lényegét. Annak, hogy őseretnekként vált ismertté, nagyon nagy szerepe volt a később szentté avatott Athanasiusnak (a képen), aki nagyhatalmú keresztény író volt a negyedik században.
Athanasius, Alexandria segédpüspöke volt, s ebben a minőségben vett részt a niceai zsinaton, majd ő lett Alexandria püspöke, bár ez nem volt nyugdíjas állás. Őt életében ötször menesztették püspökként, de mindannyiszor visszatért a közösség élére. Athanasius a 330-as évek 
358 körül azonban egy levélben részletesen leírta Arius halálának a részleteit.
Arius halála
E szerint egy szemtanútól hallotta a részleteket: mivel Ariust kiközösítették és kitiltották a templomból, azért Konstantin császárhoz fordult segítségért.
Konstantin parancsot adott a tiltás feloldására, de Sándor Konstantinápoly akkori püspöke bezárkózott a templomba és azért imádkozott, hogy Isten akadályozza meg, hogy Arius beléphessen oda. Athanasius szerint Arius egy éjszakai nyilvános WC-látogatás során halt meg.
Rufinus szerint „Nagy feszültség volt, hogy hogyan változik Sándor állhatatossága vagy Eusebius és Arius fenyegetései nyomán.” (Eusebius, Arius egyik támogatója volt)
Amikor Arius a templomba ment „püspökök és emberek tömege nyomult utána”, de az utolsó pillanatban „szükségből félrefordult egy közintézménybe” és abban a pillanatban, hogy leülhetett a „minden belei kifolytak a lefolyóba”.
Szókratész Szkholasztikosz (egy az 5. században élt egyháztörténész) azonban kissé másként és részletesebben írta le az eseményeket. Arius elment a császárhoz, hogy engedélyt kérjen, amelyet meg is kapott. Ezután „kilépett a császári udvarból, és a város közepén át kísérték Eusebius és társai, akik úgy viselkedtek, mint az őrök — igazi látványosság volt, amit mindenki láthatott”
Amikor azonban a templom közelébe értek, Szókratész szerint kicsit másképpen történtek a dolgok. “Amikor közeledett Konstantin fórumához, ahol a porfír oszlop áll, Ariust egy kis szorongás fogta el, és a szorongással együtt a belek meglazulása is következett. Arra a kérdésre, hogy van-e a közelben titkos helység, megtudta hogy van egy Konstantin fórumán túl, így ebbe az irányba ment. Ott aztán szinte elájult és szinte a feneke is kiesett az ürülékével együtt. Azonnal kiesett a fenekén az a dolog, amit az orvosok végbélnek neveznek, sok vér követte, a többi bele pedig a lépével és a májával együtt kifolytak, így azonnal meghalt.”
Az, hogy pontosan hogyan is történt Arius halála, talán soha nem tudjuk meg, de sokan felvetették a mérgezés lehetőségét is.
