Nagy Frigyes, akit trónörökös korában az apja halálra ítélt
A kis Frigyes születése
A Hohenzollern-dinasztiába tartozó Nagy Frigyes (a képen) szülei mindent megtettek, hogy ne idilli családban nőjön fel, hiszen apja, a nem teljesen épelméjű Frigyes Vilmos és Hannoveri Zsófia Dorottya nagyon rossz házasságban élt.
Házasságuk elején gyorsan született egy fiúk, aki azonban hamar meg is halt, s úgy tűnt, hogy az akkor 21 éves feleségnek nem is lehet több gyermeke. Ez megalapozta kettőjük állandó vitáját, ahogyan azt is, hogy Dorottya, akinek az apja az angol trón várományosa volt, majd I. György néven uralkodott is, eléggé a saját feje után ment.
Végül a jóslatok nem jöttek be, hiszen a feleségnek még 13 gyermeke született, a férj, a katonakirály pedig akár örülhetett is volna, hogy 1712. január 24-én végre egy olyan fia született, aki túlélte az első hónapokat.
Lehet, hogy ez így is volt, de a király az első perctől kezdve óriási elvárásokat támasztott a kisfiú felé, hogy ideális katona váljék belőle. A kis Fritz (ahogyan gyermekkorában hívták) minden hajnalban ágyútűzre ébredt és eléggé kegyetlen módszereket alkalmaztak vele szemben.
Különleges nevelési módszerek
A kis trónörököst (a képen) megverték, ha leesett a lóról, de akkor is, ha kesztyűt viselt, így gyengeséget mutatta a hidegben. A király elvei szerint jó keresztényt, jó katonát és jó gazdát akart belőle nevelni, Frigyest azonban jobban érdekelte a művészet. Anyja azonban mindig támogatta, s ha lehetett megvédte az apjától. Nővére úgy emlékezett vissza a szülők közötti harcra, hogy „Bármit is parancsolt az apám a testvéremnek, anyám pont az ellenkezőjét parancsolta neki.”
A király eltiltotta a gyerekeit az anyjuktól, mert őt hibáztatta azért, hogy minden gyermeke ellene fordult, persze ez nem akadályozta meg őket, hogy továbbra is találkozzanak.
A királyné és gyermekei franciául beszélgettek egymással, amelyet akkortájt a művelt ember nyelvének tartottak, s Frigyes verseket írt, zenélt és komponált is, ugyanakkor utálta a vadászatot. Ha mégis lóra kellett szállnia, csak sarkantyú nélkül ülte meg, mert sajnálta az állatokat.
Közben a királyné testvére lett II. György néven az angol király, s Frigyes az ő Amália nevű lányát akarta feleségül venni. Az apja erre olyan dühös lett, hogy a fiát idegenek jelenlétében egy bottal verte meg, ahogyan korábban Rettegett Iván is, amelynek a fiú halála lett a vége.
Frigyes ugyan nem halt meg, de ez már a neki is sok volt.
A halálraítélt trónörökös
1830-ban egyik bizalmasa (sokak szerint homoszexuális párja), Hans Hermann von Katte porosz katonatiszt segítségével Angliába akart menekülni. A király azonban elfogatta őket, majd azt hazudta a feleségének, hogy a fia meghalt, hiszen „Nem a fiam volt, csak egy nyomorult dezertőr.”
Közben elé hozták a fia társát, Kattét, ő pedig személyesen verte meg a magatehetetlen foglyot. A bíróság Kattét életfogytiglanra ítélte ugyan, de a király maga avatkozott közbe és lefejeztette. A kivégzés közben pedig Küstrin várában arra kényszerítette a fiát, hogy nézze végig, amint legjobb barátja meghal. (a kivégzés)
Ezután azt találta ki, hogy a fiát is kivégzi, de ott azért akadt némi gond. VI. Károly német-római császár személyesen lépett közbe és az ő hatására került végül a herceg börtönbe, s így menekült meg a kivégzéstől
Rövid börtönbüntetés után kiszabadult, de a következő két évet száműzetésben töltötte, ahol filozófiával és művészetekkel, de államjoggal és hadművészetekkel is foglalkozott.
A távolságtartó házasság
A herceg végül akkor térhetett vissza a királyi udvarba, amikor nővére férjhez ment, s valamelyest kiegyezett az apjával. A kiegyezés része volt, hogy feleségül vett egy Erzsébet Krisztina nevű német hercegnőt. A leveleiben azt írta, hogy soha nem tudja majd szeretni a nőt, akit el kellett vennie, sőt még az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta. A házasság élete végéig tartott, de gyermekük nem született. A legtöbb történész szerint homoszexuális volt, s ezt nem is nagyon titkolta, mások szerint egy orvosi probléma miatt nem volt képes gyermeket nemzeni, így a homoszexualitás egy álca volt. (a házaspár egy litográfián)
A házasságkötése utáni évek mégis a legboldogabb évei voltak, de nem a felesége miatt. Egy Berlintől közelében fekvő pazar palotába költözött, ahol írókkal, zenészekkel és színészekkel vette magát körbe és szórakozva töltötte a időt. Elkezdett Voltaire-rel levelezni, ahogyan később Nagy Katalin is, s ez a levelezés közel fél évszázadig tartott. (a király és Voltaire a képen)
Nagy Frigyes, a katonakirály
Közben apja egy sor betegség miatt kerekesszékbe kényszerült, s továbbra sem tudott magán uralkodni, de most már legfeljebb dobálózni tudott. Végül 51 évesen azzal tudattal halt meg, hogy “nőies” fia semmire nem fogja vinni és tönkreteszi 80 ezer fős kiváló hadseregét.
Pedig nagyot tévedett, hiszen a 18. századi Európában, ahol többek között Mária Terézia, Nagy Katalin és III. György uralkodott, Nagy Frigyes megkerülhetetlen tényező lett.
Ő sokkal jobb véleménnyel volt az apjáról, hiszen azt írta róla: „Milyen szörnyű ember volt. De igazságos volt, intelligens, és jártas az ügyek intézésében…”
Kapcsolódó posztok |
